City of Pain

32.rész- És boldogan éltek...

20 év múlva:

A férfi mély álomban volt, mikor hirtelen egy apró figura ugrott az ölébe.
-Theo bácsi, minden rendben?- a tizenhat éves Emily Lightwood mosolygott aggodalmasan a férfira.
-Persze, minden rendben van!- mosolygott a férfi az éjsötét hajú lányra.
Pillanatok múlva beviharzott az ajtón a kilenc éves Simon is, nyomukban az apjukkal.
-Bocsánat, de nem tudtam visszatartani őket, alig várták hogy láthassák a nagybátyjukat...- vakargatta tarkóját a zavarban lévő Alec.
Szülei halála után megválasztották őt a New York-i Intézet vezetőjévé, és lassan már három éve vezetett sikerbe küldetéseket Casey-vel az oldalán.
Ahogy Theo gondolatai a lányra vándoroltak, Case meg is jelent az ajtóban, kezében Simon plüsselefántjával, ami nélkül a kisfiú sosem ment sehová.
-Em, hagyd egy kicsit Theot!- unszolta a lányát, aki már nagybátyja mellett ücsörgött és a napjáról faggatta.
-Casey, nyugalom, engem egyáltalán nem zavar a kedvenc unokahúgom...- nevetett vidáman Theo.
-Hé, ne mondj ilyeneket, a végén még féltékennyé teszed Simont...- vágta rá Emily.
A lány nagyon erősen emlékeztette Theot a kamasz Caseyre. Ugyanolyan akaratos volt, de a szarkasztikus humora és szellemes beszólásai kárpótolták a körülötte élőket ezért.
-Emmy, hagyd békén az öcsédet, különben legközelebb nem fogom megállítani mikor hajnali hatkor cukorsokkosan fel akar téged ébreszteni hogy ugrálj vele az ágyadon!- intette Alec a lányát.
A szemeiből sugárzó szeretetet le sem lehetett volna tagadni. Emily mindig is az apja lánya volt, ennek ellenére viszont Alec keményen edzette és nagyon szigorú volt vele, mikor annak volt itt az ideje. Azt mondta, azt szeretné elérni ezzel, hogy a gyerekei meg tudják védeni magukat, ha netán velük történne valami.
-Alec, már megint cukrot adtál Simonnak?- szólalt meg emelt hangon a nő, mire a férje rögtön mentegetőzni kezdett.
Theo vidáman nézte ezt a kis családot, és elgondolkodott azon, hogy mennyit is segítettek neki valójában, és mennyi örömet hoztak az ő egykor nyomorúságos életébe. Ezt mind Caseynek köszönhette.
Emlékezett, mikor az árnyvadászok elkapták őt Mrs.Darkkal és emlékezett az összes Klávé gyűlésre, amin Casey felállt a tömegből és megvédte őt. Arra, ahogy a lány a New York-i Intézet összes lakóját meggyőzte arról, hogy Theo ártatlan, majd lassacskán együtt meggyőzték a gyűlés többi tagját is, hogy ne végezzék ki őt. Egyetlen bűntetést kapott a Klávétól, mégpedig azt, hogy sosem hagyhatja el New Yorkot, és az Intézet vezetőjének heti háromszor el kell látogatni hozzá, hogy ellenőrizze mindennapjait. Ezt a büntetést a férfi inkább áldásnak érezte. 
Casey új életet adott neki, annak ellenére, hogy ő ezt nem érdemelte volna meg.
Aztán arra is emlékezett, mikor a síró Casey megjelent az ajtajában, mert az anyja, Cordelia már megint felültette. Egész este beszélgettek, mire a fiúnak sikerült meggyőznie Casey-t arról, hogy a nő nem érdemli meg az ő törődését és szeretetét.
Emlékezett arra, mikor Alec és Casey megjelentek kéz a kézben, és elmondták neki, hogy szeretnék, ha a keresztapja lenne a születendő kislányuknak.
Casey családot adott neki, mikor ő már azt hitte, sosem tapasztalhat családi szeretetet ebben az életben.
Emlékezett mikor Casey és Alec megkérték őt arra, hogy segítsen megszervezni Jace legénybúcsúját és vegyen is részt rajta, ahogy az esküvőn is. Theo sosem gondolta volna, hogy valaha is lesznek még barátai, főleg nem hogy árnyvadász férfiak.
