Brave night Angel

Tilos? Dehogy is'

- Ilyenkor hol van vannak a többi tagok? - Kérdeztem kíváncsian miközben a levest szürcsöltem.
- Nem tartozik rád. - Okay, akkor nem. Akkor kitalálok valami ötletet magamnak hol lehetnek. Nem, inkább hagyom. Nekem nem jó ötlet a fantáziámat használni. Amikor már a pocakom úgy gondolta, hogy elég lesz a kajából hirtelen egy lány rontott be. Az egész testét ver borította.
- Darrien, társaságunk van. - A lány hangja, nagyon halk volt. Én alig halottam amit mond, gondolom ők viszont hallották. Hisz nekik a szaglásuk, hallásuk sokkal jobb, mint az embereké. A leány hirtelen a padlón terült szét. Nem mozdult többé. Nekem meg sikeresen felfordult a gyomrom. Remélem csak eszméletét vesztette és nem meghalt. A férfi fel alá járkálni kezdett. Majd magával húzott a pincébe és közölte, hogy maradjak ott. Komolyan azt hiszi, hogy innen nem jutok ki? Ha már amúgy sem akarják megosztani velem a dolgokat, akkor nem is leszek láb alatt. Bár mondjuk nem tudom mennyire jó ötlet innen lelépni. Természetesen az ajtót rám zárták, szóval vagy betörőm vagy.... Vagy más lehetőségem nincs. Teli erőből neki rohantam az ajtónak, aminek a vége csak annyi lett, hogy majdnem a saját vállamat törtem el. Valamiért nagyon elakarom törni az egyik csontomat. Felsem tűnt, hogy a nap ilyen hamar eltűnt. Vonyításokat lehetett hallani a közelben. Az ajkamat harapdálva járkáltam fel-le. Nem igaz, hogy itt semmi hasznos dolog nincs. Valaki hirtelen kinyitotta az a pince ajtót, majd kirángatott magával, be az erdő mélyére. Először fingom sem volt, ki az. És úgy negyed óra futás után sem jöttem rá ki az, aki engem így magával cibált. Csak egy kis reményem volt abban, hogy senki olyan aki kiakar nyírni. Bár ha kiakart volna nyírni akkor már rég megtette volna. Az előttem álló nő fegyvereket dobott le a földre. Habozás nélkül felkaptam egy lőfegyvert és kisebb pengéket. Nagyon hamar kapott el a rossz érzés. A lőfegyvert szorosan a markomban tartottam.
- Ha azt mondom, fuss, akkor abba az irányba futsz. a Tónál fogsz kikötni. A lehetőleg hamarabb ugorj bele a vízbe, és tűnj el olyan messzire amennyire csak tudsz. - Lehetett hallani, hogy valakik rohannak felénk. A tudatomig nagyon lassan értek el a szavak. Csak a nőt láttam tátogni, majd egy farkas ráugrott és....ketté tépte. A szemem láttára szakadt két félbe a test. Igaz biosz órán már tanultunk az emberi testről meg a szervezetekről, de akkor is ez undorító ahogy a bele kilóg. Éreztem ahogyan a gyomromban lévő kaja szeretné újra a világot látni. A farkas felém lépdelt. Most nem tudom, hogy tényleg a nőben kéne bíznom és rohannom, vagy hagynom, hogy Darrien szét tépje a torkomat. Gondolkodás nélkül a mutatott irányba rohanni kezdtem. De nem egyedül. A tüdöm a hatodik lépés után égni kezdett. Szerencsémre a tó már a szemeim előtt csillogott. De nem tudtam elképzelni mennyire közel lehet a farkas. Már az orromban éreztem a víz illatát, de hirtelen a földhöz lettem vágva. A farkas teste hirtelen emberé lett. A szívem újra a torkomban dobogott.
