City of Pain

5. rész- Békülés

Casey és Alec pár perc múlva végeztek a démonokkal.
-Mehetünk haza?- fordult a fiú a lány felé.
-Gyerünk.- mosolygott rá amaz, majd visszaindultak a hatalmas épületbe.
Beléptek a fegyverszobába, majd mindketten elmentek átöltözni. Utána bementek Casey szobájába beszélgetni.
-Casey, nagyon megbántott?- kérdezte Alec kezébe véve a lányét.
-Nem, csak ideges vagyok... Nem gondoltam volna, hogy vakon hisz Jocelyn hazugságainak.
-De ő az anyja, Casey. Nem mindenki tud olyan könnyen lezárni egy fejezetet az életében, mint...
-Mint én? Mondd ki nyugodtan, Alec. Tudom, hogy ilyen vagyok, és hogy ez nem a legjobb tulajdonságom.
-Tudod, hogy nem úgy értettem...
-Ha még nincs eleged belőlem, szeretnék kérni tőled egy szívességet.
-Egyenlőre még nem untam rád, hallgatlak!- viccelődött a srác, mire Casey finoman meglökte.
-Meg akarom látogatni Luke-ot. Tisztázni szeretném vele a dolgokat.
-El akarsz menni a farkasokhoz? Cass, ez nem a legjobb ötlet...
-Ott van Theo. Ő meg tud védeni minket.
-Nem attól félek, hogy ránk támadnak...- háborodott fel.- Valószínűleg előbb leverném a rád támadó farkasokat, mint Theo.
-Tudom, de nem árt, ha ő is velünk van.

