City of Pain

28. rész- Móka a mondikkal

Casey és Alec végül nem egy magyar strand mellett döntöttek, inkább Horvátországot választották, és a tengerpartot. Portállal jutottak el oda, és mivel az Intézet nagyon messze volt a tengertől, inkább egy kétszemélyes szobát béreltek az egyik szállodában. Mivel éjszaka értek oda, csak másnap tudtak lemenni a vízhez. Reggel Casey izgatottan kelt fel, és mikor meghallotta a partot mosó víz hangját, izgatottan kezdett ugrálni, mint egy kisgyerek. Alec mosolyogva dörzsölte ki az álmot a szeméből, majd átölelte a lányt.
-Minek örülsz ennyire?- nevette.
-Megyünk fürödni! Sosem fürödtem még tengerben.
-Egyszer mindent ki kell próbálni, nem?- húzott ki egy hatalmas, háromszemélyes gyékényből készült valamit.
-Végülis.- vont vállat a lány, majd kiszedte a fagyasztóból az eddig benne álló vizeket.
Pár percig csendben pakolásztak, majd Casey törte meg a csendet.
-Fogsz új rúnákat rajzolni magadra?
-Szerintem igen. Sosem lehet elég óvatos az ember...
-Jó, akkor én is.- mosolygott Casey.

A strandra már fürdőruhában vonultak le, mivel az nagyon közel volt a szállásukhoz. Casey egy kék bikini mellett döntött, frissen rajzolt jeleire nézve szinte érezte az irón kellemes, égető érintését. Alec egy térdig érő, zöld úszónadrágban állt a lány mellett, ami kiemelte szeme néhány zöldbe hajló foltját. Épp a mondénokat figyelte enyhe megvetéssel a szemében.
-Akkor lepakolunk ide?- kérdezte, majd határozottan leszúrta a napernyőt a homokba.
Casey leterítette a gyékényt, majd leült rá.
-Bekened a hátamat naptejjel?- kérdezte a fiútól.
-Persze...- guggolt le a lány mellé.
-Annyira nem szeretem, hogy ilyen sápadt a bőröm, csak a baj van vele!- panaszkodott a lány.
-Szerintem tökéletes a bőröd úgy, ahogy van.
Eközben két mondi fiú haladt el előttük. Nem lehettek többek tizenöt évesnél. Az egyik magas volt, vékony mint a nád, barna haja az égnek állt, míg sötét szemét vastag keretes szemüveg takarta. Kiugró arccsontjával és hegyes állával nem lehetett kimondottan jóképűnek nevezni, viszont esetlen járásával, hosszú lépteivel és Darth Vaderes pólójával rettenetesen emlékeztette Casey-t Simonra. A barátja ,,enyhén szólva'' helyesebb volt nála. Bőre napbarnította volt, szőke, göndör haja a homlokába hullott. A szeme kéken villant felé és Alec felé. A barátjánál kicsivel alacsonyabb volt, testén látszott, hogy rendszeresen sportol valamit. Két ujját szájához érintette, majd egyenesen a lányra nézve füttyentett egyet.
-Úgy látom, szerintük is.- morogta Alec.
-Féltékeny vagy?
-Minden okom megvan rá!- mosolygott Alec.
-Alexander Lightwood! Komolyan, szerinted miért van Lightwood-gyűrű az ujjamon? Meg amúgy is, mit kezdenék két tizenötéves kisfiúval?
-Na jó, hagyjuk. Aki előbb vízbe ér, az a győztes!- pattant fel a fiú és futásnak eredt.
Casey utána sietett, és érezte, ahogy a gyorsaságot adó rúna lassan eltűnt a karjáról. Nagyon kicsivel előzte meg a fiút.
-Én nyertem.- nevetett.
-Ó, nem hiszem.- mondta a fiú és hirtelen Casey után vetette magát.
A lány futni kezdett befelé, míg a víz el nem érte azt a mélységet, hogy úszni tudjon benne.
Alec alig fél méterre volt tőle, kinyújtotta hosszú karját, hogy elkapja a lány lábát, de az a víz alá bukott és eltűnt. Alec pár másodpercig értetlenül nézelődött, de hirtelen valaki a hátára ugrott, és lerántotta a vízbe. Pillanatokon belül a két fekete fej felbukkant a víz felszínén.

