Már a hadsereg is bent volt. Mindenfelé fegyverek hangját és emberek kiáltását lehet hallani.
Johanna otthagyta a tömegben Izabellt és Ryan keresésére indult. Gyorsan és cikázva mozgott, nehogy célponttá váljon. Néhány támadás elől ki kellett térnie. Egy elágazó folyosón futott végig. Meglátott egy kis beugró részt. Gyorsan mögé bújt és a kommunikátora után nyúlt. Bekapcsolta. Halk súgást hallott. Még utoljára körülnézett, nem látja-e valaki. Összehúzta magát amennyire csak tudta, benyomott egy gombot és beszélni kezdett.
-Ryan.... -a vonal túlvége még mindig csak súgott. -Ryan itt Johanna...
Semmi válasz. A többieknek is volt, szóval mindenki hallotta amit mond. De senki nem válaszolt. Nála lehet a hiba?
-Valaki...-kezdte újra -Aki hallja jelezzen..
Legalább egy fél percig meredt a készülékre, mire megszólalt.
-Nataniel vagyok.- szólalt meg a hang -tisztán lehet hallani mindent.
A fiú gyorsan kapkodta a levegőt .-Gond van?
-Nem. -mondta Johanna -Vagyis nem igazán gond. Azt hiszem,vagyis biztos, hogy megtaláltam Larat.
Nataniel egy pillanatra még csendben volt, de utána egyből reagált -Hol van? Tudod merre lehet?
-Az emeleten láttam. Megtámadott. Valami nem oké vele. Nem ismert fel. Vigyázz vele. Lehet valami hasonlót kapott mint Sebastian.
-Értem. -semmi meglepettség nem volt a hangjában -Megkeresem
A vonal újra megszakadt. -Nataniel! -Johanna belekiabált, hátha még hallja valaki
-Nataniel te barom !-szólt egy ismerős hang a vonalba. Ryan volt az és rendkívül ideges volt-Johanna! Menj utána. Sőt. Aki hallja, menjen utána. Daniel, Sebastian. Bármelyikőtök. Veszélyes lehet. Nem tudhatjátok mit kapott, és milyen hatási lehetnek. Ráadásul sok vándor van itt. Ahogy a helyzet túl veszélyessé válik, azonnal gyertek el, nem érdekel mi történik. Értettétek?
-Értettük -Daniel hangja hallatszott.
Johanna már valamennyire nyugodtabban érezte magát, hogy tudta, van kire számítania. Kirohant a rejtekhelyéről és visszafutott a lépcső irányába. Felfutott a lépcsőfokokon, majd megpillantotta Danielt ahogy rohan neki háttal. A lépcső tetején utolérte. Összenéztek és együtt futottak Nataniel után.
Még egy emelettel feljebb értek. Itt már nem volt rajtuk kívül senki
-Nataniel várj! -kiáltott neki Johanna, mire a fiú megállt. -Merre mész?
-Találtam egy alaprajzot ami szerint itt van fent az a rész ahonnan ezt az egészet irányítják. Oda kell mennünk.
A másik kettő bólintott és tovább folytatták az útjukat felfelé, amíg fel nem értek egy csigalépcsőig. A csigalépcső mellett egy ajtó volt. Natniel belépett. A másik kettő követte.
Odabent látszólag nem volt senki, csak néhány nagy monitor, íróasztal és mindenféle villogó dolog. Háttal egymásnak dőltek, hogy mindent belássanak. Johanna mindkét kezében tőrt szorított, Daniel lövésre készen tartotta az íját. Nataniel kezében pedig egy fegyver volt, speciális tölténnyel megtöltve. Igaz, hogy nem láttak semmit, de valami azt súgta nekik, hogy van odabent valaki. A levegő megtelt feszültséggel, a lélegzetük egyre halkabb lett, míg egyszer csak meghallották a lassú, kimért de magabiztos lépteket amint közelít feléjük. Johanna pont szemben állt a hang forrásával. A sötétből kezdett kirajzolódni egy alak. Egy kis folyosón keresztül jött be, amit ők eddig észre sem vettek. Az alak egyre közelebb és közelebb jött. Lassan tisztábban rajzolódtak ki a vonalai. Huszas éveiben járó férfi, Daniel magasságú, tetőtől talpig feketében. Ugyan olyan ruhadarabokat viselt mint Lara, mikor Johanna utoljára találkozott vele. A csizmája orra ki volt fényezve, a ruháján egy gyűrődést sem lehet volna látni, talán akkor sem, ha az ember keresi. Valami erős felsőbbrendűségi érzést sugárzott magából, minden mozdulata. De a legfeltűnőbbek a szemei voltak. Világoszöld kontaktlencséje volt, ami macskaszerűvé tette a szemeit. De az ő arca vonásaival az összkép jobban hasonlított egy kígyóra, mintsem macskára. És ahogy közelebb jött, egyre inkább biztosak voltak benne, hogy egy igazi mérges kígyóval van dolguk ami csak arra vár,hogy elkaphassa az áldozatát.
