City of Pain

10. rész- Bátorság

Reggel Casey zihálva ébredt fel. Az álmában Alec jelent meg előtte, és némán bámulta őket. Igen, őket, mivel ketten voltak. Mikor hozzá akart szólni a fiúhoz, az előrántott egy szeráfpengét és szíven döfte őt.
Clary-vel nyolc órára beszélték meg az edzést. Mostmár volt annyi ereje, hogy egyedül felöltözzön, és a Hodge által készített gyógykenőcs csillapította a fájdalmat az oldalán. Elindult az öltöző felé, mert azt mondta neki Clary, hogy ott találkozzanak. A vörös hajú lány nővére kérésére rövidujjú pólóban és rövidnadrágban jött.
-Mit szólnál, ha bemennénk az edzőterembe? Mostanában mindenki a gyilkosságokkal kapcsolatban nyomoz, ott legalább nem találkoznánk senkivel.
-Felőlem...- vont vállat a fiatalabb lány, majd elindultak az edzőterem felé.
Miután odaértek a hatalmas teremhez, puffogó hangokat hallottak meg. Clary riadtan nézett a nővérére, mire az kézbe kapta a vastag, rúnákkal teli könyvet.
-Igaz, hogy ez nem a rúnákhoz tartozik, de jó lenne megjegyezned: BÁRMIBŐL lehet fegyver.- suttogta maga elé Casey, majd belökte a hatalmas ajtót.
Először elhomályosodott a látása a betörő fénytől, aztán viszont meglátta az ismerős, szőke fejet és az arany szempárt. Jace a boxzsák mellett állt- ez megmagyarázta a puffogást.
-Segíthetek valamiben?- jelent meg egy gunyoros mosoly az arcán, miközben kilépett a boxzsák mögül.
Casey most vette csak észre, hogy a fiú félmeztelen, és fekete, kacskaringós rúnák borítják tetőtől talpig.
-Neked nem a városban kéne lenned?- Casey szólalt meg először, Claryben ugyanis elakadt a szó.
-Kilenckor indulunk, de gondoltam, lejövök kicsit edzeni előtte.- túrt bele szőke hajába, amit látszólag rég nem vágatott már le.
Felvette az addig a padlón heverő fekete pólót, és felkapta magára.
-Ti miért jöttetek?
-Én edzem Clary-t, amíg Hodge a nyomozással foglalkozik.
Ennek pont fordítva kéne lennie...- gondolta az idősebb lány.
-Ha megbocsájtasz, mi elkezdenénk az edzést.
-Csak nyugodtan...- mosolygott a fiú.
-Casey, nem kezdhetnénk inkább a gyakorlattal?- Clary most szólalt meg először, mióta a szobába léptek.
-Kezdhetjük, ha önelégült barátod esküszik, hogy nem mondja el senkinek.
-Az Angyalra esküszöm, de csak ha nézhetem.
-Ha ez minden vágyad...- sóhajtott Casey.- Figyelj, először az egyensúlyodat kell fejleszteni. Látod a gerendákat fent?
-Igen...- nyögte előre félve Clary.
-Felmegyünk rájuk. Ne aggódj, ki leszel biztosítva.
-És te?
-Három nyomorult évig járkáltam azokon a gerendákon, szerintem elleszek nélküle.- mosolygott az ,,oktató'', majd rácsatolta a biztosítókötelet Clary derekára.
Eközben Jace elterpeszkedett a fal tövében.
-És hol megyünk fel?- értetlenkedett Clary.
-Ugrunk.
-Oda?
-Oda.- bólintott Casey, majd előkapta az irónját és egy kacskaringós rúnát kanyarított először az ő, utána pedig Clary csuklójára.
-Mi ez?
-Mondtam, hogy a rúnákkal kéne kezdeni.- mosolygott nővére, de mielőtt elkezdte volna magyarázni a jelet, Jace megszólalt.
-Az egy rúna. Azt segíti, hogy gyorsabbak, erősebbek és ügyesebbek legyünk.- mondta a fiú.
Clary tátogva. bólintott, majd figyelte, ahogy testvére könnyedén felugrik a gerendákhoz, megkapaszkodik az egyikben, fellendíti a lábát a másikra és már rajta is áll.
-Wow...- nyögte Clary.
-Most te jössz!- kiabált le hozzá a lány.