- Te sem érted azt, hogy maradj a seggeden. - Búgta a fülembe, majd ráharapott. Bennem azonnal a pánik kúszott fel, majd a markomban lévő lőfegyverrel vállon lőttem. Nem volt sok időm de betudtam mászni a vízbe és úszni kezdtem. Lehet ezt egy éltre megbánom, de akkor sem bírom ha valaki így nyúl hozzám. Vagyis nehéz elmagyarázni, egyszerűen a képek a szemem elött táncolnak és nem hinném, hogy bárki szívesen élné át ezeket. Egyre több vizet nyeltem le és egyre jobban vészesen kezdtem kapálózni. Mögöttem hallani lehetett, hogy valami csobban a vízben. Komolyan még lőtt vállal is el akar kapni? Miért lennék én ennyire fontos? Van amit a vén banya nem mondott el, vagy tényleg csak a pénz miatt? Hatalmas nagy szerencsémre elértem a túl partot. Rohantam egyenesen tovább, de a farkas még mindig mögöttem volt. Akkor ideje lesz bevetni a macska technikát. Teli erőből az egyik alacsonyabb fa felé rohantam, majd felugrottam és elkaptam az egyik ágat. Éppen, hogy feltudtam magamat húzni a farkas már a fogaival ugrott utánam. Nagy nehezen feltudtam magamat húzni, majd amilyen magasra mászni tudtam megtettem. Bár ha belegondolok az alattam lévő vissza változik emberré és úgy szed le innen. Az esélyem egyenlő a nullával, de hé. Eddig már eljutotta, szóval valahogy csak lesz. A hideg teljesen kezdett átjárni. A víz után nem a legjobb egyhelyben egy fán ücsörögni miközben a halált várom. Mivel a fa alól eltűnt a kedves édes mézes mázos farkas így leereszkedtem. Gondolkodás nélkül rohantam egyenesen tovább. Vagy feladta, vagy már nem volt kedve velem foglalkozni, vagy én nem tudom. Valamilyen szinten megkönnyebbültem, hogy nincs már a nyakamon. Köhögve álltam meg egyhelyben.  Teljesen átvagyok fagyva, sötét erdőben elvagyok tévedve....Miért is ismerős ez? Tovább vonszoltam a seggemet hátha tényleg olyan helyen lyukadok ki, amit ismerek. Annyira csak nem szar a memóriám, hogy ne emlékeznék még a kicsi ösvényekre...   Sebaj azok nélkül is kitalálok. A vacogásom lassan abba maradt, érdekes. De erre sem akarok okokat adni, miért nem fázok. A legjobban egyszerűen annak örülnék, ha szabad lehetnék. Bár eddig az volt a bajom, hogy semmi izgalmas nincs az életemben. Most mag az, hogy körülbelül mindenki a fejemet akarja. A tekintetem újra a csillagos égre került. Kicsi apró mosoly jelent meg az arcomon. Majd folytattam az utamat a semmiségbe. Szerintem már megint csak körbe-körbe rohangálok. Egyre jobban kerülgetett az a furcsa érzés, hogy nem vagyok egyedül. Bár ki a jó isten követne, egy ilyen nyomorékot, mint én? Amikor képes voltam a földről felemelni a tekintetemet, azonnal Darrien vörös szemei csillantak meg. A férfi egy pokrócot nyújtott felém.
- Ha nem hagyod, hogy segítsek, akkor nem fogok tudni. És te is jól tudod, hogy kell akiben bízhatsz. Aki leápolja a sebeidet és még a halálból is visszahoz. - He? Néha tényleg egy hülye zacskónak érzem magmat. Akinek csak agylé van az agya helyén. A férfi mellém lépett, majd betakart és az ölelésébe húzott. Megpróbáltam ellökni magamtól, de sokkal erősebb volt nálam. Egyszerűen nem akarom megérteni, miért ez jó neki. Bár amit bekellett ismernem, neki is meleg volt a teste. Meleg könnyek kezdték újra áztatni az arcomat. Mi vagyok én, egy hisztis csaj? Akinek megjött volna a havi baja, vagy mi a picsa? A keze dörzsölte a hátamat.
