City of Pain

1. rész- Készülődés

Az esti démonvadászat után mindannyian démonméregtől és vértől bűzlöttek. Mindannyian, kivéve Isabelle-t. Casey sosem értette, hogy hogy csinálja ezt. Mindig is csodálta Izzy-t. Megjelent előtte az egyik vadászatuk éjszakája. Jace egy büdös, sötét alagútba vezette őket. Nem számítottak egy nagyobb démonra, így a megfelelő felszerelés sem volt náluk. Aznap Isabelle egy nagyon súlyos vágást kapott a nyakára. A démonméreg dolgozott a testében, de ő kitartóan küzdött tovább, amíg nem végeztek a démonnal. Alec a karjaiban vitte őt fel Hodge-hoz, aki gyógynövényekkel segített rajta.

Isabelle-nek megvolt a maga stílusa. Büszke volt, és kicsit lenéző is. Casey nem kételkedett, hogy ő is így viselkedne, ha olyan szép és bátor volna, mint Izzy.

Mindannyian megfürödtek és átöltöztek kényelmesebb ruhákba. Mivel az óra már igen közel járt az éjfélhez, mind elvonultak a saját szobájukba. Cass a közösségi oldalt böngészte. Négy éve folyamatosan szemmel tartotta Clary-t, még ha a testvére nem is tudott róla. Percek múlva felvillant egy üzenet a mobilján. Alectől jött. A lány szíve megdobbant, mikor látta, hogy Alec a szobájába hívta őt. Mikor belépett, Jace, Izzy és Alec mosolyogva fogadták.
-Miért hívtatok?- ült fel Casey a fiú íróasztalára.
-Ezt mi is szeretnénk tudni... Gyerünk, Izzy!- ásított Alec.
A haja most még kócosabb volt, szemei alatt lila félholdak éktelenkedtek. Nemrég ébreszthették fel.
-Hivatalosak vagyunk egy alvilági buliba Magnus Bane-hez.
-Jaj ne! Csak őt ne!- nyafogott Jace.
-Te beszélsz? Az a csávó ENGEM akar becserkészni!- fogta a fejét Alec.
-Mi? Te...- nyögte Casey.
-Dehogy vagyok meleg! Ő elég meleg helyettem is...- dohogott.
-Udvariatlanság lenne visszautasítani a meghívást, úgyhogy holnap 22:00-kor találkozunk a liftnél.- kacsintott a lány.
-Lenne egy kérdésem. Ezzel a nagy ,,hírrel'' nem tudtál volna holnap reggelig várni?- pattant fel Jace, majd lassan kivánszorgott a szobából.
-Ideje nekem is mennem, sziasztok!- húzta el Isabelle a csíkot.
-Azt hiszem, én itt sem vagyok... Jó éjt, Alec!- csukta be Casey maga mögött a fiú szobájának ajtaját.