-Üdvözöllek titeket ezen a csodás napon, Zodiákusmaradványok -mondta .-Tudjátok nem igazán örülök annak, hogy idecsődítettetek ennyi embert, hogy tönkretegyék a királyságomat. -még a hangja is olyan volt mint egy kígyóé. Baljóslatú és hideg. -Meg se kell szólalnotok. Tudom kit kerestek. De csak, hogy tudjátok, a lány önként jött hozzám. Igazságos cserekereskedelmet folytattunk.Ő ígért nekem pénzt, én odaadtam neki az anyját. De csak, hogy igazságos legyen, cserébe önként és dalolva itt is maradt nálam. Valószínüleg itt jobban is érzi magát.
Nataniel kiszakadt a másik kettő mellől. Mylora fogta a fegyverét és úgy folytatta -Hol van? Ha nem mondod meg most azonnal, itt és mindenkorra véged.
Mylo eltolta a fegyver csövét és úgy beszélt tovább -Tudod, több oka is van annak, hogy nem teljesíthetem amit szeretnél. Az első az, hogy csúnya lenne, ha anyám utódját is egy ölné meg közületek. A másik az, hogy te ne mond meg nekem mit csináljak, mert a főnök itt én vagyok. A harmadik pedig az, hogy hiába is akarnám idehívni neked a lányt, ő már az én családtagom, és nem mellesleg legfényesebb trófeám.
-Megöllek!-ordíitotta Nataniel és rálőtt. De nem volt szerencséje. Mylo mögé került és leteperte a földre, majd félig rá is térdelt, hogy ne legyen olyan könnyű kiszabadulnia -ezt meg most szépen elveszem -jelentette ki és kicsavarta a fiú kezéből a fegyverét. Ahogy ez megtörtént, Mylo Nataniellel együtt egy portálon keresztül Johanna és Daniel háta mögé került, az előző helyükön pedig egy tőr és egy nyílvessző állt ki a földből. -Ejnye, tönkreteszitek a vezérlőtermet -mondta nekik, majd elengedte Natanielt és Johanna nyakához nyúlt, de a lány időben reagált és kitért a keze elől, Daniel pedig kilőtt még egy nyílvesszőt, ami telibe találta volna Mylo fejét, ha az nem tűnik el megint. Nataniel a fegyveréért sietett, amit Mylo elhajított, de mire odaért volna valaki már állt ott. Pontosabban kettő valaki.
-Lara! -szólította meg egyikőjüket Nataniel, majd felugrott, hogy magához szorítsa, de a lány előhúzta a kardját és a fiúra szegezte.
-Nos, nővérem,Melody, melyiket választod?-kérdezte a másiktól.
Daniel és Johanna a terem másik végében egy pillanatra ledermedve figyelték az eseményeket. De Johanna már tudta, mi a helyzet, és Daniel is valamilyen szinten tisztában volt vele.
-Jobb oldal! -kiáltott Johanna, majd a tőle jobbra álló Melody nevűre vetette magát. Eközben Daniel, pedig vette egy éles fordulatot és Mylonak esett neki. Látványos volt. Mivel Johanna nem volt vándor, a saját technikájával kellett Melodyn felülkerekednie. Nem volt könnyű feladat, de a régebben folytatott edzések során, kitapasztalta Lara segítségével, hogy is mozog egy vándor. Daniel pedig azt a technikát alkalmazta, amit már korábban Nataniel segítségével nagy sikerrel bemutatott. A két páros minden erejüket belevetve harcolt egymással. Nataniel még mindig Lara előtt állt és a mellkasa felé álló kard fényes pengéjét figyelte
-Lara én vagyok az! -próbált hatni a lányra, de nem nagy sikerrel. Nem tudta mivel tudna elérni bármit is. Sejtette, hogy Sebastianhoz hasonló dolog történt vele. De ami a legjobban segített abban, hogy biztosra menjen a dolgában, a lány bal szeme volt. Ilyen világos színt még sosem látott emberen. Ryan erről beszélt mikor a vándorok kísérleteinek mellékhatásairól tájékoztatta.
-Ismerlek-mondta erre a lány -De nem tudom honnan, és mivel egyike vagy azoknak, akik betörtek ide, a bátyám utasításai szerint meg kell, hogy öljelek -jelentette ki
Nataniel óvatosan hátra nyúlt. Vészhelyzet esetére nála is volt egy kard. Régebben sokat használta, de már vagy fél éve nem vette elő. Mivel a lőfegyverrel most nem sokra ment, hirtelen hátranyúlt, előhúzta a fegyverét és a lányra szegezte -Akkor, ha te így, én is. De tudnod kell valamit mielőtt ennek nekiállunk. Nem lennék képes megölni téged, szóval, ha meghalsz, nem az én kezem által fogsz. És tudod miért nem?... Mert szeretlek!
A lány mintha észre sem vette volna, mit mondtak neki, támadni kezdett, gyorsabb volt mint eddig. Natanielnek nagyon kellett figyelnie ahhoz, hogy minden mozdulatát nyomon tudja követni. De vajon ki tud-e így tartani addig míg ki nem találnak valamit, vagy az akit a legjobban szeret, úgy öli meg, hogy örökké el is felejti ki is ő valójában?
