Brave night Angel

Wings

Rohantam ameddig csak a tüdöm hagyta. Mindig magát ismételi ez az egész. Lehetséges, hogy ördögi körbe kerültem, vagy én nem tudom.  Amikor friss levegő áramlott szét a testemben, tovább rohantam. Nem, most az egyszer nem állhatok meg. Ha megfulladok akkor se. Nem akarok annak a baromnak újra a karmai köré kerülni. A könnyek újra végig cikáztak az arcomon. Rohantam ameddig a lábaim bírták, majd sikeresen hasra estem valamiben. Az érkezés nem éppen kellemes volt, egy halom üvegbe estem. A hátamban egy jó pár üvegszilánk talált magának helyet, aminek hála elég sok vér került a földre. Megpróbáltam feltápászkodni, és épphogy sikerült, de a farkas már beért. Hátrálni kezdtem, majd rohantam tovább. Most az egyszer nem fogom hagyni, hogy megismételje magát. Egyszerűen csak egy fegyvert kéne találnom és akkor még talán mégy esélyem is lehetne. Az egész testem már remegett a túlsok megerőltetéstől, de akkor sem álhatok meg. Most az egyszer tényleg úgy érzem, hogy ketté fogják tépni a nyakamat.  Mennyire igazam volt. Egy éles kanyar után, hirtelen valakibe belefutottam aminek hála megint a földön kötöttem ki. Bár most a seggem fogta fel az esést, de akkor sem volt kellemes. Amikor felpillantottam, két vérszomjas szemet láttam. A nő olyan hirtelen rontott rám a kardjával, hogy még időm sem volt feldolgozni. Egyszerűen az agyamig már csak a fájdalom jutott el. A következő pillanatban Darrien tépte szét a csaj nyakát, engem meg valaki az ölelésébe vont. Majd nem éppen kedvesen kirántotta a vállamból a kardot. A torkomat egy kisebb sikoly hagyta el.  Ficánkoltam, egyszerűen menekülni akartam. Menekülni akartam ez az egész elöl. Egyszerűen elakarta felejteni azt ami eddig történt.
- Sage, minden rendben lesz. Ha nem adsz arra okot, hogy megüsselek, akkor nem foglak. - Ash egy finom puszit nyomott a nyakamra. Lehunytam a szememet és próbáltam vissza tartani a hányingert. Tehát ezek után még nincs oka, hogy halálra verjek? Akkor még biztos van más lehetőségem is. Erősen az angyal gyomrába vágtam, majd felkaptam a kardot. Egyáltalán nem volt könnyű, ami nekem egy hatalmas hátrány. Az angyal szemei dühösen villantak. Nála sem tartott sokáig, míg kihúzta a fegyverét. A fejemben a védekezések cikáztak végig. Mondjuk támadni nem tudok, de a védekezéssel sem fogok sokra menni. A fejem tiszta vörös árnyalatot vett fel. Persze, hogy nekem mindig a perverz dolgokra kell gondolnom. A gondolatmentemet az angyal szakította meg. Éppen, hogy csak kitértem a csapása elől. Ez még halálos is lehetett volna. Az angyal olyasmit csinált, amire nem  számítottam. Megrántotta a karomat, majd maga mögé húzott, ahol a seggemre estem. Ash előtt egy másik angyal volt, és nem nézett ki valami barátságosnak. Valaki elkapta az én nyakamat és a földre fektetett az akaratom ellenére is. Az agyamig még mindig nem jutott el, hogy a földre vagyok kényszerítve és valamit belém fecskendeznek. Az egész világ forogni kezdett. Komolyan, mégis mi a jó isten szart adtak be nekem? Valami féle drogot, vagy mi a szösz. Újra a sötétségben találtam magamat, ahol össze-vissza rohangáltam. Könyörgöm, mindent csak ezt ne. Ennél még az is jobb ha halálra vernek. Bár ha úgy nézem egyiknek sincs semmi értelme, szóval inkább azt se akarnám szívesen. A szívesen hevesen kalapált, amikor magamat egy erdőben találtam. Komolyan az erdő kezd unalmas lenni, nem akarna az agyam valami újat kitalálni? Lehet egy tengerparthoz kéne költöznöm és akkor már az agyam is mást találna ki. A hely gyorsan változott. Hely teljesen az emlékeimbe volt vésve. Egy tó az erdő közepén. Ahol viszont most nem az angyal fogadott, hanem egy sárkány. A szívem kiakart ugrani a helyéről, a lény ami előttem állt, hatalmas volt. A sárkány kicsit oldalra döntötte a fejét, majd úgy mért végig. Szokásomból az oldalamhoz nyúltam, ahol elméletileg a fegyveremnek kéne lennie. Kezdtem reménykedni, hogy az álom világban van valami nálam, de