- Te aztán rendesen lehűltél. Vissza viszlek, és ha azt mondom, hogy maradj ott ahol vagy, ott maradsz. Világos? - Felkapott a földről majd még jobban betekert és vissza cipelt a faházhoz. A szemeim üresen meredtek a semmibe. Egyszerűen minden túlságosan emlékeztetett arra a baromra. Igazság szerint még nem is ismertem, hogy ennyire bele zúgjak de elérte. Saját hibám, az egész. Annyira elmerültem, hogy felsem tűnt, hogy már it vagyunk. Hirtelen a puha ágy vett körül.
- Komolyan, azt hitted, hogy megöllek vagy mi? - Rá emeltem a tekintetemet. A vörös szemei, most valamiért kellemes meleg csillogással néztek engem. Újabb könnycseppek gördültek le az arcomon, majd egy-kettőt bólogattam. Darrien jobban betakart engem, még a nyakamat se bírtam megmozdítani. Kellemes mosoly terült szét az arcán. Bár már nem tudom mennyire lehet az ilyen mosolyokban bízni. Kitudja milyen elmebeteg lakozik mögötte.
- Megértem, hogy nehéz neked. Ashhal soha nem volt egyszerű, de meg van rá az oka. Ha talán jobban megismernéd, még szerintem te is elfogadnád.
- Ismered őt?
- Ha úgy nézem, ő kért meg engem arra, hogy figyeljek rád.  
- Mi? Akkor...?
- A néni csak segített a mély sebeket ellátni. Megmérgeztek tégedet, és azt kellett kimosni belőled. - Már megint méreg? Hányszor akarnak engem méreggel a sírba küldeni? Vissza fordítottam a plafonra a tekintetemet. Szóval ismeri az angyalt.
- Miért teszed ezt?
- Mert szükséged van valakire akiben bízhatsz. Elkell felejtened az ember barátaidat Sage. Csak veszélyezteted őket. - Lehunytam a szememet. Szóval mindent hátra kéne hagynom, nyom nélkül eltűnni és hagyni, hogy azt higgyék, hogy meghaltam. Száraz lett a torkom. 
- Miért pont te?
- Mert Ash megbízik bennem. - Az utolsó kétszót nagyon határozottan ejtette ki.
- És ha kell, akkor a lábadat töröm el, hogy itt maradj. - Nagyot nyeltem. Ahha, szóval akár itt még a fogamat is itt hagyhatom, ha nem leszek jó kisfiú. Átfordultam az oldalamra, hogy neki háttal legyek. 
- És akkor mi van a démonnal? - Hirtelen felnevetett.
- Őt már el is felejtheted. Nem fog többet veled szembe jönni. Ash intézkedik róla. - Valamit még mondott, de már nem figyeltem rá. Egyszerűen nem érdekelt mit mond és mit nem. Mivel most már tudom, hogy az angyalhoz tartozik, ez miatt jobb ha lelépek innen minél hamarabb.  Szóval kell valami terv, ami nem olyan feltűnő.
- Ne is jártasd azon az eszed, hogy innen megszökj. Ebből az erdőből élve nem jutnál ki nélkülem. - Amennyire lehetett össze kuporodtam a sok takaró alatt. Bár egy kicsit szoros volt a nyakanál a réteg, de ez van. Hurrá, hogy ennyire feltűnő, hogy menekülni akarok. De ha ő lenne a helyembe, neki sem lenne sok kedve egy játékszernek lenni. Vagy igen? Erre sem akarok választ, inkább tartsa meg magának.
