-Egyébként anyukádék tudják, hogy hányan jövünk? -Kérdezte Isabelle, Daniell vörös barátnője, akit szinte már mindenki úgy kezel, mintha mindig is ismerték volna. Volt benne valami, amitől az embernek jobb kedve lett ha a közelében tartózkodott.
-Biztos van hely. Vannak páran akik találtak rokonokat vagy barátokat akiknél lakhatnak. Inkább ott húzzák meg magukat mint egy szinte ismeretlen helyi rendőrnél.
A hóesés már elállt, de az éjszaka folyamán akkora lett a hó, hogy volt hely ahol térdig is bele lehetett süppedni. Az utakat alig takarították. Éppen csak annyira hogy a fontosabb járművek, mint a mentők, rendőrség tűzoltóság, meg néhány busz el tudjanak menni. Natanielék háza egy zsákutca mellett volt. Kicsi fehér kerítése és ugyan olyan színű ablakai voltak. Valószínűleg mindig rendbe volt szedve és a melegebb hónapokban az ablak tele vannak színes virágokkal. Legalább is Johanna így képzelte el. Összehasonlítva az ő kis lakásával, a sajátja már nem is tűnt olyan otthonosnak. De lehet ez csak azért van, mert a családi házuk ahol régen éltek, Natanielékéhez volt hasonló. Csak azután adták el, hogy Johannát felvették egy bentlakásos iskolába, a szülei pedig egy kisebb lakás után néztek. Rég nem találkozott már velük. Valamikor be kéne ütemeznie egy látogatást. De csak ha elolvadt a hó. Ilyen időben lehetetlen utazni. Főleg ha az embernek még nincs jogosítványa meg saját kocsija. Ez is még a jövőbeli tervei között volt. Danielnek már volt jogosítványa, Lara nekiállt a tanfolyamnak, úgyhogy nemsokára neki is lesz. Utána már csak autó kéne valahonnan.
Mind ott álltak Natanielék házának ajtajában. Nataniel megnyomta a csengőt, de semmilyen hangot nem hallottak, ezért kopogott. Hamarosan gyors lépteket lehetett belülről hallani, majd kattant a zár és kinyílt az ajtó. Egy kedves arcú alacsonyabb, középkorú nő, összecopfozott hajjal és foltos köténnyel állt előttük.
-Gyerekek! Gyertek be gyorsan. Hideg van. -mindenki becsusszant az ajtón, és lerakta a cipőjét, hogy ne sározzon össze semmit. Nataniel volt az utolsó. Mikor becsukta maga mögött az ajtót, az anyukája átölelte, és megsimogatta a fiát. Aranyosak voltak, ahogy a másfél fejjel alacsonyabb anyuka a fiát öleli. Nataniel lehajolt hogy a nő jobban felérje, majd ő is ledobta a cipőjét. Mindenkit egyenként bemutatott. Utána együtt elindultak beljebb, hogy megmutassa nekik a szobájukat.
-Két szobánk van pluszban. Egy van a lányoknak, egy a fiúknak. Nataniel, te mutasd meg a fiúkét,a lányoknak majd én mutatom. Gyertek!-intett, és mindhárom lány szépen egymás után követni kezdték. Fel kellett menni egy lépcsőn, ami nem egy emeletre hanem egy kis galériára vezetett, ahonnan le lehetett nézni a nappaliba. Fent három ajtó volt. Egy a fürdő, az volt középen. Balra a szülők szobája, és jobbra a vendégszoba. Egy kisebb tetőszoba volt, egy ablakkal. Két felfújható meg egy ágymatrac volt bent. -Sajnos nincs annyi rendes matracunk, szóval ha bármelyikkel gond lenne csak szóljatok. Mindegyiken van frissen felhúzott ágynemű. A szekrénybe nyugodtan pakoljatok be mindent ami elfér, ha kicsi, akkor hozzánk is tudtok pár dolgot hozni.
-Köszönjük. -mondta mosolyogva Isabelle -Tökéletesen megleszünk.
-Akkor jó. -mondta a nő mosolyogva. -A fürdőben is vannak kitéve törölközők, mindenki majd vegyen belőle egyet. És ha kipakoltatok gyertek le, kész az ebéd.
-Rendben, köszönjük -szóltak szinte egyszerre, utána hárman maradtak.
Ledobták a táskáikat. Nem volt sok cuccuk. Bőven elfértek a szekrényben. Egyedül Isabelle volt az akinek szinte mindene volt. Téli és nyári ruhák, cipők, smink és hasonlók. Ő végig a vándoroknál lakott, és már egy héttel előbb összepakolt, mert tudta mi lesz. Ellentétbe Lara és Johanna csak a legszükségesebb dolgokkal rendelkezett. Nagyjából négy váltás ruha plusz kabát, sapka és hasonlók. Meg egy fogkefe és egy fésű. A szekrényt szemlélve Johanna arra a döntésre jutott, hogy haza kéne majd ugrania, a maradék holmijáért. A lakása ugyanis mostanra valószínűleg hidegebb mint egy jégverem. Mikor utoljára arra járt, már lentről látta, hogy be van törve a nappali ablaka. Akkor látta utoljára mikor szóltak nekik, hogy a Shadowhive család házát megtámadták. Akkor is csak pár fegyverért ugrott fel. Bele se mert gondolni milyen állapotok uralkodhatnak most ott. Valószínüleg áram sincs mert a számlák befizetése is elmaradt.
