City of Pain

8. rész- A meglepetés

A következő pár hétben Casey és Alec el sem szakadtak egymástól, ha pedig mégis, úgy hiányoztak egymásnak, mint a levegő.
A
Alec óvatosan nyitott be Casey szobájába. A lány még mindig aludt. A lepedő alatta össze volt gyűrődve, és csak a derekán lógott a szintén feltekert takaró.
Olyan békésnek tűnik...-gondolta a fiú.
Lábujjhegyen az ágy széléhez osont, majd a lány fülébe suttogta: Ébresztő!
Casey először lassan nyitogatta a szemét, aztán viszont másodperceken belül felült.
-Jó reggelt!- mosolgyott a fiúra, majd egy ügyes mozdulattal az ágyra rántotta, és megcsókolta azt.
A bútor hangos recsegéssel válaszolt az akcióra.
-Hodge mondta, hogy hívjak össze mindenkit...- cirógatta barátnője arcát Alec.
-Mit akar már megint?- túrt kócos hajába a lány.
-Nem tudom, de azt mondta, hogy sürgős. Öltözz fel, az ajtó előtt várlak!- állt fel Alec és behúzta maga mögött az ajtót.
Casey nagyon gyorsan rendbe szedte magát, és a fiúval kézen fogva indultak el a könyvtár felé. A többiek már bent voltak. Mindannyian, még Clary és Jace is, akiket legalább két napja nem látott már.
-Üljetek le, fontos dolgot kell mondanom nektek.- mondta a férfi.
Eddig mindig komoly, magabiztos arcán egy zavart mosoly, és két oda nem illő, piros folt jelent meg.
-Biztos forrásból tudom, hogy Valentine... Hogy Valentine...
-Hodge, nyögd már ki! Veled ellentétben másnak nem csak a könyvtárban kell ülni egész nap...- bosszankodott Jace.
Nekem sem kell már sokáig itt lennem.- gondolta magában a férfi.
-A Néma Testvérek üzenetet küldtek Hugóval.- simogatta meg a vállán ülő hollót.- Azt üzenték, hogy intsem óvatosságra az itt élő nephilimeket. Valentine két szolgája is itt tartózkodik. Itt, New Yorkban.
-De... Az lehetetlen! Valaki biztosan észrevette volna őket!- pattant fel Jace.
-Ezek szerint jól rejtőznek.
-Utána kell néznünk mindenkinek, aki valaha is kapcsolatban állt Valentine-nal. Utána el kell kezdeni a nyomozást, mivel a Klávé kisujját sem mozdítja a Valentine-ügy érdekében!
-Izzy, a Klávé meg akarja védeni az embereket és az övéit, nem pedig egy vesztes csatába vezetni őket Valentine ellen.- csitította le húgát Alec.
-Alexander Lightwood! Esküszöm, hogyha mégegyszer elkezdesz politikáról beszélni, megfojtalak az ostorommal!- csattintotta bátyja felé fenyegetően a fegyvert.
-Jól van, na!- dőlt hátra a fiú.
Casey azonnal összefűzte ujjaikat, és megint megfeszült minden idegvégződése ott, ahol Alec megérintette.
-Akkor azt tesszük, amit Izzy ajánlott. Hodge, estére kérek egy listát minden Alvilágiról és Nephilimről, aki New Yorkban él és legalább egyszer kapcsolatban állt Valentine-nal. A halottakat is. Manapság mindenre számítani kell.
-Várj, ezt hogy érted? Fel tudja támasztani a halottakat?- szólalt meg aznap először Clary.
-Nem tudom, hogy mire képes és mire nem, Clarissa. Csak azt tudjuk, hogy eddig még legnagyobb hívei is halottnak vélték, és láss csodát, él.- magyarázta neki Hodge.
-Rendben. A listáért visszajövök, a gyűlést meg meg is szüntethetjük.- jelentette ki Jace.
-Igazából nem. Ha már itt vagyok, mondok valamit. Azt mondták, Jocelyn rejtette el a Végzet Kelyhét. El kéne mennünk a házba körülnézni. Legalábbis...
-Nem, ő tuti nem rejtette el...- mondta Clary.
-Egy próbát azért megér, hogy kutakodjunk egy kicsit.
-Rendben, viszont akkor mind veled megyünk.- sétált mellé Alec.
-Igen, kivéve Clary-t.- jelentette ki Jace.
-Hé, én miért nem mehetek? Az én anyám, az én házam...!
-Tapasztalatlan és képzetlen vagy, velünk ellentétben.
-Casey sem árnyvadász, ő mégis mehet!- panaszkodott Clary.
-Casey több évig képezte és képeztette magát, és egy év gyakorlat van mögötte, szóval...
-Clarissa, jobb lenne, ha ma még itthon maradnál. Egy kisebb kaliberű küldetésre elkísérheted majd a társaidat, de Valentine valószínűleg erős démonokkal és Elhagyatottakkal őrizteti a házat.- szólalt meg Hodge.
A fiatalabb Fray lány nem mert ellent mondani neki.
Fél órán belül teljes harci öltözetben és rengeteg fegyverrel felszerelve találkoztak az előtérben, és Casey vezetésével régi háza felé indultak.

