City of Pain

26. rész- Az esküvő

Ahogy Luke mondta, Jocelyn pár nap alatt beletörődött lánya döntésébe, és segített Isabelle-nek, Clarynek és Caseynek az esküvő szervezésében. Az eredetileg egy hetesre tervezett készülődés három hétre nyúlt, pedig az árnyvadászok általában gyorsan lerendezték az ilyen eseményeket. Casey már három napja nem látta Alecet, pontosabban azóta, mióta a drágalátos Jace legénybúcsúra hivatkozva elrabolta a vőlegényt.

Az esküvő napján nagyon korán keltek. Alec az előző napon tért haza Jace-szel, de neki nem is kellett sokat készülődni Casey-vel ellentétben.
Míg Isabelle a lány haját és sminkjét vállalta be , Clary el lett küldve a lány ruhájáért. Jocelyn és Maryse az érkező néma testvért várták, és a kevés vendéget, akiket meghívtak.
Este hét órára Casey felöltözve, kisminkelve lépett ki az ajtón. Fekete, frissen mosott haja elegánsan be volt fonva, arany ruhája pedig kiemelte bőre fehérségét. Az árnyvadász-esküvők kicsit máshogy voltak szervezve, mint a mondi esküvők- az utóbbival ellentétben a lány egyedül vonult le az Intézet udvarára, ahol a padokon ülve a vendégek kíváncsian vártak már rá. Itt volt a Penhallow-család, Jocelyn Luke-kal, a Lightwoodok, valamint Magnus és a sorok közt Izzy-t figyelő Simon is. Isabelle Clary-vel az oldalán kecsesen libegett be bátyja mellé, kezében a két aranyszínű irónnal. Casey kicsit elbizonytalanodott a két gyönyörű lányt nézve, de az ő belépője következett. Kihúzta magát, és amilyen magabiztosan csak tudott, elindult leendő férje felé. Alec fehér ingben és fekete nadrágban volt, zakója és csokornyakkendője pedig szintén fekete volt. Casey csak a fiúra koncentrált. A kék szemeit bámulta, amiket a fiú rajta járatott végig, a vendégek pedig barátságosan mosolyogtak a lányra. Az összképet csak az Alec mögött álló néma testvér rontotta el. A lány végre Alec mellé ért, a néma testvér pedig belekezdett mondandójába.
-Azért gyűltünk itt össze, hogy részesei legyünk Alexander Gideon Lightwood és Casey Sophie Morgenstern egybekelésének.- visszhangzott a férfi mély hangja a fejekben.
-Sophie?- tátogta mosolyogva Jace barátja mögül.
Casey alig láthatóan megvonta a vállát, majd ismét a testvér szavaira figyelt.
-Mint tudjátok, a rituálé életre szóló. Kérdem én, te, Casey Sophie Morgenstern, akarod-e megkötni ezt az örök kapcsolatot az itt jelen lévő Alexander Gideon Lightwooddal?
-Akarom.- válaszolt büszkén a lány.
-És te, Alexander Gideon Lightwood, kívánsz-e örök hűséget vallani az itt jelen lévő Casey Sophie Morgensternnek?
-Igen.- mondta határozottan a fiú.
-,, Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. ''- idézte a férfi az énekek énekét, majd magához intette Isabelle-t.
-Rajzoljátok hát a következő állandó jelet egymás karjára, egymás szívére.- azzal a testvér a levegőbe rajzolt egy égő rúnát.
Izzy átnyújtotta az egyik arany irónt Alecnek, míg Clary Caseynek. Először a fiú kezdett razolni Casey csupasz felkarjára. A gyengéd mozdulatok hatására a lánynak eszébe jutott az az este, mikor Alec egy buli előtt rúnákkal rajzolta tele a testét.
Casey következett. Alec felgyűrte ingje ujját, így a lány könnyen hozzáfért a fiú bőréhez. Vastag, fekete rúnát rajzolt a fiú karjára, ennél bonyolultabbat még sosem látott.
-Az Angyal nevében: mostantól nephilim házaspár vagytok.- jelentette be a testvér.
A jelenlévők tapsban törtek ki, de Casey ebből már semmit sem vett észre. Alec átvágta a köztük lévő távot, és megcsókolta őt. A lány átfonta kezével Alec nyakát, hogy közelebb húzhassa magához a fiút. A csóknak hamar vége lett, mert a ,,násznép'' megérkezett gratulálni. A felnőtt árnyvadászok ezek után bevonultak az Intézetbe, így csak Alec, Casey, Clary, Jace, Magnus, Aline Penhallow és a barátnője, Helen, Simon és Isabelle maradtak az udvaron. A boszorkánymester a semmiből varázsolt elő egy laptopot és egy pár erős hangfalat, majd kezdődhetett is a buli.

Pár óra múlva, mikor már alaposan kifáradtak a táncban, összehúztak pár padot és beszélgetni kezdtek. Magnus segítségével tüzet is tudtak rakni, mivel eléggé hűvös lett éjjelre. Isabelle éppen róla és Alecről mesélt, és arról, miket tettek együtt.
-És nem volt nehéz ezt kivitelezni?- érdeklődött Helen.
-Ugyan miért lett volna?- nevetett Alec.
-Hát, gondolom akkor is magasabb voltál, mint Izzy.
-Ó, az még azelőtt volt, hogy eldöntötte, zsiráf akar lenni.- szúrt közbe nevetve Jace.
-Csak azért mondod, mert féltékeny vagy.- heccelte a fiút parabataia.
-És ezután mi a tervetek? Gondolom nem akartok életetek végéig egy Intézetben élni.- mondta Aline.
-Igazából még nem gondolkodtunk rajta. Az is lehet, hogy Idrisbe költözünk.- válaszolta Alec.
-Nem, nem lehet. Nem engednélek el titeket.- csóválta a fejét Izzy.

A csapat éjfél után széledt szét. Magnus hazament, az árnyvadászok az Intézetbe, Isabelle pedig felajánlotta Simonnak, hogy hazakíséri őt.
-Tudod, ez általában fordítva szokott lenni.- mosolygott a fiú zavarában.
-Mi?
-Hát, nekem kéne hazakísérnem téged. Gyerünk el hozzám, és visszakísérlek, jó?- viccelődött a vámpír.
-Ki mondta, hogy haza akarok jönni tőled?- mosolygott rá Iz.
-Nekem jó, Jordan úgyis Maia-val intéz valamit a Praetornál.- hebegte a fiú.

Sziasztok! Mára csak egy rövidke fejezetet hoztam. A kérdés a következő: Szeretnétek-e egy pár- mondjuk tíz- év múlva történő részt, és hogy onnan folytassam a történetet? Kommentben írjátok meg, amire több szavazat jön, az lesz. Sziasztok!✋✌