Lara tudta, hogy Ryan szavai nem voltak teljesen igazak. Várt egy kicsit, majd felsietett a fiú irodájába, hogy körülnézzen. A tér amin áthaladt, már megtelt emberekkel. Csak most látszott igazán, mennyien is laknak itt. Igyekezett, nehogy észere vegyék. Felért a lépcsőn, benyitott az ajtón. Nem volt odabent senki. Még a lámpák is le voltak kapcsolva. Talált egy kis petróleumlámpát az asztalon, azt meggyújtotta. Óvatosan kinyitogatott minden fiókot. Tele voltak iratokkal. Valószínüleg az itt lakók adatait tartalmazták. Minden kézzel volt írva. Ryan pedig rettentő csúnyán írt. Lara becsukta a fiókokat és a könyvespolcokhoz ment. Rengeteg könyv volt rajta. Térképek, kutatási anyagok és minden ilyesmi. A kezét lassan végighúzta a könyvek gerincein, miközben olvasgatta arájuk írt dolgokat. Egyszer azonban megakadt a keze valamin, ami nem könyv volt. Egy műanyag irattartó. Kihúzta. Majdnem leejtette, mikor megérezte milyen nehéz, de még időben utána nyúlt a másik kezével. Ennek következtében azonban hozzácsapta a lámpát a tértéhez. Az üvege forró volt, ráadásul most már meg is repedt. Elkáromkodta magát, aztán letett mindent a földre és inkább ott nézte át őket. Az irattartóban lévő dolgok furcsák voltak. Ryan saját kutatási anyagai. Nem értette teljesen de néhány szóból kivette, hogy nem arról szól, amiről a fiú beszélt. Minden gyanús dolgot összehajtott és gondosan eloszlatta a zsebeiben, hogy ne legyen feltűnő. Izzadt a tenyere. Izgult, nehogy lebukjon. Nem tudta, mi lenne ha most észrevennék. Hirtelen meghallotta, ahogy kinyílik a hátsó ajtó. Valaki bejött. Lara megijedt, felpattant. És felrúgta a lámpát. -Baszki-morogta és próbálta gyorsan eloltani mielőtt észrevennék, vagy felgyújtana valamit. A lámpák felgyúltak. Gyors léptek közeledtek. Épp sikerült eloltania a lángot. Gondolkozott mit is csináljon. Ha Ryannek tényleg vannak berendezései amivel tudja figyelni a portálműködéseket, akkor csak annyi volt hátra, hogy valahol elbújjon. De nem volt hol. Egy sarokban volt. Egyik oldalon fal a másik oldalon polc. Hozzápréselődött a falhoz és igyekezett nem pánikszerűen levegőt venni. A léptek egyre csak közeledtek, mígnem megálltak. Pont vele szemben. Két szempár nézett vele szembe. Valahogy ismerős volt neki az az érzés amit most érzett. Végül is nem most volt az első alkalom, hogy sarokba szorították. De most se fegyvere nem volt, se portált nem nyithatott. Kiana egy pillanat alatt lefogta mindkét kezét. Erős volt. Tudta, hogy nem szabad ellenkeznie. Ki volt az akivel ehhez hasonló volt az első találkozása? Johanna is ugyanígy lefogta mikor először találkoztak. Csak ő még egy kis késsel vonalat is húzott az arcára. Mondjuk így utólag belegondolva, elég kíméletes volt, mert nem maradt nyoma. De miért van az, hogy a régen látott vagy új ismerősökkel való találkozások nagy része valahogy hasonlóan zajlik.
-Kiana -szólt normál hangerőn. Bármilyen él nélkül- Elvinnél Pix-hez?
-Hát...-látszólag a lány meglepődött a reakción. Enyhített a szorításon.Fura volt, hogy fiatalabb volt mint Lara. Nagyjából tizenhat éves lehetett. De már most megközelítette a technikai szintje a Zodiákusokét. Egyből tudta, hova kell támadnia ahhoz, hogy felülkerekedjen az ellenfelén.-Igazából én is ezt terveztem. -mondta és leengedte mindkét kezét. -Egyáltalán mit csinálsz itt?Nem Ryan barátja vagy?
-De igen.
-Na mindegy-megvonta a vállát.-Gyere utánam-elindult és Lara követte.-Amúgy...Miért hivod Ryant Pix-nek?
-Hát...ez hosszú történet. De ha megígéred, hogy ma nem kell verekednem, vagy nem kötöznek meg, vagy nem próbálnak megölni, akkor szívesen elmesélem.
Kiana felnevetett-Furák vagytok amúgy mindannyian. Azt hittem, csak a vezetőnknek vannak hülyeségei. De ahogy bejöttetek ide, tudtam, hogy nincs ezzel egyedül.
Lara is nevetett. Kiana egész jó fejnek tűnt. –Ha tudnád, hogy mennyi fura embert ismerek .
-Várj csak. -Kiana megtorpant. -Amúgy, nem te vagy az aki azon a napon megölte Kate Blacket?