Majdnem négy órát töltöttek a vízben, viszont megéheztek, így kimentek a partra. A két mondén fiú- Simon2 és a barátja- épp előttük sétáltak el, látszólag a büféhez igyekezve.
-Nincs kedved egy kicsit szórakozni velük?- mosolygott Casey a fiúra.
-Mire gondolsz?- kérdezett vissza Alec.
A lány közelebb hajolt hozzá, és suttogni kezdett a fülébe.

Miután kikapták a rendelt kajájukat, Casey a két fiú felé vette az irányt. Szerencsére négyszemélyes volt az asztal, így könnyedén odafértek a fiúkhoz.
-Sziasztok! Ugye nem bánjátok, ha ideülünk hozzátok a bátyámmal?- mutatott a lány a néma csendben ülő Alecre.
-Ő a bátyád?- bukott ki a szemüvegesből.
-Hülye vagy, Samuel? Nem látod, mennyire hasonlítanak egymásra?- torkollta le barátját a szőke.
Casey magában raktározta az információt- a kék szemű a főnök.
-Mellesleg Aaron vagyok. Ő Sam, az egyik haverom.
-Én Cassie vagyok, ő pedig Axel, a bátyám.- mosolygott Casey.
-Az csúcs. Bocsáss meg, de én azt hittem a bátyádra, hogy a barátod.- magyarázta Sam.
-Ha a barátom lenne, már megölte volna magát.- kacsintott a fiúkra a lány.
-És hogyhogy hozzánk ültetek le?- érdeklődött Aaron, miközben bekapott egyet az előtte lévő sültkrumpliból.
-Csak mert szimpatikusak voltatok.
-Amúgy kúl a tetkód. Mármint az összes.- bólogatott Samuel.
-Ja, ez ilyen családi dolog? Mert a bátyádon is ugyanolyanok vannak.
-El kell hogy mondjak nektek valamit. Érezzétek magatokat megtisztelve, ilyen csak egyszer történik egy évben.- figyelmeztette őket Casey.
Alec csendben bólogatott, arca komor volt.
-Mi a Fekete Kobra tagjai vagyunk. A tetkók családi tetkók, viszont a fülünk mögött lévő kígyó mindegyikünkön megtalálható. Így lehet felismerni a tagokat. Megadom nektek a lehetőséget, hogy csatlakozzatok hozzánk. Az ügynek két kimenetele lehet.- folytatta a lány.
-M-mégpedig?- dadogta Aaron.
Látszólagos magabiztosságának nyoma veszett.
-Csatlakoztok. Ez annyit takar, hogy bekerültök a szekta hierarchiájába. Tisztelettel és engedelmességgel adóztok a felsőbbrendű tagoknak, és ha kell, az életeteket adjátok értük. A szerződést a saját véretekkel kell megpecsételni.
-És a másik lehetőség?- dadogta Sammy.
-Halál. Ha nem vagytok tagok, és tudtok a szektáról, be kell fognunk a szátokat.
-M-m-mi? Dehát ez kényszerítés...
-Mi senkit nem kényszerítünk semmire, Sammy.- szólalt meg Alec.
-Szóval ezért jártok strandra? Tagokat toborozni?- kérdezte Aaron.
Keze remegett, mint a nyárfalevél.
-N-nem lehet elfelejteni ezt a beszélgetést?- érdeklődött Sam.
-Ha egyik végkimenetelre sem vágytok, elintézem, hogy ne kelljen meghalnotok.- bólintott Case.
-Ez viszont azzal jár, hogy a tagok meg fognak figyelni benneteket. Észre sem veszitek majd őket, de ott lesznek.- mosolygott sötéten Alec.
Casey meglátta, hogy a két fiú remegve megfogja egymás kezét az asztal alatt. Vetett egy jelentőségteljes pillantást Alecre, majd megszólalt.
-Nyugalom, fiúk! Csak szórakoztunk, semmi sem igaz abból, amit mondtunk.- vette elő angyali mosolyát a lány.
-Ti... Ti elmebetegek vagytok! Meg vagytok bolondulva, ember?!- pattant fel Aaron.
-Nyugi...- mondta barátja.- Én vettem a poént. Így utólag visszagondolva tök vicces az egész.- mondta Samuel.
-Akkor a nevetek sem igazi? Testvérek vagytok egyáltalán?- háborgott Aaron.
-Casey vagyok, ő meg Alec. Nem vagyunk testvérek, együtt vagyunk.- magyarázta a lány.
-Oké, kész bolondok háza. Gyere Sammy!- húzta el barátját a fiú.
Ezután a kis kaland után Alec és Casey hazamentek.

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszik! Ha vagytok még páran, akik olvasnak, írjatok komit és szavazzatok, nagyon sokat jelent!