Brave night Angel

Time

Szerintem ha én elalszok, akkor fel is robbanhat a világ mert nem ébredek fel rá. Reggel is alig tértem magamhoz, de ez van. Vagyis jobban örültem volna, ha nem térek magamhoz. Tényleg jobb lett volna, ha megfulladtam volna az álmomba. Sajnos az a lány lógott előttem akit lefejeztek. Már nem csak a feje hiányzott hanem elég sok belső szerve. Kellemes dolog ébredéshez. Meg se akarom tudni, hogy miből áll a reggelim. Magamra kapkodtam e tegnapi ruháimat, majd az elhatározásommal, hogy eltűnők innen, kiléptem az ajtón. Nem hinném, hogy jó ötlet kannibálokkal együtt élni. Mert szerintem kibelezték, majd lakomát csináltak belőle. Én pedig nem akarok ebben részt venni. Azt se akarom, hogy megfőzzenek. Szerintem nem sétáltam, hanem már futottam. Csak elakarok innen tűnni. Komolyan, a hasam is liftezik, mert ki tudja milyen kaját adhattak nekem. Aztán lehet, hogy a tegnapi kajában voltak a belek. De inkább bele se gondolok. Össze vissza rohangáltam, hogy kijussak innen de nem jött össze. Lassan az az érésem, hogy körbe-körbe rohangálok. A körbe-körbe menés nagyon jó dolog. Valahogy mindig össze hozom. Ha féltek valamitől, próbáljatok meg kijutni, de akkor biztos nem fog menni. Ha meg nem akartok onnan eltűnni, mert a rohadt szívetek azt akarja, hogy maradjatok mégis az ajtó rossz felén állsz. Ez az élet logikája. Soha nem azt kapod tőle amit akarsz. Röhejes az egész. Óh! Lépcső. Na csak sikerül kijutnom innen. Onnantól már csak a várost kell elhagynom. Egy biztonságos helyet keresnem, majd ott megöregednem és meghalnom. Tökéletes életcél. De igazság szerint ez unalmas lenne. Az élet akkor izgalmas, ha ellen szegülsz neki és ha veszélyezteted az életed. Szóval ennek örömére csak jussak ki innen. Akkor meg eleve futhatok majd az életemért. De amit tényleg nem értek, miért jutok ki ilyen egyszerűen? Ennek sincs értelme, valahol kell egy csapdának lennie. Mi van ha megint csak egy illúzió? Megálltam a kijárati ajtó előtt és csak bámultam. Vissza fordultam, majd rájöttem, hogy ez az egész már késő. Mégis milyen rendű angyalok lehetnek itt? Én csak egy rohadt nagy szobában rohangáltam, jobbra-balra és azt hittem, hogy folyosókon megyek. Ahogy pár napja a városon volt illúzió most ezen a szobán volt. De a szoba nem volt akkora, hogy ezt eltudják érni egy illúzióval. A lépcsőnek sincs magyarázata. de előbb rákéne jutnom, milyen angyalok állnak fellettem. Azzal majd talán tudok valamit kezdeni. lehet nem sokat, de akkor már tudom, hogy mivel kell szembe néznem. A falat is tapogattam már, mert egy ajtó sincs ezen a négy falon. Ablak se. Mivel az egész idő alatt illúzióban voltam, így ki tudja mi, hogyan van. Lehetséges van itt egy ajtó a szemem elött csak nem veszem észre. De az is lehet, hogy a plafonon mászkálok. Hirtelen a hátam mögött egy kuncogást halottam. Nagyon rossz érzésem volt. Nem fordultam meg, akár mennyire akarta az agyam.
- Nocsak, amikor a madár megpróbál repülni, de nem sikerül neki a törött szárnya miatt. - Az egész testem remegni kezdett. A lábaim feladták a szolgálatot és így a földön kötöttem ki. Nagy nehezen az alak felé fordítottam a fejem.
- Ty... M-Miért vagy te itt? Mi közöd van neked ehhez az egészhez?
