Éjfélkor már mindenki kényelmes, de meleg ruhában volt. A fürdéshez felmelegített tartályban lévő víz már kihűlt. Ryan kiosztotta a fegyvereket. A lőszerekből is kapott mindenki. Daniel Segített osztani. A sajátja már nála volt. Egy pisztoly volt csak, mivel inkább az íját használta. Gyorsan végeztek. Kevesen voltak. De ennek annyi előnye azért volt, hogy mindenből maradt tartalék. Mikor végeztek Ryan magával hívta Danielt Johannat és Sebastiant. Bementek a középső házba.
-Szeretnék bemutatni nektek valakiket
Mikor beléptek ott már várta őket egy nő és egy férfi. Középkorúak voltak mind a ketten .-Ők itt Stephen és Susann. -kezet fogtak, és bemutatkoztak egymásnak -Ők korábbi Zodiákusok.
-Komolyan? -kérdezte Johanna
-Az első generációból vagyunk-mondta Susann. Kedves arca volt, de látszott rajta , hogy már sok mindent látott.-Ryan arra gondolt, hogy alkothatnánk egy csapatot.
-Egy összeragasztgatott zodiákuscsapatra gondoltál?-kérdezte Sebastian.
-Valami olyasmi-válaszolt Ryan-de valami más név kell neki. Elvégre ez már egy egész más dolog és a Zodiákus 2.0 név hülyén hangzik.Na mindegy.Erre ráérünk. Van egy tervem.
Holnap gyakorló nap lesz,viszont este elindulunk a helyszínre. Veletek megyek én is. Előre felderítjük a terepet. Semmi akció, csak felderítés. És reggel Kiana utánunk jön a többiekkel. Remélem senkinek nem fog nehezére esni, elfogadni ,hogy ő a helyettesem.
-Valószínüleg nem. Elvégre azt is elfogadtuk, hogy te vagy a vezető.-mondta Stephen és megveregette Ryan vállát. A férfinek széles vállai és erős karja volt, és vagy tíz centivel magasabb volt Ryannél. Sőt. Úgy mindenkinél magasabb volt a szobában.De Susannhoz hasonlóan belőle is csak pozitivitás sugárzott.
Ryan ellökte a vállát veregető kezet. -Az nem ugyan az. -morogta.
Ryan olyan esze olyan volt, hogy bárki agyán túljárt, vezetőnek is tökéletes volt. Mindenki megbízott benne. De azért elvárta mindenkitől, hogy megkapja a tiszteletet. És ezt valamiért mindenki meg is adta neki. Johanna ezért felnézett a bátyjára. De azt is tudta, hogy van a fiúnak egy olyan oldala is, ami egy csöppet sem példaértékű. Ide tartozik az is, hogy honnan szerzett fizetőeszközt a fegyverek vásárlásához.
-Van még valami? -kérdezte Johanna, majd nyújtózott egyet. -Nincs. Mindenki elmehet.
-Akkor jó éjt-intett Daniel, majd mindhárman kisétáltak az ajtón.
Johanna bement a faházukba. Egész kellemes időjárás volt odabent. A kandallóban égett a tűz. Jó ötlet volt behordani a fákat. Megpakolta a tűzteret .Kiana még ébren volt. Épp az ágyával bíbelődött. Johanna odament hozzá.
-Mi újság vezető helyettes? -suttogta nehogy a már alvókat felébressze.
-Mi? Á ,hello Johanna. Tetszett a tőr ?
-Aha. De amúgy honnan tudsz róla?
-Én terveztettem meg. Ryan nem igazán ért hozzá. Inkább csak a lőfegyverekhez.
-Segítsek?
-Á, már mindjárt kész, csak mindig elcsúszott a matrac.
Kiana a helyére igazított mindent. Ásított egyet -Megyek lefekszem. Korán lesz a reggel.
-Ez igaz. Megyek én is.
Mindketten lefeküdtek, Johanna már majdnem elaludt mikor megrezzent a párnája. Elfelejtette, hogy alatta van a mobilja.Elővette. El is felejtette, hogy nála van. Mivel nem volt áram, abszolút felesleges volt elhoznia. Ahogy a képernyőre pillantott , látta, hogy egy SMS jött Laratól.
Sikerült elérni, hogy Noel velünk maradhasson :D. Veletek mi van?
Johanna leírta röviden az aznapi dolgokat. Fura volt így beszélgetnie valakivel. Ez egy ő korabelinek teljesen normális, hogy a barátaival így kommunikálnak, de mivel általában a barátai egyben a csapattársai is voltak, így nem igazán volt szükség távkommunikációra. Mire sikerült elküldenie, a telefon le is merült. Visszarakta a párna alá, és elaludt.
Reggel arra ébredt, hogy piszok hideg van. Magán tartotta a takarót és úgy öltözködött fel. Már mindenki ébren volt. Ő volt az utolsó. Felpattant és kisietett. Ahogy kilépett a házból, Kiana lerohanta. Kint nagy volt a nyugtalanság. Mindenki egy fára kitűzött papírt figyelt. Kiana odarángatta Johannat is, hogy olvassa el.
A lapon, macskakaparás szerű kézírással állt egy üzenet: Tudjuk, hogy itt vagytok, és, hogy mit akartok. Csak azért vagytok még életben, mert szeretjük az érdekes játékokat. Az első feladat: Szerezzétek vissza a vezért! Sok szerencsét.
Johanna letépte a fáról a papírt, berohant a középső házba. Odabennt minden fel volt túrva. Stephen kutakodott odabent hátha talál valamit. Johanna rákiáltott
-Mi történt? Hogy lehetett egyáltalán elrabolni?
Stephen megfordtult. Ideges volt. -Este a szokásos eszmecserét folytattuk. Hárman. Ő, én meg még egy ember. Aztán utána mi elköszöntünk, és Ryan egyedül maradt, azt mondta majd jön, de csak reggel láttuk, hogy nincs meg. -mondta és közben a tarkóján volt a keze és idegesen figyelte a nyomokat.
-Johanna is körbenézett. A tekintete megállapodott az asztalon. Volt rajta pár sörös doboz, meg üres üvegek.-Eszmecsere mi?-kirohant a házból. Daniel! Sebastian! Kiana! Menjünk.
Hamar összeszedték magukat, Johanna is felcsatolta az öveket amiben a tőröket tartotta, és magához vette a bátyjától kapott ajándékot is. Összevárták egymást kint. Susann is odament hozzájuk.
-Nem mehettek ennyien. Kevesen vagytok.
-Igaza van-mondta Kiana.-A fele ember velünk jön, a másik fele készenlétben itt marad. Mindenki legyen teljesen felfegyverkezve. Ha fél napon belül nem érünk vissza, hívjatok még erősítést, és gyertek utánunk.
Johanna figyelte ahogy az egyik legfiatalabb személy a táborba, teljes önfegyelemmel diktálja, hogy mit kell tenni, és mindenki hallgat rá. Már tudta miért ő lett a helyettes.
-Johanna!-szólt Daniel. -Még nem vagyunk elegen.
-Igaz. -Johanna tudta , hogy Daniel kikre gondol. -Elvinnél?
Daniel bólintott.-Sebastian. Várjatok meg itt. Mindjárt itt vagyunk.-Sebastian is rábólintott.
Daniel nyitott egy portált, és magával vitte Johannat egyenesen Nataniel szüleinek háza elé.
