Brave night Angel

A vadászból hirtelen egér?

/ Emberek jó hír. Sikeresen szereztem egy magyar billentyűt, így vannak most ékezetek. Viszont ami az eddigi Fejiket illeti, majd folyamatosan átnézem őket. De szerintem ez egy darabig elfog tartani, mert én egy lusta dög vagyok. További hó szórakozást. Ui: Emberek aki nagyon nem bírja a vért blablabla...az hagyja ki ezt a Fejit. Sőt az is aki nem szereti az erotikus tartalmat. +18/

- Nee, ne csinááááááld! - Visítottam. Ez a barom rám feküdt, mint valami halott. Én annyira gyűlölöm őt... Több, mint egy hete itt vagyok már nála. És igen megtanultam, hogy hogyan jutok le a városba. Most mindenki kérdezi, hogy volt-e valami köztünk, én meg ez a póker arc. Nem semmi sem volt köztünk, csak annyi, hogy én megpróbáltam egyszer kétszer megölni.  És nem akadt ki egyszer sem, bár mondjuk csak egypárszor vert el miatta. Jelen pillanatban is teli vagyok két lila foltokkal. Mondjuk a többiek egyetlen egyszer próbálták meg, de azóta nagyon megbánták. És ami engem nagyon zavar, hogy egyáltalán nem említette meg a csókot. Bár ki tudja, lehet csak véletlen volt. Aha biztos. Majd véletlenül lesmárolok egy csajt. Meg még mindig ugyan annyit tudok róla. A nagy büdös semmit.  Valamilyen szinten feladtam a dolgok megértését. Aminek viszont nagyon örülök, hogy a furcsa álmaim eltűntek. Így most, semmi életveszélyes seb nem volt rajtam. Béke is volt, mert ez a nyomorék alig volt a közelemben. Ami annyit tesz, hogy ezen a héten láttam, kétszer...? Ha múlthetivel számoljuk akkor, négyszer láttam összesen. Legalább a fura kutya eltűnt. 
- Assssh! Szállj már le rólam, nehéz vagy... -  a fejem kényelmetlenül az ágyba volt, és alig kaptam levegőt. A beszéd meg elég érdekes érdekes volt.

- Nem, kényelmes. - Ha minden igaz, a töröm az kis éjjeli szekrényen pihent. Megpróbáltam érte nyújtózkodni, de sikertelenül. Nem értem el odáig. Majd Ash legurult rólam, én pedig felpattantam az ágyról. A tüdőm friss levegővel telt meg. Ash felém fordult és így bámult engem. A szemei sötétzöldként csillogtak. Ami nem jelent jót. Szerintem ha most megszólalna, a hangzásából is kilehetne venni, hogy "most megfoglak ölni". Akár mir is mond. És ez nem igen biztató. A falig hátráltam, majd neki támaszoztam a hátamat. Esélyem sincs. Küzdhetek ellene, de annak az lesz a vége, mint mindig. Könyöröghetek az életemért. Hirtelen erős fejfájás mart belém. Az egész világ hirtelen megfordult velem, így én a földre zuhantam.  Az angyal csak egy önelégült vigyorral állt meg előttem. 

- Mocskos rohadék... - Morogtam miközben megpróbáltam felállni. De ö persze könnyedén a hátamra taposva, vissza küldött a földre. Én egyszerűen nem értem. Eddig teljesen normális volt és most hirtelen, megint bekattant. De ez nem csak nála van így, hanem a démonnál is. Vajon testvérek lennének? Az egy kicsit érdekes lenne ha vértestvérek, és az egyikük démon a másik egy angyal. És semmi félvérség. Ez az este kizárva, mert ez lehetetlen. Akkor marad annyi, hogy mind a kettő nem normális. 

- Azt hittem ha kiengedlek inne, csinálsz valami hasznosat. De csalódnom kellett benned Sage. - He? Mégis mi a jó isten szart kellet volna csinálnom? Felakasztani a többieket, vagy mi? Letérdelt, vagyis belém térdelt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt.

- Mi is a dolga a kis egérnek? - Nem tudom, mi lenne? Előkeresni valahonnan a démont, össze jönni vele, megölni, majd az angyallal boldog öt napot élni és őt is megölni? Mert ebből annyi még megvalósítható, hogy valamelyiküket megölöm, de akkor az is kétséges, hogy én túlélem-e.

- Megölni tégeeeeed - Nos a térde mellé kaptam egy pengét is a hátamba. A sikítás csak nem maradhat el ugye? Meg az életveszélyes seb.  Akkor nem is lenne olyan vicces ha az alattad lévő nem sikít. 

- Mhm, ha a saját halálodat kívánod még mindig, akkor nyugodtan tovább próbálkozhatsz. - Kihúzta a pengét a hátamból, majd a térde is eltűnt.  De persze engem is felrángatott magával, majd a falhoz nyomott. Szegény hátam, mintha eddig nem fájt volna eléggé. A penge hangos koppanását halottam. Ficánkolni sem volt időm, a nyelve már a nyakamon táncolt. A harapásnyomok már eltűntek, és nem is hiányoztak újak. Erősen bele markolt a hajamba, majd félre húzta, hogy még jobban hozzá férjen. Lehunytam a szemet és vártam, hogy újra megjelöljön,kisajátítson. Megmutassa, hogy én hozzá tartozom. Kirántottam a hajamat a finom ujjai közül, majd erősen a falba vertem a fejemet. Mégis mi a szaron járnak az gondolataim?