- Sokkal több, mint hinnéd Sage. Komolyan azt hitted, hogy megszabadulsz tőlem mi? - Megráztam a fejemet. Eddig nem volt itt semmi, és nem is lesz. Felkeltem a földről, majd a férfi elé lépdeltem. Annak valami fura vigyor volt az arcán, de ezzel nem törődve átnyúltam rajta. Mint ahogy sejtettem az egész egyszerűen eltűnt. Mi van ha az egész hely nincs is itt? Csak beképzelem? Telierőből neki rohantam a falnak és nos....Fájt. Kurvára fájt a vállamnak ahogy belé csapódtam. Három másik maradt hátra. Szóval újra futottam, majd falról falra csapódtam, mint valami falhoz vágott labda. Viszont az utolsó falnál repültem lefelé. Mi a jó édes büdös picsa. Erről nem volt szó! Viszont volt egy érdekes megmentőm. Valahogy a levegőbe maradtam. Szó szerint. Vagy az idő állt meg, vagy valami láthatatlan cucc tart. Majd hirtelen mégis a földön landoltam. Egy fájdalmas sikoly tört ki a torkomból. Ha most nem törtem el semmimet akkor én még repülni is képes vagyok. Minden egyes porcikám fájt de csak sikerült talpra kényszerítenem magamat. Most már tényleg biztos vagyok abban, hogy itt nincs illúzió. Lassan, talán még lassabban, mint egy csiga sikeresen felmértem a terepet. Jó pár angyal volt a folyosón és mindegyik teljesen meglepődve nézett rám. Miért néznek rám ezek ilyen furán? Az előttem lévő ajtó kivágódott és az az angyal lépett be, akit az irodában láttam.
- Nem hiszem el ezt az egészet...  Morogta maga elé. Nem állt meg, hanem folytatta az útját előre. Csak, hogy én azt blokkoltam. Mintha nem lettem volna ott, belém jött. Nem is törődve velem, félre lökött. Mi a szent szar folyik itt?
-Uram! - Hirtelen az egyik angyal rohant hozzá, és ledarálta neki hogy mi történt itt. Erre bezzeg máris megfordult.
- A semmiből esett le, azt mondod? - Kérdezett vissza a vörös szemű. A szeme végig síklott az egész testemen. Miért nem emlékszik rám? Örülnék ha én magam érteném, hogy mégis mi folyik itt? Párat pislogtam, majd megfordultam és kirohantam az ajtón, amin az angyal előbb bejött. Az állam is leesett. Az egész városnak semmi baja nem volt. Sőt emberek voltak az utcán. Azt hiszem mégis kezd össze állni a kép. Lehetséges, hogy a szoba amibe voltam, én magam kreáltam? Magamnak köszönhetem, hogy megint utaztam az időben? Vagy csak az egész tiszta véletlen. De ha tényleg az uralmam alá tudnám vonni ezt az egészet, akkor talán tényleg képes lennék megmenteni azokat akiket megakarok. Vagy csak Asht megtalálni. A hátam mögűl pár szárnycsapás hallatszódott így rohanni kezdtem. Nem éppen nézem, hogy merre rohanok. Így sikeresen belerohantam egy emberbe.
- Te... - Morogta amaz vissza. Sajnos, kurvára nem volt ember. A kibaszott szarvai azonnal elárulták, hogy egy démon.
- Te vagy az, aki ellopta tőlem... - Ki, mit hol és mikor? Én eddig itt se voltam, jesszusom!  A démon a nyakam után kapott és felemelt a földről. Még valami olyasmit, mondott, hogy én ezt még nagyon megfogom bánni. A levegő hiány miatt sötétült a világ. Amikor már majdnem az eszméletemet elvesztettem elengedett, majd köddé vált. De a nyugalmas köhögésem nem tartott sokáig, mert valaki megragadott és fejbe vágott. Aminek köszönhetően feketeség borult az agyamra.