Lara a kezét a homlokára csapta, majd sóhajtott egyet.- Ennyire nem lehet elkerülni, hogy az emberek ne ismerjenek fel?
-Úristen!-Kiana szeme felcsillant-Tudtam. Tök király volt amit akkor csináltatok. Az utcán voltam, pont hazafele igyekeztem .Mindenhol harcoltak. Aztán egyszer elkezdtek elhalkulni az emberek. Aztán meghallottam, hogy valaki kiabál egy tetőről. Ezután nem lehet nem észrevenni azt aki ott fent állt...De itt vagyunk. Ez Ryan szobája.-bekopogott. Ne ijedj meg. Rohadt nagy a rumli.
Ryan kilépett.-Épp a fürdőbe készültem. Nagyon fontos?-kérdezte. A vállára volt dobva egy törölköző.
-Eléggé-Lara előrelépett, kivette a zsebéből a papírokat és Ryan orra alá nyomta.-Szerintem ráérsz később is fürödni menni.
Ryan felhorkant, de után egyből megvillant egy vigyor az arcán.-Tudtam,hogy rájössz. Régen se titkolhatam el előled semmit. Látom ez semmit nem változott. De ha így állunk, akkor miért nem megyünk az irodába?-mondta, majd mutatott a helység felé
Bementek.-Nos, mi az amit még nem tudsz?
-Hát, például az ,hogy mi a jó életért kellett hazudni?
-Én nem hazudtam. Csak elferdítettem az igazságot
-Aha, ezt is Black embereitől tanultad igaz?
-Na jó. Figyelj. Igazából csak azért nem mondtam el, mert ez egy újabb háborút indító ok lehetne. Elmondom az egészet, ha megígéred, hogy semmilyen körülmények között nem beszélsz róla senkinek.
-Ígérem
-A húgomnak sem.
-Jó. De mond már baszki.
-Oké. Szóval ez az egész vándor dolog. A kísérletek csak arra alapultak, hogy jobban fel tudják használni a képesség adta lehetőségeket. A végeredmény az lett, hogy hatalmas fizikai erőt kaptak, gyorsabb reflexeket és némelyikük még ennél sokkal többet is. Különböző érzékszervek felerősödése és társaik. Ez azonban egy elég fájdalmas és komplikált dolog. És nem teljesen biztonságos. Azok akiknél sikerült, utána elhagyták a Vándorokat. Saját csoportot alapítottak. A céljuk ugyan az mint Kate Blacké volt. Az első fázison már majdnem túl vannak. A Vadászok –a legerőteljesebb ellenségük - teljes kiirtásán. Ezért kérték a segítségemet. Mivel én is ott voltam egy ideig, de ahogy egyre durvultak a dolgok, kiléptem. Black rokonával együtt. Mi csak addig a részig maradtunk bent, ameddig a vándorerő elvétele sikeres nem lett. A többiről nem tudok semmit. Ez a hely pedig olyan emberekből áll, akik Vándorok családjaiból származnak, de nem róla és/ vagy valamilyen oknál fogva nem örökölték a képességet. A teljes történetet nem tudják. Csak foszlányokat. Mindenkinek van egy ál személyazonossága amit akkor kapott mikor idejött. Mind a kutatásokban segítenek, de nem vagyunk elegek ahhoz, hogy bármit tegyünk. Itt nincsenek képzett emberek, se katonák. Ezért kértelek titeket arra amire kértelek, hogy segítsetek. Az első az lenne, hogy egyet el kellene kapni a második generációs vándorokból és behozni. Más út nincs. Én tudom milyenek. Találkoztam már néhánnyal. Erőszakosak, céltudatosak és kíméletlenek. Sürgősen tenni kell valamit.De anélkül, hogy az összes igazság idő előtt kiderülne.
Lara figyelemmel követte végig mindazt amit a fiú mondott. Kiana kicsivel távolabb állt. Ő már tudta mindezt.
-Rendben. Nem mondom el senkinek, és nem állok az utadba.Ha segítség kell szólj, de egy valamit nem teszek meg. Nem fogok ismeretlen erejű, félmutáns vándorokat hajkurászni. A többieket nem húzom vissza, de rám ne számíts. Ha már biztosabbak a dolgok, akkor talán. De én most szeretnék normálisan élni. Gondolom megérted.
-Teljes mértékben-Ryan bólintott- És köszönöm, hogy ilyen higgadtan végighallgattad.
-Akkor én most megyek is.
-Rendben. –Ryan felállt, és elindult visszafelé.
Lara is nyúlt már a kilincs felé, de még megállt egy percre-Remélem tudod, hogy mekkora fába vágtad a fejszéd... Pix. Csak nehogy megint OLYAN jól sikerüljön a terved mint AKKOR.-azzal kilépett az ajtón, és elment.
Ryan is elment. De útközben végig a szeme előtt lebegtek a kimondott búcsúszavak és a szívében voltak az emlékek, amikre a szavak olyan erősen mutattak rá, hogy még rosszabb volt visszaemlékezni, mint akkor aznap teljes életnagyságban átélni.