Mikor beléptek az ajtón, tömény dögszag keveredett valami édessel. Démonok szaga.
-Magas a démonaktivitás szintje.- tért vissza Jace kezében a szenzorával.
-Akkor fegyvert elő és indulás.- indult ostorával a kezében Izzy az emeletre.
Amint rálépett az első lépcsőfokra, kirobbant az egyik ház ajtaja, és egy hatalmas, torz, púpos emberi alak jelent meg.
-Elhagyatottak...- suttogta Alec, és elő is kapta a nyilát.
Jace egy könnyed ugrással felpattant a lépcső korlátjára, és a két kezében lévő szeráfpengével az áldozat nyakát vette célba.
A hatalmas fej hangos puffanással hullott a földre, és a fiú arcára diadalmas mosoly ült ki, miközben a hatalmas test a nyakából spriccelő vérrel együtt a földre dőlt. Ennyi kellett csupán az emeleten bujkáló démonoknak, és azok hatalmas tempóval rohantak le a lépcsőn körülvéve az árnyvadászokat. Casey a zsebébe nyúlt, és felragyogó pengéjével együtt nekivetette hátát a többiekének. Ez azért volt praktikus, mert csak egy irányba kellett figyelniük, ugyanis védték egymást. Isabelle ostora ide-oda tekeredve hangos csattanással szelte ketté az egyik Raumot, miközben Alec is előrántott egy kardot. Tudta jól, hogy az íj közelharchoz nem praktikus. Egy egészen apró Falánk férkőzött be az apró lyukba négyőjük közt, de Casey szerencsére észrevette, és egy erős csapással meg is ölte azt. A kisebb démonokat mind visszaküldték a saját dimenziójukba, és zihálva, izzadtan néztek egymásra.
-Mostmár talán megpróbálhatunk...- kezdte Jace, de egy hangos hörgés belé folytotta a szót, miközben a padlóból egy Nagyobb Démon emelkedett ki. Jace csapata elé ugrott, és megszólította azt.
-Mi a neved?
-Nektek, halandók, én vagyok Berserker. Megvolt a lehetőségetek, hogy elfussatok, de nem tettétek. Kedélyesen, élvezettel fogom ropogtatni csontjaitokat.- nevetett fel, majd támadásba lendült.
Villámgyorsan lendítette éles, hegyes csontokkal tarkított öklét Jace felé, de a fiú gyorsabb volt, és szeráfpengét állított a démon hasába. Az rá sem hederített, csak fellökte a fiút. Az egyenesen a lépcső tetejéig repült, hogy egy hosszú csúszás kíséretében fejjel ütközzön a falnak. Pár másodpercig lihegett, majd vérző orral egy iratzet kanyarított magára, és ismét talpon volt. Alec éles kiáltással döfte bele tőrjét Berserkerbe, de az csak felnevetett, és a falnak dobta a fiút. Erre Casey és futva indult meg felé, a démon pedig látszólag csak erre várt. Hatalmas, méregtől csöpögő karmát a lány oldalába süllyesztette, és mély vágást szántott vele a lány húsába. Casey sosem mutatta ki a fájdalmát csata közben, de most egy éles sikolyt hallatott, sebéből vér spriccelt. Nem adta fel, bár rögtön érezni kezdte, hogy a méreg keringeni kezd a szervezetében. Fázott, de melege is volt közben, a feje lüktetett, és hallotta saját, egyenetlen szívverését. A piszkos tetőablak alá csúszott, ahol azelőtt Jace hevert.
Az ablak.- jutott eszébe, majd utolsó erejével fellendítette pengéjét, összetörve vele a szinte fekete ablak üvegét. A déli napfény rögtön betört az épületbe, egyenesen a démonra tűzve. Az hangos sikollyal hamvadt porrá, és a lány egy utolsó mosolyra húzva a száját vesztette el az eszméletét. Néha-néha észhez tért, de csak azt érezte, hogy két erős kar szorítja és fut vele New York utcáin.
-Isabelle, nincs pulzusa!- hallotta meg Alec kétségbeesett hangját.
-Nyugi, Jace már szólt Hodge-nak, hogy súlyos sérültet hozunk.- lihegte Izzy.
-Hogy tehetted ezt magaddal, kiscsillag?- suttogott Alec alig hallhatóan.- Ne hagyj itt, hallod? Tarts ki, segítek.- mondta, és Casey arcára valami forró, apró dolog hullott.
Nem hagylak itt. Itt vagyok.- akarta mondani a lány, de egy árva hang sem hagyta el a torkát.

Sziasztok! Bocsi a 3 nap késésért, szégyellem magam, de nagyon sok minden jött össze egyszerre. Próbáltam kárpótlásul egy hosszabb s izgalmasabb részt írni, remélem tetszik. Fejtsétek ki véleményeteket kommentben akár a szereplőkről, akár a történetről, nagyon várom a kritikákat. Pá!😘🙌✌