City of Pain

12. rész- Valentine lánya

Csak csendben feküdtek egymás mellett, mikor léptek zaját hallották meg. Alec felpattant, és kirántott egy kést a csizmájából. Casey fáradtan tápászkodott fel, közben viszont fellökte a gyertyát, ami rögtön elaludt. Vakon kotorászott a zsebében az irónja után, és mikor megtalálta, magára kanyarított egy friss éjjellátó-rúnát. A levélfüggöny szétnyílt, és egy fekete, magas alak rajzolódott ki előttük.
-Bocsi, semmit nem akartam megzavarni, de sürgősen az Intézetbe kell jönnötök.- mondta Izzy, miközben a bátyja visszacsúsztatta kését a helyére.
-Mégis miért?- nyögte az.
-Én sem tudok többet...
-Metróval megyünk?- szólalt meg Casey is.
-Nyitva hagytam a portált, úgyhogy gyerünk!- sürgette őket Isabelle.

Casey gyomra még mindig felfordult a portálon való utazástól, de a kíváncsiság elnyomta benne a rosszullétet. Isabelle kecsesen lépett ki a portálból, ami rögtön bezárult mögötte.
-Mit bámultok? Irány a könyvtár!- mondta izgatottan a lány, majd Alec és Casey előtt elindult a könyvtárhoz.
A teremben már az összes New Yorkban tartózkodó árnyvadász bent volt. Maryse az íróasztal mögött állt, Hodge a vállán ülő Hugónak beszélt, Clary és Jace összeborulva diskuráltak a fal mellett, Robert a látszólag álmos Maxet figyelte, és egy ismeretlen pár a széles kanapén ült.
-Mindenki itt van?- fordult a lányához Maryse.
-Igen, mondhatod.
-Figyelmet kérek!- mondta Maryse, és bár nem emelte meg a hangját, mindenki elhallgatott a teremben.
Az idegen pár fészkelődni kezdett, így Casey meglátta, hogy egy tizenegy-tizenkét évesnek látszó, szőkésbarna hajú lány ül közöttük.
-A Klávé levelet küldött, és hatalmas gond van. Valentine Morgenstern bement a Néma Városba, és ellopta a végzet kardját. Egyetlen néma testvér sem maradt életben, és a lent őrzött rabok sem.- a csendet vágni lehetett volna.
Clary értetlenül nézett körül a meglepődött arcokon, nem értette, miről van szó.
-Van még más is. Mint tudjátok, feltételeztük, hogy Valentine szolgája a városban tartózkodik. A Klávé alvilági forrásokból megtudta, hogy ez igaz, és teljesen átlagos életet él. Mondén középiskolába jár, albérletben él. Úgy döntöttünk, mi is elküldünk egy embert az iskolába, hogy kifigyelje, ki az áruló. Casey, mivel te korábban is éltél mondén életet, téged neveztünk ki a kémnek. A gyűlést megszakítom, veled pedig beszélni szeretnék.- fordult Caseyhez.
Miután kiürült a terem, Maryse a lányhoz sétált.
-Remélem vállalod a feladatot.
-Vállalom, természetesen. Mondj el mindent, amit tudnom kell.
-Nem tudjuk, hogy a beépített ember fiú vagy lány, ebben nem segíthetünk. Az apró jelekre kell figyelned, kivillanó jelekre, felcsillanó fegyverekre, álcázott irónokra.
-Értem. És mi van, ha csak a hátán vannak jelek?
-Azért van az öltöző, de a Voyance rúna ott kell hogy legyen valamelyik kezén.
-Oké. Meddig kell ott lennem?
-Egy napig.
-Egy napig? Dehát annyi idő alatt lehetetlen megtalálnom... Ennek semmi értelme.
-Nagyon kevés idő, tudom, de a Klávé ennyit engedélyezett. Holnap fogod kezdeni a munkát, egy fekete táskában megtalálod a szükséges könyveket és más dolgokat. Hodge pár álcázott fegyvert is rakott a táskádba, gondolom megtalálod majd őket.
-Rendben. Ha ennyi, akkor én megyek is, mert nagyon fáradt vagyok.- fordult sarkon a lány.
-Casey, várj!- szólt utána Maryse.
A lány kíváncsian fordult a nőhöz, fél szemöldökét felvonta.
-Semmi. Vagyis, köszönöm, hogy elvállaltad.
-Nincs mit. Jó éjt!- mosolygott a lány, majd a szobájához sétált.
Alec már az ágyon feküdt, miközben a telefonját nyomkodta.
-Szia...- tette zsebre a készüléket a fiú.
A lány teljes harci öltözetben borult az ágyba. Alec átkarolta őt, és közelebb húzta magához. A lány megérezte, hogy a fiú haja nedves, és szantálillata van. Kicsit szégellte magát, hogy ő nem fürdött meg, de egyszerűen úgy érezte, hogyha még egy lépést kell tennie, elájul. Percek múlva már mindketten mélyen aludtak egymás karjaiban.