csalódnom kell. A sárkány felém lépegetett majd a mancsát a fejemre tette. Velem újra minden forogni kezdett. Amikor magamhoz tértem embereket láttam magam előtt. Boldognak látszottak és nagyon jó csapat munkájuk volt. Valami ember után rohangáltak, ami inkább nem is volt ember. Majd hirtelen kép szakadás és én feküdtem a földön miközben valaki leszúrt. Majd a képes egymást váltogatták, amíg teljesen el nem nyelt a sötétség. Örülnék ha abba maradna. Lehunytam a szememet. A lábam alatt újra fű volt, és az erdő illata szállt az orromba. Nem én tengerpartot akarok. Megpróbáltam kinyitni a szememet, de valahogy nem sikerült. Mintha bevarrták volna a szememet.
- Kell fel, Sage. Ideje lenne, felébredned. - Levegőért kapkodtam amikor tényleg magamhoz tértem. A jó isten tudja, hogy hol voltam, de legalább az ágy puha volt. Meg a takaró is. Viszont a hátam irtózatosan sajgott. Amikor hátra nyúltam nem akartam hinni az érzésnek. Átfordultam a hasamra. Én ezt akkor sem fogom hinni, én most ezekkel mit csináljak? Így még kisem mehetek at utcára... Kibaszott szárnyak. Persze, hogy csak én nem örülök neki. Mindenki tiszta happy lenne, ha egy szárnya lenne amivel repülni tudna...én meg, csak ne lenne.
- Ne legyél, már ennyire nyafogós. Ha megtanulok őket használni, akkor még talán elis tűntheted őket. - Felpislogtam az angyalra, majd szimplán bemutattam neki. Majd a fejemre húztam a takarót. Ha ezért agyon ver, nekem nincs semmi gondom vele. Talán a legjobb megoldás az lenne, ha hagynám levágni őket. Hirtelen valami rohadt nehéz nehezedett rám és préselt az ágyba. Tehát nem agyon ver, hanem megfolyt. Inkább valami fájdalom menteset választanék, ha már a halálomról van szó. A felettem lévő férfi lehúzta a takarót, ameddig a nyakam szabad nem lett. Nem sokáig, mert az ajkai azonnal helyet találtak ott. Ehhez van most a legtöbb kedvem. Undorító. Komolyan legszívesebben a képébe vernék, hogy megmutassam neki, hogy nem félek tőle. Ami egy rohadt nagy hazugság. Iszonyatosan félek, hogy mikor változik meg megint. Egyszerűen rémísztő a hangulat ingadozása.
- Nem tudnál leszállni rólam? - Motyogtam a párnának. Miért kell ilyen nehéznek lennie? Még én is könnyebb vagyok nála, jesszusom.
- Mhm, nem. - Ezzel csak még jobban az ágyba nyomott, ami már fájt. Így úgy gondoltam jó ötlet lesz fordítani a helyzeten. Tehát: Most én feküdtem az angyalon és annak az arcán nem éppen kellemes mosoly ült az arcán. A szárnyaim meg még jobban zavartak, komolyan semmire sem jók de rohadtul fájnak. Csak most tűnt ffel, hogy szó szerint nincsen rajtam semmi. A fejem megint vörös lett, bár most álltam az angyal tekintetét. Akkor sem leszek az a kis szégyenlős. Bár... Én még mindig az vagyok, és ez tényleg nagyon nem kellemes, ahogy a kezei már megint a felsőtestemen cikáznak fel-le. Viszont a gyomromban furcsa érzés kavargott. Hátra hajtottam a fejemet, majd a plafont kezdtem nézni. Majd lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy a furábbnál furább érzések elöntsenek. Az agyam egyáltalán nem akarta, hogy az angyal a közelemben legyen de a többi részem, igenis akarta.
- Szóval van esélyem ezeket használni.
- Talán. - Felsóhajtottam, majd az angyalra néztem. Az ajkaimat kezdtem harapdálni. Lassan tényleg nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal. Vagy az érzéseimmel. Mert az addig oké, hogy valakit szeretek. De ami egyáltalán nem stimmel, az maga az aki alattam van. Random hangulatingadozásai vannak és így bármelyik percben betörheti az orromat. Viszont a teste mindig is kellemesen meleg, ami jó ilyen melegben és jó párnának. Plusz jól főz. Szóval ha belegondolok, kapnék ingyen kaját, lenne fűtésem, egy lélegző párnám ami még melegít is és talán még segíteni is tud.


Yo kicsi vadászok, igen végre ez is megvan. Vagy 7x írtam újra ezt a nyomorult fejezetet, és sehogy sem akart összeállni.  Deee most végül is sikerült. :I (Nem vagyok megelégedve vele....De hé. Jobb mint a semmi. \_0.0_/