Casey barátokat adott neki.
És ami a legfontosabb volt, Casey által ismerte meg Isabelle Lightwoodot. A fiúnak meggyűlt néha a baja Isabelle-el, viszont teljes szívéből szerette a lányt, és tudta hogy Izzy is így érez iránta. Máskülönben nem maradt volna egy rokkant vérfarkas oldalán örök életére, nem?
Szóval Casey szerelmet is adott neki. És itt ült most Theo, zsebében a fekete dobozzal, amiben ott lapult egy ezüst gyűrű, és várta, hogy Jace és Clary megérkezhessenek Isabelle-el az oldalukon, és ő feltehesse a lánynak azt a bizonyos kérdést, ami azóta a nap óta nem ment ki a fejéből, mikor megismerte az igazi Isabelle Lightwoodot.
-Uhm, Theo, már megint bámulsz magad elé...- szólt rá Casey.
-Ó, bocsánat... Tényleg sajnálom, de nagyon ideges vagyok.- erőltetett mosolyt az arcára a férfi.
Casey leült mellé, és a térdére tette a kezét.
-Theo, nyugodj meg. Tudom, hogy ez a legrosszabb dolog amot egy ideges embernek mondhatunk, de ne parázz, mert minden rendben lesz. Izzy oda meg vissza van érted és te is érte. Bolond lenne, ha kihagyná azt a lehetőséget hogy a feleséged legyen, pedig hidd el, én már nagyon régóta ismerem Isabelle Lightwoodot, és ha valamit megtanultam róla, az az, hogy ő nem bolond.- mosolygott a lány, majd visszament a másik szobába, hogy előkészítse neki a terepet.
-Theo, menj, itt vannak!- szaladt be Emily izgatottan, így a férfi gyorsan begurult a nappaliba.
Nyílt a bejárati ajtó, és hallotta ahogy Clary meg Jace izgatottan sutyorognak, miközben Izzy babahangon gügyög a kis Tessának.
-Bent van a nappaliban.- hallotta Alec válaszát egy kérdésre, ami elkerülte a fülét.
Lépteket hallott, mire a tenyere elkezdett izzadni, és hirtelen arra a kérdésre sem tudott volna válaszolni hogy fiú-e vagy lány. Izzy lépett be először a szobába, de meg is torpant az ajtóban mikor meglátta a besötétített szobát mécsesekkel telerakva, és a hatalmas virágcsokrot a kezemben. Utána megérkezett Clary és Jace fülig érő vigyorral, kezükben a szőke kisbabájukkal. Mögöttük Casey kukucskált be, és Emily a kezében egy kamerával.
-Theo, mi ez az egész?- suttogta Izzy.
-Mint tudod, sosem voltam a szavak embere, úgyhogy rövidre fogom... Végignéztem, ahogy az évek során az összes körülöttem lévő ember megnősült vagy férjhez ment, és ezek után nagyon sokszor képzeltem el, hogy én milyen lennék férjként. A fejemben lévő képeken viszont folyton csak téged láttalak feleségemként, és mindig is szerettem volna ezt megvalósítani. A kérdésem a következő: Segítesz nekem kideríteni, hogy valóban milyen férj lennék? Segítesz valóságga tenni az álmot? Segítesz, hogy a világ legboldogabb embere legyek? Isabelle Sophia Lightwood... Hozzám jössz feleségül?- előhalászta az apró dobozt a zsebeiből, majd kinyitotta és feltárta a tartalmát.
Izzy először szóhoz sem jutott, majd Theo nyakába borult, és el-elcsukló hangon ismételgette az igen szót, amíg biztos nem lett benne, hogy ez tényleg a valóság.

Sziasztok! Hát itt az utolsó rész, és őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy idáig jutok ezzel a fanfictionnel. Nagyon boldog vagyok hogy eddig kitartottatok velem és együtt követtük Casey és a többiek történetét! Ezt a részt Theo szemszögéből írtam, mert úgy gondoltam, így tudom a legjobban összefoglalni az évek során történteket. Remélem tetszett nektek a befejezés, és velem tartotok majd, ha a jövőben belefogok egy másik történetbe is!