Lara Nataniel szüleinek háza előtt állt. Becsengetett. Nem kellett sokat várnia. Az ajtó kinyílt és Nataniel édesanyja nyitott ajtót
-Ó drágám-ölelte meg-Gyere be
-Jó napot! Nem köszönöm-utasította vissza kedvesen. -Sietek. A férjének hoztam ezt -Egy pendrive-ot adott át. Olyan adatok voltak rajta, amit még Ryan küldött. Fontos információk a megmaradt vándorokról és a kísérleteikről. -Nagyon fontos dolgok vannak rajta. Jó lenne, ha minél előbb el tudná olvasni.
-Jól van-mondta a nő és átvette -Odaadom neki amint hazaér.
-Köszönöm. Viszlát!
Meg sem várta az elköszönést, már el is futott. Most máshol volt dolga. Ryan talán nem is tudott róla, mi minden fontos információt küldött át. Talán ez a dolog az ő figyelmét is elkerülte. De Lara azonnal észrevette. Egy név, amit ismer. Egy név a fogvatartottak listáján. Egy név, egy leánykori név, ami helyett már mást használ a tulajdonosa. Lara édesanyja neve.
Ott díszelgett a sok név között. Ki kellett derítenie, hogy valóban igaz-e? A következő célján nem kellett gondolkodnia. A Vándorok új központja. Bármi áron be fog oda jutni.
Portált nyitott és már el is tűnt a város utcáiról. Nem hezitált. Nem óvatoskodott. Pontosan a központ közepén érte a lába a talajt. Úgy érezte, jelen állapotban bárki vele szembe jövőt legyőzhet. Egy mozdulatot tett, és megszólaltak a riasztók.
Ajtók vágódtak ki. Emberek közeledtek felé. Lenyomták a földre. Fegyvert szegeztek a hátara. A kezeit hátul összekötözték, majd felhúzták és elvezették. Pontosan azt tették amit ő elvárt tőlük
.............................................................................................................................................................
-Johanna!-kiabált Izabell és futva közeledett felé
-Mi történt?-A lány levette a tekintetét a gyakorlókról.
-Eltűntek!
-MI?-Johanna furcsán nézett rá.
-Daniel és Lara
-Lara nem érdekel.-közölte hidegen-de ha jól tudom, Daniel Ryant vitte haza. Nemsokára talán visszaérnek
-Huhh. De jó-a lány megkönnyebbülten sóhajtott egyet. -Daniel mindig elkeveredik valahova. A fél napomat azzal töltöm, hogy keresem.
-Ne keresd szerintem-mondta Johanna- Ő mindig is olyan volt, aki a kötelességet tartotta első helyen.
-Akkor ...-Izabell elszomorodott
-Nem. -Vágott közbe Johanna -Nem vagy második. Valahol a kötelesség mellett foglalsz helyet szerintem nála
-Mi? -láthatólag a másik lányt nem nyugtatták meg a szavai
-Mi van veled Johanna?-kérdezte Sebastian aki végig hallgatta a beszélgetést-Egész nap rossz kedved van. Még mindig ideges vagy Lara miatt?
-Nem miatta, rá vagyok ideges! -förmedt rá a lány
Sebastian sóhajtott egyet. -Nem szeretem ha ilyen morcos vagy. Bár meg kell hagyni aranyos vagy így, de jobban áll ha nem duzzogsz.
-Nem is duzzogok
-Akkor mit csinálsz?-kérdezett vissza Sebastian, majd egy hirtelen mozdulattal egy pillanat alatt felkapta a lányt, megcsókolta, majd visszaengedte
Johanna elhallgatott és rámosolygott a fiúra
-Na ezt sokkal jobban szeretem.
-Srácok! -kiabálta egy hang. Noel közeledett a távolból.
-Szia Noel!-köszönt neki Sebastian.-Keresel valakit?
-Igen. Natanielt. Kérni akarok tőle valamit.
-Ó hát...
-Bent van-mutatott a ház felé Izabell
-Köszi-intett egyet, majd futott tovább.
Feltrappolt a lépcsőkön és benyitott. Az első ágyon aludt Nataniel. Kíméletlenül nekirugaszkodott és melléugrott az ágyra -Jó reggelt!-kiabálta a fülébe
-Hmm?-Nataniel bágyadtan nézett rá -Mi kell öcsi?
-Taníts meg portált használni.
-Most? Az kizárt. Annyi erőm nincs hogy egy portálra gondoljak, nehogy nyissak egyet.
Noel nézte a fiú arcát -Ha túl sok portált nyitok én is így el fogok fáradni?
-Nem hinném. Hacsak nem egész este ezt csinálod
-Egész este? Hogyhogy?
-Kerestem a nővéredet. De nem találtam sehol-felült az ágyon, beletúrt a hajába, és nekidőlt a falnak
-Szerinted történt vele valami?-Noel elkomolyodott és felállt
-Nem hiszem-mondta Nataniel-De bármi történhet vele, úgyhogy meg kell találnunk
-Akkor segíts-Nem is kérés, inkább parancs volt ez Noel szájából. -Segíts megtanulni portált nyitni, és magammal viszlek. Együtt megkeressük.
-Na figyelj-csitította Nataniel-ez nem így megy. Felhívom Ryant,hogy tud-e valamit. Mondjuk ez hülyeség mert ő mindig tud valamit amit mi nem. Aztán utána állunk neki keresni. Így leszűkíthetjük a kört.
-Igazad lehet-bólintott rá Noel. -De inkább add a mobilod, felhívom én. Te pihend ki magad. Még sok dolgod lesz.