Hát ez a nap is eljött...- gondolta magában Casey, ahogy kikászálódott az ágyból. Csodálkozva tapasztalta, hogy Alec nem fekszik mellette az ágyban, de nem volt ideje sokat gondolkodni ezen. Felvette az ágy lábához készített mondi ruhákat- farmernadrág és egy hosszú ujjú fekete póló. A hátizsákkal a vállán lesietett a konyhába, hogy csináljon pár szendvicset magának a suliba. Épp mikor befejezte és majdnem belépett a liftbe, Alec ragadta meg a csuklóját.
-Szia! Máris indulsz?- kérdezte mosolyogva.
-Muszáj, különben sosem érek oda...- morgott a lány.
Semmi kedve nem volt elhagyni az Intézetet, pláne hogy tudta, Alec aznap pont otthon lesz.
-Eléd megyek suli után, onnantól miénk az egész délután!- nyomott egy puszit barátnője fejére a fiú.
-Olvasol a gondolataimban...- sóhajtott a lány, majd belépett a liftbe.

Az iskolakapun belépve meglátta a rá szegeződő szempárokat, de ez cseppet sem hozta őt zavarba.
-Casey? Hogyhogy itt vagy?- hallott meg egy ismerős hangot a háta mögül.
-Theo? Szia! Nyugi, csak egy napra leszek itt...- mondta a lány, miután megismerte a fiút.
-Ezen cseppet sem aggódtam, de az árnyvadászok nem járnak suliba.- mosolygott bizalmasan a srác.
-A vérfarkasok sem sűrűn...
-Le akartam érettségizni, és mivel már tudom kontrollálni magamat, Garroway alfa elengedett. Most te jössz!- kacsintott Theo.
-Egy küldetés miatt küldött ide a Konklávé.
-Egy napra?
-Ezen én is csodálkoztam, pláne hogy nem a legkönnyebb feladatot bízták rám.
-Értem. Mesélhetnél, amíg felkísérlek a termünkbe.- kapta el a csuklóját a srác.
Az ő szorítása egyáltalán nem volt olyan gyengéd, mint Alecé, de a tenyere ugyanolyan érdes és bőrkeményedéses volt. Ahogy felfelé sétáltak, a lány nyelve megeredt.
-Állítólag Valentine egyik árnyvadásza ide jár suliba, hogy álcázhassa magát. Láttál itt bárkin is jeleket?
-Tudod, hogy rögtön szóltam volna.
-Persze hogy tudom, csak gondoltam megkérdezem.
-Akkor jó. És mit adtál be a tanároknak, hogy engedjenek ide járni?
-Ők úgy tudják, hogy ellenőr vagyok, aki álcázza magát a diákok között.
-Régóta nem láttam már ilyen fiatal és szexi ellenőrt. Gondolom ez azt jelenti, hogy jó órákra számíthatunk.- karolta át Casey derekát a srác, de a lány óvatosan elhúzódott tőle.
Ahogy beértek a terembe, rögtön meghallották a zajokat. Néhány fiú papírgalacsinnal dobálta egymást, egy lány a barátnőjével beszélt, miközben szelfizett, egy fekete hajú lány egyedül telefonált az egyik kétszemélyes padban, néhányan egymásról másolták a házit, a többiek pedig kergetőztek vagy ettek. Theo hangosan füttyentett, mire mindenki elhallgatott és egyszerre hatalmas csend lett. Néhány bátrabb jelentkező intett neki, a maradék pedig kíváncsian figyelt rá.
-Srácok, bemutatom nektek Casey-t. Casey, ők a srácok, akivel akarsz, jobban megismerkedsz majd.- biccentett a fiú.
-Rendben.- bólogatott Casey.
-Hé, Casey!- üvöltött neki egy fekete hajú, vágott szemű srác.
