City of Pain

31. rész- Megbocsájtok

-Casey, mindent megmagyarázok!- kezdte Theo, fél kezét a lány felé nyújtva, olyan hangnemben, mintha egy halálra rémült kisállathoz beszélne.
-Ne magyarázz semmit, csak engedj ki innen!- vágta rá magabiztosan Casey.
-Kérlek hallgass meg!
-Miért hallgatnálak? Legutóbb, mikor láttalak, halott voltál. Csak fekete mágiával éleszthettek újra, amit hivatásos árnyvadászként jelentenem kell a Klávénak, és...- hadarta a lány.
A nő kezéről lekerült a kesztyű, s karmokban végződő keze egyetlen rándulásával a lányba fojtotta a szót.
-Theodor, engedd, hogy befogjam a nephilim száját! Volt már dolgom egy pár kotnyeles árnyvadásszal a karrierrem során, és sosem sült ki jó belőle, ha a mi dolgunkba szóltak.
-Először is engedje el a lányt és vegye vissza a kesztyűt!- parancsolta Theo, a nő pedig így tett.
-Esetleg még valamit?- erőltetett mosolyt az arcára Mrs. Dark.
-Forduljon sarkon és hagyja el a szobát. Ha megtudom, hogy hallgatózik, nem állok jót magamért!
-Igen, természetesen.- húzta el a csíkot az öregasszony.
Ahogy becsapódott mögötte az ajtó, Casey közelebbről is szemügyre vehette a fiút.
Theo tolószékben ült, nyakán vízszintes, fehér heg húzódott. A szeme borostyánszínben pompázott, az egyik keze pedig vastag kötésben pihent a tolószék kerekén. Ezeken kívül teljesen egészségesnek tűnt.
-Most már megmagyarázhatom?- kérdezte halkan.
Case levetette magát egy székre, majd kíváncsian meredt a farkasra.
-Akkor kezdem az elejétől. Nem rég tudtam meg, hogy Sebastian rávett egy démont, hogy férkőzzön a fejembe és irányítson, ezért tettem azokat, amiket. Szeretném, hogy tudd, mindent mélységesen sajnálok. Őszintén sajnálom ezt az egészet. Lehet, hogy nem hiszel nekem, és ezt megértem. Ha ez vigasztal téged, én sem jártam jobban... Életem végéig egy tolószékben ragadtam.- mosolygott, majd szeme színe visszaváltott az eredeti szürkészöldre.
-Nem tudlak sajnálni, Theo. Azok után nem, ami történt.
-Tudom, pont ezért vagyok itt. Tisztázom veled a dolgokat, aztán pedig elhagyom a várost Mrs. Darkkal.
-Mellesleg ki ez a nő?
-Boszorkány. Már évszázadok óta adósa a családunknak, ő hozott vissza az életbe is, pont azzal a módszerrel, amire gondolsz.- bólintott a fiú, mikor meglátta, hogy a lány arca eltorzult.
-Miért akartad velem tisztázni... Ezeket?- kérdezte hitetlenül a lány.
Theo mellégurult, majd ép kezével megfogta Casey kezeit.
-Tudom, hogy sosem tudsz már rám úgy gondolni, mint régen. Sosem leszek már a régi legjobb barátod, a szerelmed pedig főleg nem. Nagyon szeretném, ha minden a régi maradt volna. Sosem kaptam volna meg a harapást, kimaradtam volna ebből a világból, és mikor visszajöttem volna, mindent a legnagyobb rendben folytattunk volna, de már mindegy, lényegtelen ilyenekre gondolni.- a fiú hangjából olyan mély őszinteség áradt, hogy a lány megsajnálta, és úgy érezte, mintha csak a tizenéves kis Theoval beszélne.
-Theo, én megbocsátok. Megbocsátok, de nem felejtek.- szorította meg a fiú tenyerét a lány, aki megkönnyebbült sóhajjal ölelte át Casey vállát, és a lánynak kétsége sem volt affelől, hogy ő Theo. Tényleg ő az.
Mikor a fiú elhúzódott, a szeme csillogott a ki nem csordult könnyektől.
-Viszont el kell mennem...
-Ha tehetnék ellene, akkor tennék, de nem tudok.
-Átterelhetjük kicsit a szót rád? Úgy hallom, feleség lettél.- mosolygott kedvesen a srác.
-Igen, olyasmi...
-Akkor gratulálok. További tervek?
-Felvettem a kapcsolatot az igazi anyámmal.
-Ó, igen, erről is hallottam ezt-azt még Sebastiantól.
-Ühüm.- bólintott kínosan Case.
-Ez esetben gratulálok, és szívből kívánom, hogy legyen boldog életetek és az Angyalotok segítsen meg titeket. Fogd, hívd fel, akit akarsz.- nyomott egy mobilt a lány kezébe a boldog srác.
A következő pillanatban betört az ajtó, és feketébe öltözött árnyvadászok tömege árasztotta el a lakát. Az egyik felük Mrs. Darkot kspta el, míg a föbbi Theo-hoz rohant.
-Casey? Case!- rohant Alec a lányhoz, majd szorosan átölelte.
-Alec? Mi történik itt?
-Hála Magnusnak, megtaláltunk két bűnözőt és egy elrabolt árnyvadászlányt.- nyomott egy puszit Casey homlokára a fiú.
-Nem kellene itt lenniük...
-Mi?!
-Theo nem bűnös!
-Kicsim, neked már nem kell törődnöd Theoval! A Klávé mindent lerendez, megnyugodhatsz...
-De az a Theo és ez a Theo teljesen mások.
-Casey, itt nincs ez a Theo és az a Theo! Itt egy Theo van, a bűnöző, akit valószínűleg örökre elintéz a Klávé...
-Nem bízhatsz vakon a Klávéban, Alec! Ők sem szentek...
-Casey, jól vagy?- vágott át a tömegen Izzy, majd bátyja vállára tette a kezét.
-Persze, minden rendben.- morogta a lány.
-Magnus...?- kérdezte Alec vérvörös arccal.
Eszébe jutott az a bizonyos glitteres jelenet.
-Ó, őt dobtam. Nem egyezett a véleményünk egy bizonyos dologban és ennyi volt az egész.- zárta le a témát a Lightwood lány.
-Értem.- bólintott a még mindig pironkodó Alec.
-Mi bajod?- kérdezte Casey a fiút.
-Hosszú történet, majd elmesélem.
-Oké, én viszont megyek!- pattant fel a fekete hajú lány, majd a Theo-t elhurcoló árnyvadászok felé vette az irányt.
-Várj, leveled jött Cordeliától!- kiáltott utána Alec.
-Az ráér.- kiabálta a lány.
Mikor végre beérte a Klávé tagjait, faggatni kezdte őket arról, hogy hova viszik a fiút és mit csinálnak vele, viszont válaszul csak a Klávé gyűlésének az időpontját kapta meg. Mivel tizennyolc éves volt, eldöntötte magában, hogy a védelmébe veszi a fiút, az ő régi legjobb barátját.

