Natanielék házában ismét megsokszorozódott a lakók száma. Az egyik szobában Lara és Lara anyja , Noel és Nataniel a másikban voltak elszállásolva. Daniel és Izabell Ryantől kaptak szállást, Sebastian és Johanna pedig felmentek Johanna lakásába és helyre pofozták. Négy nap telt el azóta,h ogy Lara és Nataniel haza jöhettek. Próbálkoztak, hogy minél gyorsabban egy normális helyzetbe hozzák a dolgokat. Próbálták hétköznapivá tenni a napokat. De ez nem ment könnyen. A két édesanya nagyon jól kijöttek egymással. Noel arcára is visszaköltözött a mosoly. Csak Lara arca maradt ugyanolyan komor. Nem mosolygott. Nem nevetett. Még csak a szokásos megjegyzéseit se tette. Mintha csak takarékon működne. Nataniel sok mindennel próbálkozott, de semmi nem volt igazán hatásos. Egész nap amikor csak tehette a nyomában volt, de nem sikerült egyről a kettőre jutnia, és ez a dolog egyre jobban fájt neki.
-Kislányom, tudnál segíteni itt egy kicsit?-szólt Lara anyja a konyhából .A mosogató mellett állt csurom vizesen. Noel kapkodott mellette rongyokkal és igyekezett bocsánatot kérni de az édesanyja csak intett neki hogy hagyja. A fiú kiment.
-Itt vagyok -a lány belépett a szobába. A hangján hallatszott, hogy próbál minél boldogabb hangszínt erőltetni magára -Mit segítsek?
-Idehoznád a felmosót kérlek? És a vödröt is hozzá. Noel véletlenül beleejtette a nagy fazekat a vízbe.
-Persze. Máris hozom. -Lara kisietett és egy pillanat alatt vissza is jött. Egy kézben hozta mindkettő. A másik még fel volt kötve a vállát ért lövés miatt. Igaz, amikor csak tehette nem nagyon foglakozott vele és leengedte a kezét, de olyankor hamar rá is jött miért nem kéne. -Fel is töröljem?
-Nem. Nem kell. Menj csak nyugodtan. Még vigyáznod kell magadra.
-Oksi anyu.-mondta majd elment
Nataniel a nappaliban ácsorgott és szemmel láthatóan rá várt. -Lara -kezdte -Képzeld Johanna felhívott és megkérdezte mi lenne, ha ma felugranánk hozzájuk.
A lány habozott -Hát, lehet róla szó, de gyorsan vissza kéne érnünk, mert holnap lesz a...
-Tudom -vágott közbe a fiú, mert nem akarta, hogy végig kelljen mondania. Lara apjának és a többi előkerült áldozatnak a temetése, és egy megemlékezés. Utána délután pedig a tárgyalás. A tárgyalás ami végleg lezárja a dolgokat. Békeszerződést fognak aláírattatni a vándorokkal és az ország vezetőségével. Nekik is ott kell lenniük. Akár akarnak menni akár nem .-Nem leszünk olyan sokáig.
-Jó. Akkor menjünk
Összekészülődtek mindketten és Nataniel apja elvitte őket kocsival Johannaékhoz
Kiszálltak a kocsiból, megköszönték a fuvart és felsétáltak a kis tetőtéri lakásba. Nataniel kopogott. Nem mert benyitni. Mikor legutoljára random bement ebbe a lakásba, lábon lőtték. Pedig nem is csinált semmit... Csak bement.
Johanna nyitott ajtót. Farmernadrág és egy vidám, szines ujjatlan volt rajta. A haja szépen összefogott fonatban feküdt a vállán.
-Sziasztok!-köszönt és együtt átölelte mindkettőjüket. -Gyertek be! A cipő marad mert a nappaliban még nem sikerült összetakarítanom. Remélem nem gond.
-Áá, az legyen a legkisebb gondod -legyintett Nataniel.
-Akkor üljetek le. Mit kértek? Van kávé, tea, narancslé, ha kell Sebastian vett sört, az is van.
-Akkor én azt kénék -mondta Nataniel -Lara odakapta a tekintetét és rászólt -Gyógyszerre nem ihatsz alkoholt.
A fiú csak legyintett -egytől nem lesz semmi bajom.