-Én nem...
-Nem kell túlcsicsáznod, mint a nővéred.- mosolygott fel Jace.
-De akkor hogy megyek fel?
-Egyszerűen felugrasz. Nyugi, segítek!- kapta el Clary kezét a srác, majd egy hatalmasat ugrott, és már fent is álktak a gerendákon.
Casey mindig tudta, hogy Jace nagyon gyorsan és ügyesen mozog. Ő és a fiú mindig jobbak voltak a Lightwood-gyerekeknél.
-Látod, csak ennyi.- nevetett Jace, majd hátrálni kezdett és lelépett a semmibe.
Clary-nek elakadt a lélegzete, de Casey csak annyit kiáltott a fiú után: Felvágós! Erre az egy vállrándítással visszaült a fal tövébe.
-Na, először járkálj egy kicsit, szokd a magasságot.- ült le a fekete hajú lány a lécre, ahol ő állt.
Clary falfehér arccal meredt az alattuk lévő mélységbe, és az arckifejezéséből ítélve liftezett a gyomra.
-El is felejtettem... Tériszonyos vagy.- ugrott húga mellé Casey.
Clary némán bólogatott.
-Tudom, mit érzel, oké? Liftezik a gyomrod, és úgy érzed, hogy mindjárt lehányod a fal tövében röhögő idióta fejét- teszem hozzá, ez tetszene...
-Nem segítesz!- szakította félbe Clary.
-Emlékszel, mikor kisebbek voltunk és any... Jocelyn elvitt abba a kalandparkba? Tudod, volt ott az a hatalmas híd...
-Nem tudom mire akarsz kilyukadni, de igen.
-Megfogtam a kezedet, és ketten átmentünk azon a hídon. Így volt?
-Így.
-Akkor...- nyújtotta kezét testvére felé Casey.
Az megfogta azt, és engedte, hogy a nővére óvatosan elinduljon, maga után húzva őt.
-Ne nézz le. Ne felejtsd el, hogyha leesel is- ami persze nem fog megtörténni- a biztosítókötél megtart.
-Oké, észben tartom.
Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és Alec lépett be rajta.
-Jace, hol a fenében voltál? Ránéztél az órádra? Már fél...- veszekedett, miközben felnézett arra a pontra, ahová barátja bámult.
Először nem is hitt a szemének. Casey és Clary együtt egyensúlyoztak a gerendákon.
-Casey, mi a fenét művelsz? Gyere le!- kiabált fel.
Az idősebb lány testvéréhez fordult.
-Most leugrunk, oké?
-Mi? Leugrunk?- kerekedtek el a vörös lány szemei.
-Együtt, jó? Alec elkap téged.
-És téged?
-Nincs rá szükségem. Figyelj, nem csak Mr. Nagyravagyunkmagunkkal úr tud tökéletesen szaltózni. Na, háromra ugrunk. Egy...
-Casey, nincs rá másik mód, hogy...
-Három!- azzal Casey lelökte testvérét, hogy utána ő is földet érhessen egy kecses szaltó kíséretében.
Claryről Jace már lecsatolta az övet, így az mérgesen állhatott meg nála sokkal magasabb nővére előtt.
-Te aljas... Hátba támadtál.- panaszkodott, de hallatszott a hangján, hogy nem veszi komolyan.
-Bocsi, de ha nem cselekszem, vissza kellett volna mennem érted.- mosolygott rá bájosan a lány.
Abban a pillanatban Alec fékezett le mellette.
-Mégis mi az ördögöt műveltél ott fent? Casey, az Angyalra, megmondtam, hogy pihenned kell!
-Nyugi, semmi bajom. Hodge gyógykenőcseitől már nem is érzem a fájdalmat.- tette barátja vállára a kezét Case.
Közben Clary és Jace kiosontak az ajtón.
-Tudom, csak féltelek. Attól, hogy nem érzed, a seb még ott van.- simította végig a lány oldalát Alec.- Ami azt illeti, még sebesülten is lélegzetelállítóan csinálod a szaltót.
-Tudom.- hajolt közelebb Alechez a lány.
-Mennem kéne a többiekhez.
-Tudom, menj csak...- suttogta a lány, de még mindig a fiú nyakát kulcsolta.
-Igazából semmi kedvem hozzá. Egy nap pihenés senkinek nem árthat.- csókolta meg a lányt.