Daniel a rejtekhelyen mászkált egy folyosón. Zsebre volt rakva mindkét keze. Ryan bent volt egy szobában. Megkérte, hogy nélküle ne menjen vissza, de a fiúnak már nagyon mehetnékje volt. Ráadásul már Leonék sem voltak ott, akikkel beszélgethetett volna. A két fiú nemrég elmentek. Leon dolgozni kezdett. Csak ennyit tudott. Valami komolyabb sérülés miatt többé nem tarthatott a többiekkel. De valószínüleg ezt nem is bánta. Jó vezető volt, mindenki szerette, de ettől függetlenül titokban mindig vágyott egy rendes életre. Danielnek egyszer még említette is, hogy fiatalon szeretne családot. Az volt a terve, hogy ahogy túl idős lesz ahhoz, hogy Zodiákus legyen, normális életet fog élni. Most viszonylag ez meg is valósult.
Ahogy múltak a percek, Daniel egyre türelmetlenebb lett, majd mikor már majdnem sarkon fordult, hogy ott hagy mindent, kinyílt az ajtó és az idősebbik orvos lépett ki rajta. -Jó napot-köszönt, majd kezet fogott a fiúval. Ő viszonozta a kézfogást
-Mikor mehetünk?-kérdezte
-Szerintem holnap-mondta, de nem volt ideje befejezni ,v alami rekedtes hang megszólalt hátulról
-Szerintem meg most. -Ryan lépdelt kifelé. Az arca ki volt pirulva, de valamivel talán jobban festett. Egy zacskó volt a kezében. Néhány gyógyszeres dobozzal -Azonnal -A hangja a rekedtség ellenére erőteljes volt és ellentmondást nem tűrő. Valószínüleg ez az az oldala, ami miatt jó vezetőnek. Határozott és képes irányítani az embereket. Ezen kívül elég ravasz is. Ezzel kompenzálja azt, hogy fizikailag sokan erősebbek nála. A másik kezében egy mobilt tartott. A képernyője világított
-Mi történt?-kérdezte Daniel, mert nem tudta mire vélni a hirtelen elhatározást
-A katonaság megkapta az információimat. Megtámadják a vándorokat.
-Mi? Milyen információk?
-Az most mindegy. De van még valami. Újra átnéztem őket és....
-És?-Daniel valami rosszat sejtett a háttérben
-Van egy olyan érzésem, hogy Lara oda ment. És nem éppen számára előnyös céllal.
-Mi van?-Daniel kissé ingerültté vált. Nem szerette, ha valaki úgy beszél, hogy a másik direkt ne tudjon meg sokat.
-Majd elmondom, csak menjünk.-Ryan belekapaszkodott Daniel vállába.-Sietnünk kell.
Daniel nem kérdezett többet. Egy pillanat volt és már ott sem voltak.
...................................................................................................................................
Lara egy furán megvilágított szobában volt. Vele szemben egy üres szék állt. A szék fémből volt, és a kezei bilinccsel voltak hozzáerősítve. Most nem jönne be a szék összetörős dolog-gondolta. Alaposan szemügyre vette a szobát. Semmi különös. Szürke falak és padló. Az ajtó kilincs lement, a zár kattant. Az ajtó kinyílt. Először egy őr jött be. Utána két alak. Az egyik egy huszonéves fiú. A szemei természetellenesen hatottak. Macskaszerűek és nagyon élénk zöldek voltak. Színezett kontaktlencse. A haja barna volt, ugyan olyan színű mint Danielé, csak kicsit hosszabb. Teljesen feketében volt. Fekete bakancsban, fekete nadrágban, és hosszú, fekete, galléros kabátban. Gonoszan vigyorgott, majd félreállt
-Gyere te is belljebb... nővérem-mondta és intett
Lara bámulta az ajtót. Egy újabb alak tűnt fel. Ismerős volt. Ijesztő. Sok élmény fűződött hozzá. Csak rosszak. Melody. Lara pánikszerűen szívott egyet a levegőből. A lány vérszomjas tekintete átjárta mindenét. A szíve gyorsabban kezdett verni. Melody összefűzött karokkal magasodott felé. Szó szerint olyan volt mint egy hegyomlás. Talán még ijesztőbb volt mint régen. Az arcán egy hosszú vágás nyoma húzódott.
-Jöttél, hogy szétveresd magad kislány?-kérdezte. A szavai fröcsögtek. Lara nem akart megszólalni. De valamit muszáj volt mondania.
-Inkább a másikkal beszélnék-nyögte ki végül. -Intelligensebbnek tűnik. -tette hozzá. Sajnos nem tudta meghazudtolni önmagát.D e úgy látszik hibának bizonyult. Melody ökle lendült, és a bal szeme alatt ért célt. Az ütés szörnyen erős volt.
-Elég lesz-mondta a mögötte álló feketeruhás. Közelebb jött, és felemelte a lány arcát úgy, hogy pont a szemébe lásson -Tehát, mit szeretnél mondani?-a hangja az arrogancia megtestesítője volt.
-Az anyám-nyögte ki Lara. -Itt van.
-óóó-gonosz fény csillant meg a zöld szempárban -Tehát üzletelni jöttél?
-Mondhatni -mondta.
-Akkor tedd fel amid van. Te tudod már ,hogy nálam mi van. Shadowhive...
-Szerintem én is tudom, neked mi kell. -a szempár érdeklődően nézett
-Szóval, mi is kéne nekem?-kérdezte
-Van pénzem. Tudom, hogy kell nektek. A vándorok sosem voltak elárasztva anyagilag...és ráadásul most a háború után...
-Érdekes az álláspontod. De ez nem elég
A lány megszeppent. -Mi kéne még?
-Biztosíték, hogy velünk maradsz.-a fiú ravaszan nézett.
-Mond...
-Bizonyára tudsz arról, mi folyik itt.
-A kísérletre gondolsz?
-Milyen kísérlet?-nevetni kezdett-ez nem kísérlet-széttárta a karjait-ez egy tudományos siker. Természetfeletti erővel ruháztam fel az anyámtól rám maradt embereket. Azt akarom, hogy biztosítékként...állj be a sorba
Lara nem tudta mit mondjon. Túltengett benne a félelem és a remény, hogy újra láthatja az anyját. És Noelre is gondolt, aki így legalább az egyik szülőjét visszakaphatná. Maga elé bámult majd felemelte a fejét-Megegyeztünk-mondta teljes elhatározással
Az előtte álló a lány háta mögé nyúlt és kicsatolta a bilincset. A lány lerázta a kezeit. A fiú letérdelt elé, megragadta az egyik kezét, felemelte és megcsókolta -Üdvözöllek köztünk-mondta egy démoni mosollyal.
