Régen otthon ültem este,
Az ablakon át szemem az eget leste,
Előttem egy forró tea gőzölgött,
S puha takaróba fontam a lelkem.
Most övé az összes éjjelem
A csendet átvette ezeregy érzelem,
A metró éjjeli járata az új otthonom,
Csókért mindent megér,
Azt kell mondanom.
S ha egyedül vagyok olykor,
A magány éles foga marcangol,
Átjár méregként a hiánya.
Álomra az emléke hajtja a szemem.
Megkerdezed, hogy telt a napom,
Nem mondhatom, hogy hianyolom,
Igy hat csillogo szemmel hazudok,
Felek megtudja, mennyire is szeretem.