Rögtön a mellette ülő kockára dörrent, és megsimogatta maga mellett a helyet.
-Máris jövök, Jace.- vágta le mellé magát Theo, és intett Case-nek, hogy üljön le a mögöttük telefonáló lány mellé.
Amint a lány odaért, leendő padtársa kinyomta a telefont, és felnézett rá. A szeme sötétbarna volt egy-két zöldes sávval, arcát szeplők borították, sötétbarna hajában szőke tincsek világítottak. Látszólag nem volt magasabb Clary-nél, átlagos testsúlya lehetett.
-Most meg mit bámulsz? Ülj le!- mosolygott Casey-re nem túl bizalomgerjesztően.
-Szia, Casey vagyok!- nyújtott kezet a lány.
-Cassandra Blight vagyok, a barátaimnak csak Sandra. Látom Raeken védelme alatt állsz.- bólintott a fiú felé.
A mozdulatot gorombának szánta, viszont a mosolyán és a szemein látszott, hogy szereti Theo-t.
-Nem mondanám, csak egy régi jó barátom.
-Aha...- bólintott a lány, de a hangján hallatszott, hogy nem nagyon érdekli a dolog.
Egy öreg, szemüveges tanár csörtetett be a terembe. Casey-t egy kicsit Hodge-ra emlékeztette.
-A nevem Mr. Timothy. Mint tudjátok, földrajz órán vagyunk, úgyhogy feleljen mondjuk... Miss Blight!- intett Cassandra felé.
-Én nem tanultam...- köpte oda a lány, miután egy hatalmas rágógumi lufit fújt.
-Sajnálom, viszont akkor be kell írnom a rossz jegyet.
-Engem ugyan nem zavar...- vont vállat a lány, majd a tanárúr magyarázni kezdte a tananyagot.
Theo hátranyújtotta bal kezét, amiben egy apró cetli pihent. Casey kikapta a tenyeréből a papírdarabot és olvasni kezdett.
Ugye tudod, hogy jössz még nekem egy délutánnal? ;) -állt rajta.
Tudom, és ne aggódj, még a héten összehozom valahogy...
Mit szólnál, ha suli után rögtön velem jönnél? Tudom, hogy egy hónap múlva van a szülinapod, de ez amolyan újra együtt ajándék...
Vettél nekem ajándékot? Imádlak! Mi az?
Meglepi :) Csak akkor kapod meg, ha velem jössz.
Ez nem ér! Zsarolsz! :p
Sorry :D
Na jó, veled megyek...
Úúgy tudtam...- mutatta fel a fiú a cetlit, majd gondosan összehajtotta és zsebre vágta.
Casey megnyújtóztatta elzsibbadt karjait, mire a pólója ujja felgyűrődött.
-Szóval Raeken a veszélyes csajokat szereti.- dőlt hátra a székében Sandra.
-Ezt hogy érted?- suttogta Case.
-Tele vagy tetkókkal és hegekkel. Szerintem gusztustalan, de ő tudja...
-Savanyú a szőlő?
-Nem, csak furcsának találom...

Az utolsó órán ültek éppen, mikor benyitott a gondnok és Casey-t hívatta. Állítólag valaki őt várta a portán. A lány kíváncsian baktatott le a lépcsőn, de megállt benne az ütő, mikor meglátta, ki támaszkodik a pultnak. Egy fekete hajú, szürke szemű, vékony árnyvadász férfi várt lá.
-Szia, kislányom! Járjunk egyet, gyere!- mondta Valentine.

Sziasztok! Elkészült az új rész, várom a véleményeteket.
Úgy gondoltam, hogyha érdekel titeket valami rólam vagy a történetről, írjatok kérdéseket, és a kövi fejezet végén válaszolok rájuk. Köszi, hogy olvastok, nagyon jól esik! Sziasztok! 😘