Brave night Angel

A holló sem tud törött szárnyal repülni

A sok ájulás után tényleg magamhoz tértem. Igaz, hogy nem a legjobb állapotba voltam, de jobb mint a semmi. Jelen pillanatban a z ágyamban pihentem, és senki sem zavart. Csak a nyomorult emlékképeim, nagyon sok minden nem maradt meg, csak egy két dolog. Megint a fejembe vándorolt a vér, és bele fúrtam az arcomat a párnámba. Lassan három napja vagyok magamnál, de még semmi értelmes dolgot nem csináltam. Még az is kérdés, hogy a többiek élnek még. Vagy már hátra hagytak és elköltöztek egy másik országba. A gondolataimat elhessegettem egy másik éghajlatra. Majd valahogy mint valami öregember kimásztam az ágyból. Először a konyhába mentem csináltam egy meleg teát. Megfázásra nagyon jó. Nálam eddig bevált. Amíg a tea hűlt, elmentem tusolni. Egy szál törölközőben a kanapémon ülve szürcsölgettem a teámat. Majd amolyan fél óra ücsörgés után sikeresen felálltam, hogy meglátogassam a többieket. Sima fekete póló, és egy fekete gatya. Amit ugrálva húztam fel magamra, mert nagyon nem akart feljönni rám. A lépcsőház hiányzott már. Ami hideg nyáron és meleg télen.  Nem úgy mint a lakás. Bár mondjuk a sok lépcső nem hiányzott, bár az erdőn keresztül való sétálás sem volt jobb. Az utca szokásosan teli volt emberekkel. Jól esett ez a kis zsivaj ami most körbe fogott. A bőrdzseki zsebébe csúsztattam a kezemet, majd elindultam. Egy idő után eljutottam a célomhoz. Valahogy nem volt sok kedvem a többiekkel találkozni, így a parkban leültem egy padra. Majd az eget bámultam és lehunyat a szemeimet. Hagytam, hogy a szél vigye tovább a gondolataimat. Talán ezt a kellemes nyugalmat még öt percig élveztem, mert leült mellém valaki. Kinyitottam az egyik szememet és úgy figyeltem az idegen személyt. Aki nem éppen festett ki jól. Szóval nem csak én vagyok az akit halálra akartak verni. 
- Nem is tudtam, hogy ilyen jóban lennénk. - A hangom hűvös volt. Amit nagyon megtanultam az utóbbi időben az az, hogy hogyan rejtsem el az érzéseimet. A srác rám emelte a tekintetét. A jobb szeme kékként csillant míg a bal lila tűzként égett. Just wow. A kékesfekete haja kócosan a szemeibe lógott. Vissza fordítottam a teintetemet az ég felé. Mind a ketten csendben hallgattuk a gyerekek hangját akik nevetve játszottak a közelben. Az ifjú társasága zavart. Nagyon, legszívesebben elküldtem volna már a picsába, de érdekelt miért volt teli kék lila foltokkal. Ami a legérdekesebb volt, hogy rajta is látszódott, ahogyan kiszívták a nyakát. A nem kedves kaszás ismerősömből kitért egy nagy sóhaj.

- Csak nem faképnél hagyott a barátnőd, és most lelkizni akarsz? - Kérdeztem tőle, majd újra lehunytam a szemeimet.

- Mivel képes voltam neked segíteni, ezért jó lenne ha viszonoznád. - Morogta felém. Az? Az segítségnek lehet mondani? Ez nevetséges. Kitért belőlem a nevetés.

- Neked az segítség volt? Nem tudtam meg semmit, sőt hála neked akkor el is tévedtem! - Sziszegtem a képébe. Finoman elöntött a düh, amiről igazság szerint ő nem is tehet.

- Ha nem akkor nem. Nem fogok könyörögni. - Fel akart állni, de én vissza húztam.
- A nyakadnak is köze van hozzá? - Kérdeztem kíváncsian. Azt hiszem az én felemről vehetjük egy igennek, hogy segítek neki. Marc arca meg sem rezdült. Ezek szerint vagy jó Poker arca van, vagy nem.
- Nem. Másról van szó. És szerintem neked ehhez elég nagy közöd van. - Beharaptam az ajkam. Biztos vagyok benne, hogy az angyal művelt valamit. Mark egy levelet csúsztatott a kezembe. Persze én türelmetlenül felszabtam. A szüleim hagyták hátra ezt a levelet. Ez lehetett az utolsó levél, mert valakitől elbúcsúztak benne és, hogy figyeljenek valakire rá. Mert hamarosan befog következni valami. 

- A Főnököm asztalán volt a levél. És még új. Nem tudom, neked ehhez mi közöd, de engem nagyon is érdekel. Legalábbis az, hogy ez a levél hogyan került hozzánk. 
- Mintha én azt tudnám. Valami nagy szarba kevertek bele a szüleim. Csak a gond, hogy szerintem a levélben álló "szüleim" nem az igaziak. Nekem nem rég említette valaki, hogy egyáltalán nem az vagyok aminek látszok. - Motyogtam magam elé.