City of Pain

19. rész- Újra otthon

-Most mit csinálunk?- nézett tehetetlenül a könyvre a lány.
-Írtam Magnusnak, majd ő megmondja.- vágta zsebre irónját Alec.

Mikor beértek a Lightwood birtokra, Alec elment megfürödni, Casey pedig a könyvet lapozgatta. Hirtelen felgyulladt előtte a levegő, és egy Alecnek címzett levél hullott az ölébe. A lány kis habozás után felnyitotta.
Drága Alec!
Nagyon örülök neki, hogy megtaláltad a Fehér Könyvet! Egy régi jó barátom, Ragnor Fell már a birtok felé tart, nyitni fog nektek egy portált. Amint tudtok, gyertek haza!
Alig várom, hogy újra lássalak: Magnus

A lány visszarakta a levelet az ágyra. Kicsit bűntudata volt, hiszen ez olyan volt, mintha a barátja telefonjába nézett volna bele.
Másodperceken belül a fiú kilépett a fürdőszobából. A tekintete kíváncsian vándorolt az ágyon fekvő levélre.
-Mi az?
-Tűzlevél. Magnus küldte.
-Értem, mit ír?
Alec rá sem hederített arra, hogy Casey beleolvasott a levelébe. A lány megkönnyebbült.
-Azt, mondta, hogy Rag...
-Ragnor Fell eljön, és portált nyit nektek.- sétált be egy boszorkánymester.
A bőre halványzöld volt, a haja pedig hófehér. Alig látszott ki alóla a két apró, csontszínű szarvacska.
-Üdv, Ragnor! A nevem Alex...
-Tudom, hogy kik vagytok. A ház külső falában már csak rátok vár a portál.
DIgazából még össze is kéne pakolnunk.- kotyogott közbe Casey.
Nem fűlt hozzá a foga, hogy hazamenjenek az eredeti, stresszes életbe. Túlságosan is beleélte magát abba, hogy Aleckel tölthet két hetet.
-Ezt a problémát könnyen orvosolni tudjuk.- mosolygott Fell, majd egy csettintés után ott termett az a pár darab bőrönd, amivel érkeztek. Tele volt pakolva Caseyék cuccaival.
-Akkor azt hiszem, indulhattok is...
-Indulhatunk.- bólintott rá Alec.

Másnap reggel már Casey szobájában ébredtek. Magnus annyira örült a könyvnek, hogy azon nyomban elkezdte készíteni a gyógyítófőzetet Jocelyn számára. Az imént is ő csörgette meg Alecet, hogy az orvosi szobában lévő Jocelyn mellett van, így ők ketten is odasiettek.
-Jó reggelt.- mosolygott Magnus a kócos Alecre.
-Szia, mi újság?- szólt közbe Casey.
-Meghoztam a főzetet édesanyádnak még ma fel fog ébredni, de állandó felügyeletet igényel. Luke és Clary a könyvtárban beszélgetnek, azt mondták, ők is szívesen figyelnek rá.
-Magnus, szólnál nekik, hogy jöjjenek amíg megreggelizünk?- mosolygott bájosan Alec.
-De, persze hogy szólok!- rohant ki a boszorkánymester.
Egy percig némán álltak, majd leültek a Jocelyn melletti ágyra.
-Otthon, édes otthon...- sóhajtott Casey.
-Jól sejtem, hogy nem akartál nagyon hazajönni?
-Nem az... Csak beleéltem magamat, hogy kettesben leszünk pár napig.
-Hé, ígérem, hogyha megoldódnak a dolgok, bepótoljuk ezt az egészet.
-De mikor fognak megoldódni a gondok?! Anya még csak egy kis családi probléma. Itt van mellette Sebastian Morgenstern, aki mellesleg a bátyám, és tisztában vagyok vele, hogy készül valamire...
-Ezt nem tudhatod biztosra...
-Már nem azért, de te magad mondtad, hogy a nevelést nem tudod kiölni senkiből és hahó, őt Valentine nevelte. Másodszor pedig akire Valentine kibaszott Morgenstern azt mondja, hogy szörnyeteg, az száz százalékig szörnyű lehet. Ja, és még...- abban pillanatban kinyílt az ajtó, és belépett rajta Luke, Clary és Magnus.
Casey egy-egy öleléssel köszöntötte a testvérét és a nevelőapját, majd levonult a konyhába Aleckel együtt. Mikor beléptek a helyiségbe, meglátták Jace-t és Izzyt.
-Sziasztok! Hazaértetek?- kérdezte zavartan Isabelle.
-Igen, lejöttünk enni.- válaszolt Alec.
-Oké. Clary-t láttátok?- érdeklődött Jace.
-Luke-kal és Magnusszal van Jocelyn-nél.- bólogatott Casey.
-Akkor én megyek is hozzá.- húzta el a csíkot a szőke.
-Igen, én pedig megígértem Maxnak, hogy segítek neki rúnákat tanulni, úgyhogy itt sem vagyok.- surrant ki Iz.
-Hát akkor ketten maradtunk. Mit együnk?
-Gyümit!- mosolygott Casey, mikor meglátott egy tálat tele mindenféle finomsággal.

