Brave night Angel

Halál avagy mégsem?

/Figyelem emberek. E fejezet, felnőtt tartalmat tartalmaz. Szóóóóóóval aki nem bírja, ne olvassa. Szeretlek titeket figyelmeztetni *0* Aki meg kitartóan olvassa ezt a történetet..... Remélem nem szenvedett eddig még agykárosodás. Vagy ha igen, akkor remélem az oka egy zombi krumpli volt Ui: Túléltem a kórházat, de sajnos a suli nem hagy nekem sok időt, hogy írni tudjak.... ./ 

A kellemetlen sötétség nem vett sokáig körbe. Hamar újra a meleg vett körbe. Megnyugtató, biztonságos meleg. Most képes voltam magam alatt egy puha ágyat érezni, ahova egy másik test belenyomott engem.  Puha ajkak tapadtak az én ajkaimra. Az édes íz szétáramlott a számban. Elég hamar feltűnt, hogy a szemembe van kötve. Érzem, ahogyan kiszorítja a fejemből a kötél a vért. A csókot elmélyítettem. Igazság szerint csak egy embert ismerek ezzel az aurával. Levegő hiány miatt kénytelen volt megszakítani a mennyei csókot. De volt ami az aurájában nem stimmelt. Szerintem ez csak a hallucinációm okozza. Kivéve, ha ez is az. Bár ha már nem valóság, vagy ki tudja mi, inkább kihasználom az alkalmat. Vissza kaptam az ajkai után, reménykedve, hogy nem húzta el a fejét. Amikor már sikeresen éreztem minden egyes porcikámat, az ujjaimat a hajtincsei közé futtattam.  Az ajkai a nyakamra vándoroltak időközben. A kulcscsontomnál megállt. Harapdálta, szívta az érzékeny bőrt. Belőlem egy kisebb hang tört ki. A szája lejjebb folytatta a munkáját. A köldökömnél megállt, majd a nyelvével egy kicsit elszórakozott. A kezeim a finom puha lepedőbe fonódtak. A felettem lévő angyal nem gondolkozott sokáig, elég gyorsan átfordított a hasamra. Ami csak most tűnik fel, nem volt rajtam semmilyen ruha. Hurray. A keze a seggemre csúszott majd erősen belemarkolt. Az ajkai megint  a nyakamat harapdálták. Én a fejemet a puha párnába nyomtam bele és próbáltam visszafogni a nyögéseimet. Mondjuk, miért nem veszem le a szemkötőt azt még magam sem tudom. A férfi kezei elmerültek bennem. Én viszont jobban hátrább nyomtam magamat, hogy mélyebben érezzem az ujjait. Nem sokkal később saját maga merült el bennem. Csak amit iszonyatos fájdalom követett. Először fulladozni kezdtem, majd a nyakamon egyre jobban terjedt a fájdalom. Úgy ahogy a lábamon is. Meg az egész testemen. A felettem lévő a kezével belenyomta a párnába még jobban a fejemet, hogy még a szemkötőt se vegyem le. Szerencsére elég hamar végzett magával. Engem meg kínok között itt hagyott. Vagyis még nem. Hirtelen eper illat csapta meg az orromat.

- Az emberek olyan naivak. - Ez volt tőle az utolsó mondat amit halottam, majd hirtelen ajtó csapódás. Mégis mi a faszom folyik itt. Egy jó ideig nem mertem megmozdulni, mert kitudja mi csapna agyon. Erőt vettem magamon, majd leszedtem a szemkötőt. Végig néztem magamon. Az egész testemet vét borította. A combomon pedig a Démon maradéka volt. Kirázott a hideg ettől. Vissza estem a párnák közé. Gyerünk Sage használd az eszed. Csak rájössz, hogy mi folyik itt. Szóval. A démonnak nem csak gondolat olvasás a képessége hanem képes az elmémet is befolyásolni, hogy mit lássak, bablabla. Vagyis én így gondolom, de aztán kitudja. De mivel az elmém legtitkosabb pontját is ismerte ez miatt kitudta azt a lehetőséget használni, hogy az angyalnak álcázza magát. Mondjuk ezt a részét értem én a legkevésbé. Végignéztem a szobában hátha látok valami ruhát, de semmi. Egy szoba egyetlen egy ággyal. És semmi ablak. Gondolom az ajtó meg bezárva, hogy még a szökést se próbáljam. De nem feküdhetek itt egész végig. Muszáj magamat lemosnom. Nagy nehezen sikeresen talpra álltam. Ami viszont a jobb lábamat illeti kurvára fájt. Ahogy a nyakam is. Egyáltalán nem akarom megtudni, hogy mégis miről. Bár van egy sejtésem. Viszont mégis szerencsém volt találtam egy két göncöt amit magamra tudtam volna ráncigálni. Na meg egy törcsi. Először azzal próbáltam ledörzsölni az alvadt vért, és az egyéb undorító dolgokat. Majd amikor már tényleg normálisabban néztem ki, sikeresen felvettem a ruhákat. Egy fekete farmer fekete pólóval.  Most pedig nézzük az ajtót, tényleg be van-e zárva. És tádám! Nincs bezárva. Kiléptem, majd azonnal vissza. A szobában meleg volt a padló, itt kint a kő pedig jéghideg. Nagy nehezen rászántam magamat a hideg kőre.  A lopakodássomból hirtelen iram lett. Hál isten tudtam hol a kijárat. Semmi akadály, előttem az ajtó. Vissza sem nézve kilöktem a vállammal. Majd rohanás vissza a városba. Negyed óra után kifogyott belőlem a szufla. De akkor is jól esett most az egyszer a futás. Óh és kijelenthetem. Ez már a valóság. Biztos vagyok benne. Remélem. Sétálva folytattam a hosszú utamat. Amit Adam mentett meg. Épp, hogy csak hozzá értönk de én már bőgve a nyakába borultam. Egy: Azt hittem soha nem látom. Kettő: egy nyápic picsa lettem. Három: Nekem ez kezd sok lenni.
- Jól van, higgadj már le. Itt vagyok a többiek is és keresünk egy megoldást. Oké? Nem lesz semmi baj. Vagyis.... - Milyen kedves. Néha tényleg elgondolkozom azon, hogy amikor megakar nyugtatni akkor direkt az ellenkezőjét akarja elérni, vagy what. Engem a sírógörcsömmel sikeresen leültettek a nappaliban a kanapéra. Mindeki itt volt az tény és való. Hirtelen Lessy megjegyezte, hogy el kéne mennem fürdeni mert csupa vér vagyok. Egy hosszú meleg zuhanyzás után, friss vadász ruhába ültem újra a helyemen. Még mindig sírógörccsel.