Másnap reggel Casey és Alec az árnyvadászok fekete, passzos, bőr ruháiban indultak el a falkához. Theo már ott várta őket, és egy öleléssel fogadta a lányt.
-Indulhatunk?- kérdezte.
-Essünk túl rajta!- lökte be az ajtót Alec.
A rejtekhely egy kívülről kínainak látszó, belül elhagyatott rendőrőrsre emlékeztető épület volt.
-Garroway alfa az irodájában van.- mondta Theo, mikor megálltak egy fa ajtó előtt.
Casey halkan kopogott, majd egy ,,Gyere be'' után benyitott az ajtón. Alec szorosan követte, de a lány hátra fordult.
-Szólok, ha segítség kell!- majd behúzta maga mögött az ajtót.
A szemüveges férfi egy újság mögül nézett fel. A meglepetéstől kiesett a kezéböl a lap.
-Casey? Casey!- szaladt a lányhoz.
-Ne, Luke! Csak néhány szót szeretnék váltani veled, és itt sem vagyok.- ült le a lány az íróasztallal szembe.
Luke elfoglalta az előbbi helyét, majd beszélni kezdett.
-Úgy hiányoztál, Casey. Anyád már az elmebetegség határát súrolta, mikor nem talált.
-Nem ezért jöttem, Luke. Szeretném, ha válaszolnál néhány kérdésemre.
-Halljuk!- dőlt hátra elkeseredetten a férfi.
-Te tudtál az egészről? Mindenről, amit eltitkolt előlünk?
-Tudtam...- sóhajtotta a férfi.
-Akkor miért nem szóltál?- Casey fagyos nyugalommal beszélt Luke-hoz.
A férfi szerint ez rosszabb volt, mintha ordibált volna vele.
-Megesküdtem neki. Ha az Angyalra esküszik egy árnyvadász, nem szegheti meg az ígéretét.
-De te nem is vagy árnyvadász! Alvilági vagy.
-Így igaz. Nem vagyok árnyvadász, de egyszer még az voltam.- húzta fel Luke a pólójának ujját, így láthatóvá téve a fehér, kanyargós sebhelyeket.
-De... Hogyan?- értetlenkedett Casey.
Luke mindent elmesélt neki. Hogy Valentine hogy karolta fel, hogy árulta el parabatai-aként és hogy lett New York falkájának vezetője. Még a Jocelyn megtalálásáról szóló történetet is elmondta.
Casey a döbbenettől először szóhoz sem jutott, de aztán hivatalossá téve a hangját, megszólalt.
-A Klávé nevében kérdezem, hogy tudod-e, hová rejtette Jocelyn Fairchild a Végzet Kelyhét. New York Intézetének vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy nála volt a Kehely, ezért rabolta el őt Valentine Morgenstern.
-Sosem volt Jocelynnál a Kehely. A Klávé ügyesen rákente, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia a fontos Ereklyéért. -Akkor miért rabolta el Valentine a nőt?
-Casey, igazán kimondhatnád azt a szót, hogy anya.
-Kérdeztem valamit!- pattant fel a lány, és a kelleténél kicsit hangosabban csapott az asztalra.
-Nem tudom. Lehet, hogy a Klávé mindenkit meg tudott téveszteni, de Valentine-t lehetetlen.
-Nos, azt hiszem, ennyi...- indult el a lány.
-Casey, várj!- ragadta meg Luke fogadott lánya csuklóját.
-Mit akarsz, vérfarkas?!- Casey úgy mondta ki a szót, mintha egy átkot szórt volna Luke-ra.
-Casey, tudod, ki az igazi apád? Hogy ki Clary apja?
-Nem.
-Valentine az. És van egy bátyátok is...
-Alec!- kiáltott ki Casey, mire Alec és Theo egyszerre rontottak be az ajtón.
-Mi az?- húzta maga mögé a lányt Alec.
-Igaz lehet? Igaz, hogy én és Clary Valentine Morgenstern lányai vagyunk?- kérdezte a lány, hangja bizonytalanságtól remegett.
-Ki mondta neked ezt a baromságot?
-Luke. Luke Garroway.
-Hajlandó vagyok alávetni magam a kard próbájának, ha nem hisztek nekem.
-Először magyarázd meg az egészet.
-Valentine és Jocelyn házasok voltak. Kérdezd csak meg a szüleidet, vagy Hodge-ot. Jocelyn ikreket szült Valentine-nak. Casey-t és Jonathan Christophert. Terhes volt Clary-vel, mikor megszökött Casey-vel. Valentine a felkelés után elégette az anyósát, az apósát, a fiát és magát. Legalábbis ennek a látszatát keltette. Most, hogy ő él, azt pletykálják az Alvilágban, hogy Jonathan Christopher Morgenstern is él, csak épp álnéven.
-Elég részletesen elmondtad a dolgokat, alvilági. Mindenesetre elviszünk az Intézetbe, és alávetünk a Kard próbájának.- ragadta meg Luke-ot Alec.
-Theo! Te vagy az alfa, amíg vissza nem érek. Kérlek, pakolj a bőröndömbe néhány ruhát.
-Máris, alfa...- hátrált ki Theo.
10 percen belül már hárman tartottak az Intézet felé.
Luke-ot Hodge a Malakiás-konfigurációba zárta, utána pedig meghallgatta Casey kérdéseit.
-Sajnálom, de minden igaz, amit Lucian mondott. Semmi szükség a próbára.
-De akkor... Akkor Clary és én Valentine gyerekei vagyunk?
-Nagyon úgy tűnik.
-Rendben. Köszönöm, Hodge.- sétált ki a könyvtárból Casey.
Minden összeállt a fejében. Azért titkolta Jocelyn a kilétüket, hogy megvédje őket és önmagát Valentine-tól. Akárhogy is, Case nem tudta megbocsájtani a hazugságait.
Amint belépett a szobájába, Jace-t látta meg, az ágyán ülve.
-Na végre!- állt fel.- Megmondanád, mégis mi a fene ütött beléd tegnap?
-Miről beszélsz?
-Arról, ahogy a húgoddal beszéltél.
-Ó, és mégis mióta érdekelnek téged mások érzései, Jace Wayland? Tudod mit? Csak menj el. Nincs kedvem összeveszni még egy számomra fontos emberrel.- dőlt le az ágyra Casey.
Jace-nek torkán akadt a szó. Eddig senki sem mondta még neki, hogy fontos valakinek. Egy darabig némán állt a szoba közepén, majd kecses léptekkel elhagyta a helyiséget. Casey az ágyán ülve lapozgatta a Favebook-fiókját, miközben megjelent Theo száma a kijelzőn.
-Haló?- vette fel fáradtan.
-Szia! Holnap átjössz hozzám beszélgetni?
-Te aztán kitartó vagy!- mosolygott a lány.- Tudod mit? Szívesen.
-Szuper. Akkor ugyanott várlak majd, mint tegnap. Szia!
-Szia Theo!- köszönt el a lány is.
Végiggondolta Jace szavait, majd elindult a testvére szobája felê.
Clary az ágyán ült, ahogy Casey sejtette. A lány ráemelte zöld szemeit, és csak annyit mondott:
-Mit akarsz?
-Clary, sajnálom. Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésemért, tudom hogy olyan voltam, mint egy ribanc... Mindent visszavonok, ha benne vagy.
-Én rég nem haragszom már, csak nagyon rosszul esett, ahogy beszéltél velem...
-Akkor minden oké?
-Teljes mértékben.- bólintott Clary, majd 4 után először újra megölelte nővérét.