A következő napon mindenki mással töltötte a délelőttöt. Jace új szeráfpengéket készített, Alec felrúnázta a nyilait, Isabelle elment új ruhát venni magának, Casey pedig az udvaron lévő hintaágyban olvasott egy vastag, bőrkötetes könyvet a gévaduani bestiáról. Dél körül letette a könyvet, és lehunyta a szemét. Érezte, ahogy sápadt bőrét simogatták a nap sugarai. Talán el is aludt volna, ha nem jelenik meg előtte két hatalmas alak. Jace és Alec voltak azok.
-Eljössz velünk a Takiba?- kérdezte a szőke fiú.
-Most ott esztek?- ásított Cass.
-Ja, Izzy is csatlakozik pár perc múlva.- jelentette be Alec.
-Jövök, csak fel kell szaladnom pénzért...- pattant fel a hintaágyról.
-Hagyd már, a vendégem vagy!- kapta el a csuklóját a Lightwood srác, majd hármasban elindultak az étterem felé.
Isabelle már ott várt rájuk. Jace intézett pár szót az ajtóban álló, ogreszerű biztonságiőrhöz, majd bementek az étterembe, és lefoglaltak maguknak egy páholyt. Pillanatokon belül megjelent előttük egy szőke lány. Az arca szinte teljesen szív formájú volt, két szeme pedig teljesen fehér. Fekete, Takis pólója hátán két lyuk volt vágva, hogy kiférjenek átlátszó, csipkeszerű szárnyai
-Sziasztok! Alec? Azt hittem sosem látlak viszont!- simított végig a fiú nyakán a tündér.
-Azt hiszem tévedtél...- köszörülte a torkát Jace.
-Mit hozhatok?- nézett végig a társaságunkon.
-Én mushu csirkét kérek, nagy adag krumplival. Ja, és egy kólát!- adta le a rendelését Jace.
-Igen...- a pincérnő Alecre nézett.
-Egy nagy csirkeburger, szénsavas víz, és extracsípős nachos.
-Rendben... Te?- nézett Caseyre.
-Csirkemell, sültkrumpli, csípős nachos és narancslé. Ja, és gyümölcssaláta. Meg egy epres fagyi.
-Neked aztán van étvágyad...- mosolygott Alec.
-Már megszokhattad.- dőlt hátra a lány.
Jace elismerően pillantott rá.
Miután Izzy megrendelte a kis adag natúr csirkemellet és hozzá salátát, a pincérnő el is tűnt.
Csendben fogyasztották el az ebédjüket, miközben időnként megjelent a pincérnő, és flörtölt egy kicsit Aleckel. Casey kicsit furán érezte magát emiatt, de leplezte ezt.
Este átment Izzy-hez, mivel teljesen tanácstalan volt az öltözködéssel kapcsolatban.
-Jó emberhez fordultál.- mosolygott a Lightwood lány, majd teljesen eltűnt a gardróbjában.
Egy nagyon rövid fekete ruhával, és egy pár fekete magassarkúval tért vissza.
-Menj, öltözz át!- mutatott a fürdőszobájára.
Casey így tett. A ruha tényleg rövid volt, de nagyon jól állt neki.
-Pompás!- tapsikolt Isabelle, mikor kiment.
-Ez mind szép és jó, de hol fogom tartani a fegyvereimet?
-Adok egy tokot a combodra!- húzott ki egy széles fiókot.
Miután Casey felvette, belecsúsztatott egy felrúnázott kindjalt. A karján lógó mattfekete táskában két szeráfpenge lapult.
-Megcsinálom a hajad!- mutatott Izzy a székre.
Egy óra múlva mindketten tökéletes sminkben, felfegyverkezve sétáltak la a lépcsőn. A két fiú már lent várta őket.
Jace a megszokott, fehér póló-bőrdzseki kombót választotta egy szűk, fekete nadrággal. Nyakában ezüst kereszt lógott, bal oldalán kidudorodott egy kard markolata.
Alec egy fehér ingben feszített, aminek ujjait a könyökéig feltűrte. Nyakán lazán megkötött, szürke nyakkendő lógott. Sötétszürke, passzos farmer volt rajta, fekete edzőcipővel. Haja kivételesen rendesen volt felállítva. Vékony bőr övén három szeráfpenge lógott, csupasz bőrfelülete tele volt rúnákkal.
-Basszus...- esett le Caseynek.
-Mi az?- fordult felé Izzy.
-Elfelejtettem új rúnákat rajzolni...
-Nekem előre kéne mennem, Meliorn vár...- ment el a lány.
-Én hozok még egy szeráfpengét...- húzott el Jace.
-Oké, ez fura volt...- mondta Case.
-Megrajzolom a rúnáidat.- állt a háta mögé Alec.
A fiú elhúzta a kiengedett, fekete hajat Casey hátáról. Jobb kezét a lány vállára helyezte, majd rajzolni kezdett. Az irón érintése kellemes volt, de forró. A lány meg sem érezte, ugyanis úgy érezte, mintha Alec ujjaiból apró áramütések áramlottak volna testébe. Hirtelen megremegett.
-Bocsi! Ez egy erős rúna, azért fáj ennyire.- mondta a fiú, majd meghúzta az utolsó vonást.
-Rárajzolod őket a karjaidra, vagy csináljam én?
-Kérlek...- mosolygott Casey, majd odanyújtotta jobb karját a fiúnak.
Nézte, hogy rajzol. Az erős koncentrálástól apró ráncok jelentek meg szemöldökei között. A száját nyitva felejtette, és egy ébenfekete tincs a szemébe lógott.
-Nem is tudtam, hogy balkezes vagy...- törte meg a csendet Alec.
-Születésem óta.- próbált viccelődni a lány.
Miután Alec a másik kezével is végzett, megjelent Jace.
-Mehetünk?
-Gyerünk!- állt fel Alec, és Casey is így tett.
Isabelle és Meliorn az Intézet előtt álltak.
-Ahogy gondolod...- vont vállat Izzy.
-Akkor hát viszlát!- mondta a tündér, majd sarkon fordult, és eltűnt.
-Ezzel sem beszélek többet.- sóhajtott majd csatlakozott a többiekhez.

Így indultak hát el a New Yorki éjszakába.

Sziasztok! Én vagyok az, az író. Kérlek ha olvastok, szavazzatok vagy kommenteljetek, adjatok hangot a véleményeteknek! ☺