- Kérsz altatót? - Kérdezte a nyugodt hangjával. Aprót bólintottam. Ha már magamtól nem alszok, akkor a gyógyszer csak segít. Darrien felállt, majd elhagyta a szobát. Amikor vissza tért egy pohár volt a kezében és egy kicsi tabletta. Fintorogva lenyeltem, majd vissza helyeztem magamat az ágyba. A ismerős sötétség nyelt el. Megint a nagy semmiségben ültem. Kinyújtottam a kezemet, majd hirtelen valami magával rántott. Komolyan olyan volt, mintha a sötétség velem táncolt volna. Kellemes meleg és összehasonlíthatatlan érzés. Mosolyra húztam a számat, majd lehunytam a szemet és így élveztem ezt az érzést. Amikor újra kinyitottam a szememet, mindenki előttem volt. Akiket úgy gyűlöltem és szerettem. Rohantam feléjük, de amikor odaértem minden szerte foszlott. Most már csak egy valami volt előttem, amit oly annyira gyűlöltem mégis dobogott érte a szívem. Olyan kurva erősen basztam a lábamba, hogy még a saját álmomban is éreztem a fájdalmat. Nem fogok úgy viselkedni, mint valami kis csaje, aki szeret valakit. Viszont a kedves fájdalom kirántott engem az álmomból. A földön feküdtem. Ahha tehát a fájdalom tényleg valós volt, csak nem ét ütöttem meg magamat, hanem leestem. Megpróbáltam vissza mászni az ágyba, bár félúton elakadtam. Egy: A gyógyszer még mindig hatott és nem éreztem a kezeimet. Kettő: Azt az anyád úristen picsáját, miért nem lehet végre egyszer nyugalmam? Sikeresen csak-csak vissza másztam az ágyba, majd durcásan a fejemre rántottam a takarót. Legszívesebben itt helyben kezdeném el fojtogatni  ezt a szárnyas micsodát. Viszont ez a meglepetés kirázta belőlem a maradék gyógyszert is.
- Hagynod kéne még. Nem épőlt fel teljesen, és ha így folytatod össze fog még törni. - Az ajtó felöl jött Darrien hangja. Ash csak egyet hümmögött, majd felállt a székből és valamerre ment. Valamit hirtelen rám dobott és csönd lett. Amikor semmi mocorgás nem történt, kibújtam a takaró alól. Sehol senki, csak egy tőr feküdt az ágyon. Már azt akartam mondani, hogy az ágyamon. De ez nem az én ágyam, az enyém kényelmesebb. Végig húztam a pengén az ujjamat, amiből azonnal kicsordult a vér. Az életveszélyes tárgyat azonnal a kis éjjeli szekrényre tettem, majd figyeltem ahogyan a vér a paplanra csöpög. Komolyan nem értem őt. Milyen oka lehet rá, hogy agyon verje a szeretteit majd meg is ölje őket. Egyszerűen szeretném ezt megérteni. Megérteni ennek az okát. Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Eddig nehéz volt vissza mászni, most pedig kimászni. Az íróasztalon volt ruha, így azt gyorsan magamra kaptam. Majd mezítláb lementem a nappaliba, mivel minden sötét volt, így kimentem. Megint éjszaka. Azt hiszem kijelenthetem, hogy egy bagoly lettem. A két férfi a ház elött beszélgetett. Darrien éppen egy cigarettát szívott el és taposta el a földön. Óh, szóval vérfarkasok is dohányoznak. Jó tudni, bár nem megy így tönkre a tüdője?
- Felfogsz fázni. - Jegyzi meg nekem.
- Nem vagyok lány. - Morogtam előre, majd oda sétáltam melléjük. Bár inkább Darrien oldalán álltam meg. Mind a hármunk csendbe volt. Nekem meg úgy kedvem lett volna random valamerre rohanni. Bár abba biztos, hogy belehalnék. Nekem meg lett mondva, hogy maradjak a seggemen. De én talpon vagyok, szóvaaal....Go! A hátam mögött még Darrien üvöltését halottam. Nem jutok ki innen élve? Ó dehogynem. Most az egyszer nem az erdő felé vetettem az irányt hanem a város felé. Az embereket akiket hátra kéné hagynom, most még nagyobb bajba fogom sodorni. De más lehetőségem nincs. 

Emberek' wow. 300 olvasó minimum 40 számot ugrott feljebb két nap alatt *o* Ti aztán tudjátok, hogyan dobjátok fel a napomat. Ahjajaj, ha ilyen meleg lesz egész végig, akkor hamarosan újra zagyvaságok fognak jönni D:<