Magnus a díszes fotelja karfáján ülő Miau CeTung-ot simogatta, és az Izzy-vel való ,,szövetsége'' járt az eszében. Még mindig helyesnek ítélte a döntését, miszerint egyszer s mindenkorra befejezik ezt az áskálódást, Alecet azonban nem tudta kiverni a fejéből. A hitetlen mosoly és az arcán megjelenő két, halvány piros folt járt a fejében, aztán pedig eszébe jutott, hogy milyen türelmetlenül és aggódva kereste Casey-t, aki mellesleg a felesége volt. A felesége, akit szeret, és valószínűleg családot alapít majd.
-Reménytelen...- sóhajtott a boszorkánymester, majd a semmiből elővarázsolt magának egy koktélt. Fél óra, és több erős koktél után úgy döntött, hogy lefekszik aludni, de csengettek hozzá. A férfi nagy nehezen kicammogott és ajtót nyitott.
-Magnus, beszélhetnénk?- kérdezte Alec, majd utat tört magának és egyenesen a nappaliba sétált.
-Alexander, nem hiszem, hogy a megfelelő pillanatban jöttél... Amúgy is, mi nem várhat holnapig?
-Kérdezni akarok valamit tőled Casey-vel kapcsolatban... Vagyis inkább tanácsot kérni.
-Nem hiszem, hogy segíteni tudok. Amúgy meg sosem sül ki semmi jó abból, ha egy olyan embertől kérsz tanácsot azzal az emberrel kapcsolatban, aki miatt összetörted a szívét.- még maga Magnus is elcsodálkozott, hogy ilyen értelmes és összetett mondatot tudott kinyögni részegen.
-Magnus, azt hittem ezen már túlléptünk...- vakargatta a tarkóját zavartan az árnyvadász.
Magnus felállt, majd a bőrdzsekijénél fogva közelebb húzta magához a fiút és az arcába suttogott pár idegen szót.
-Mit jelent ez?- hebegte Alec.
-Azt, hogy sosem lépek túl rajtad Alexander. Soha az életemben.
-Jól van, te totál be vagy nyomva. Ha józan leszel, majd csörögj rám és visszajövök.- hagyta faképnél Alec a férfit.
Magnus fájdalmasan bámult utána egy darabig, de aztán rájött, hogy ez olyan, mint egy rossz romantikus film vége, így inkább pakolni kezdett.

Sziasztok! Nehéz döntésre jutottam. Kérhetnék bocsánatot minden egyes megkésett rész után, viszont már kellemetlenül érzem magam emiatt. Semmi ötletem sincs a sztori befejezéséhez, így a következő rész lesz a legutolsó ebben a történetben, ami húsz év múlva fog játszódni. Nagyon köszönöm annak, aki eddig kitartóan olvasott, remélem ez a rész is tetszett nektek. Sziasztok!