Alec egy szőlőszemet dobott Caseynek, a lány pedig teljesen szerencsétlenül megfejelte azt ahelyett, hogy elkapta volna a szájával.
Nekem meglett volna.- gondolta mérgesen Magnus.
A konyhaajtón kívül állt, és egy varázslat segítségével lesekedett Alecék után.
-Most te jőssz...- nevetett Casey, és ő is egy gyümölcsszemet hajított Alec felé, amit a fiú mosolyogva kapott be.
Túlságosan nyálasan szerelmesek egymásba.- gondolta magában a boszorkánymester.
Nagyon jól tudta, hogy féltékeny Caseyre, hiszen Alec sohasem lehetett volna az övé, még Casey előtt sem.
A következő pillanatban, mikor benézett az ajtón, csak annyit látott, hogy Casey egy nagy marék habot nyom Alec tökéletes, fekete hajába, mire a fiú mosolyogva viszonozza a gesztust. Jól tudta, hogy elég volt neki ennyi, de nem tudta levenni a szemét a párról. Mikor meglátta, hogy Alec finoman megcsókolta a lányt, úgy érezte, mintha kést mártottak volna a szívébe. Kisétált a folyosóra, és a hideg falnak vetette a hátát. Perceken belül megjelent Casey és Alec is.
-Alexander, beszélhetnénk?- kérdezte.
Átkozta magát, amiért előbb cselekedett, mint gondolkodott.
-Velem...? Persze, ja.
.Akkor gyere utánam a konyhába.
-Rendben. Case, menj fel, majd utánad megyek.
-Oké.- rohant a lifthez a lány.

-Nos, miről akartál beszélni velem?- zárta be maguk mögött az ajtót Alec.
-Arról, hogy nagyon hálás vagyok a könyv miatt, de tényleg.
-Magnus, ne hazudj, csak bökd ki. A barátunk vagy.
-Pont ez az. Én nem csak a barátod akarok lenni. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy te gondolod...
-Magnus, hányszor játsszuk még ezt el?
-Annyiszor, amennyi ahhoz kell, hogy észrevedd, van választási lehetőséged, nem csak Ő.
-De nekem csak Ő kell!
-Alexander, én nagyon szeretem Caseyt, de veled látni borzasztó. Tudod, mi fáj a legjobban? Hogy boldog vagy mellette. Ez nem olyan, mint egyetlen mély döfés a szívembe. Ez olyan, mintha minden egyes nap kis sebet ejtenének a szívemen, viszont akármennyire kicsi is az, soha nem gyógyulna be.
-Magnus, én sajnálom, tényleg, de...
-Semmi de, és nincs szükségem a sajnálatodra, Alec. Csak a döntésedet akarom hallani. Ha azt mondod, nincs esély nekünk, akkor örökre eltűnök az életetekből, és sosem fogtok viszont látni. Ha ennek az ellenkezőjét mondod, akkor a többit kitaláljuk együtt. Mielőtt viszont meghozod a döntésed...- sóhajtott a boszorkánymester, majd rátapasztotta száját Alecére.
A fiú finoman lökte el magától Magnust.
-Nincs esélyünk, Magnus, és ne csináld ezt velem, jó? Casey-t szeretem, fogd fel.- csapta be maga mögött az ajtót Alec.

Sziasztok! Kicsit rövidebb a szokásosnál, viszont a következő résznek egy jó kis bevezetője. Jó olvasást, sziasztok! 😘😉