City of Pain

15. rész- Fájdalom

Másnap Casey valaki erős rángatására ébredt. Ahogy lassan kinyitotta a szemét, Izzy-t pillantotta meg az ablakánál állva.
-El sem hiszem! Hogy tudsz ennyit aludni?! A Kard másodperceken belül ideérhet az érkező két Néma Testvérrel.- veszekedett Iz.
-Miért, mennyi az idő?- ásította a másik lány.
-Fél hat...
-Az nekem még hajnal...
-Nem. Árnyvadász vagy, és ha nem tudnád, mindig korán kell kelnünk. Harci öltözetet fel, gyerünk!- lökte be a Lightwood lány leendő parabatai-át a fürdőszobába a fekete, bőr öltözettel együtt.
Mikor tíz perc múlva Casey felöltözve kibukdácsolt a mosdóból, Izzy lenyomta a tükör elé és a hajával kezdett ügyeskedni.
Fél óra múlva Casey tökéletes sminkkel és balra fésült, hullámos hajjal állt fel a székből.
-Hogy vagy képes ilyen korán ilyenekre?- mutatott végig magán.
Látták az ablakból, hogy a Néma Testvérek jellegzetes járműve megáll az Intézet előtt.
-Gyerünk, kérdezzük meg őket a szertartásról!- futott ki a testvérek elé Iz.
Mire Casey odaért hozzájuk, a Lightwood lány már felvázolta a helyzetet a testvéreknek, akik beleegyeztek, hogy három nap múlva elvégzik rajtuk a szertartást. Izzy megjegyezte, hogy nem nagyon akarták elengedni a hat hónap dolgot, de a különleges körülmények miatt elengedték nekik.
A lányok elkísérték a testvéreket a könyvtárba, ahol Maryse és az Inkvizítor várták őket.
-Mi tartott eddig uraim?- dohogott az idősebb nő.
-A hölgyek feltartottak minket a parabatai-szertartásukkal.- magyarázta Jeremiás.
-Parabatai-szertartás? Isabelle Lightwood! Megtiltom neked, hogy elhamarkodott döntéseket hozz! Ne legyél olyan, mint az apád!- veszekedett Maryse.
-Ez nem egy elhamarkodott döntés... Azt akarom, hogy Casey-vel harcolhassak, olyan nekem, mint Alec vagy Jace. Megtiltanád, hogy Alec legyen a parabatai-om?
-Ezt majd később megvitatják. Hívjátok ide az Intézetben tartózkodó árnyvadászokat. A konklávé tagjai portálon jönnek.- parancsolta az Inkvizítor.
Casey és Izzy el is indultak előkeríteni a többieket.
-Nézem az első emeletet, tiéd a második.- tűnt el Isabelle.
Casey a liftben ébredt rá, hogy Alec szobája is a másodikon van, de társa már eltűnt, úgyhogy elindult a többiekért. Miután Jace-t és Clary-t leküldte a könyvtárba, belépett az utolsó szobába- Alecébe. A fiú a hangok alapján a mosdóban volt, így Casey leült az ismerős illatú ágyra. Az egyik éjjeliszekrényen meglátott egy képet róla és Alecről. A bal sarokban egy fekete, kacskaringós rúna volt firkálva. A lány felismerte benne a szerelemrúnát, amit az árnyvadászok az esküvőjükön szoktak egymásra rajzolni. Egy sóhaj kíséretében hátradőlt az ágyon. A fürdőszoba ajtaja nyílt, és Alec nedves hajjal, egy törölközővel a derekán lépett ki rajta.
-Casey?- kérdezte csodálkozva.
A lány nem tudta, hogy direkt csinálja-e a fiú, de nagyon feltűnően bámulta a dereka kivillanó, fehér bőrét, ezért ő felült.
-Az Inkvizítor küldött. Itt a Kard, el akarják kezdeni a kihallgatást.
-Rendben, csak felöltözök.- cipelte be magával a fekete ruhát a fiú.
Ő sokkal gyorsabban végzett, mint Casey az előbb.
-Ideges vagy?- kérdezte a fiú.
-Mit ne mondjak, nem hallottam sok jót erről a dologról...
-Akkor ma elmész?- csukta be maguk után az ajtót Alec.
-Igen, a tanyára.
-Muszáj elmenned?
-Most nagyon nagy a feszültség, meg minden...
-Meg akarok beszélni veled valamit. Valami fontosat. A próba után esetleg...?
-Rendben, de most már haladjunk. Essünk túl rajta mihamarabb.
-Oké.- mosolygott Alec, majd összekulcsolta ujjait a lányéval.
Casey ezt egyáltalán nem bánta, legalább kicsit erőt tudott gyűjteni, mielőtt beléptek a könyvtárba.
Az előtte üres szoba megtelt feketébe öltözött árnyvadászokkal, akik a fal mellett sorakoztak. Középen a két néma testvér állt, előttük ideiglenesen felfestett beszélő csillagokkal.
-Álljatok ide!- vezényelt Imogen, majd átvette a kardot a Néma Testvérektől.
Miután Alec szóról szóra válaszolt az Inkvizítor kérdéseire, Casey következett.
Könnyedén vette át a kardot, ám mikor Imogen elengedte, olyan súly nehezedett rá, hogy térdre rogyott.
-Casey Morgenstern. Most válaszolj a kérdéseimre!