Brave night Angel

Don't Trust Me

- Miért aludtál el te senkiházi szellem?! - A kellemes álmomból két fél veszekedése keltett fel. Nyöszörögve sikerült felkelnem. Az első amit kerestem az a démon volt. De sehol sem láttam. Vajon csak az egész egy álom volt, vagy mi?
- A szellemek nem alszanak, ez te is jól tudod! - Vágta vissza sértődötten a másik fél.
- Még sem volt álom... - Motyogtam magam elé. A számra csaptam amikor leesett, hogy hangosan gondolkoztam. A két srác rám nézett. Azt hiszem lesz mit magyaráznom ezeknek. A szellem vállat vonva köddé vált.
- Elmegyek valami kaját szerezni. Ne merd elhagyni a házat. Ha mégis meg teszed, megtalállak és eltörőm a lábadat. Világos? - Megijesztett Ty hirtelen hangulat változása. Aprót bólintottam, hogy tudatára adjam, hogy felfogtam amit mondott. Ty elhagyta a házat én pedig egyedül maradtam. Vagyis egy láthatatlan szellemmel. viszont a fürdőszoba ajtón kívül volt még egy ajtó. Igaz az is elvolt torlaszolva, de a kíváncsiságom miatt felszabadítottam az utat. Egy lépcső vezetett le a mélységbe. Hideg futott végig a hátamon. Miért történnek filmbe illő jelentek pont velem? Szívesen cserélnék mással. A lépcső csúszós volt, és nem akarom tudni, hogy mitől. Minél lejjebb mentem annál sötétebb volt. alig láttam már a lépcső fokokat és sikeresen elcsúsztam. Szerencsémre nem kellett sokat lefelé esnem, hogy a földön kössék ki. Viszont itt lent beszivárgott itt ott egy kis fény. Nem értem, ha ez az egész a föld alatt van honnan jön a fény? Ablakok sincsenek itt. Ez eléggé ijesztő. Feltápászkodtam a földről de azonnal vissza ültem a seggemre, mert frászt kaptam a lánc csörömpöléstől. Tehát van itt lent valami, ami láncra van kötözve. A fény felé kezdem indulni és...Nos a fény okozója a lámpások. Teli volt kis lámpásokkal a föld. Kicsit emeltem feljebb a tekintetemet és megpillantottam a teremtményt. Kiláncolt fehérszárnyú valami. Vagyis angyal. De...Szarvai vannak...? Félvér? Vagy rávarrták a szavakat? Tud vajon beszélni...? Ideg beteg módjára rázta  a láncokat, amik a falhoz kötötték.
- Nocsak a kis játékszer újra felbukkant. - Köpte felém a szavakat. Miért ismer engem mindenki?
- Miért vagy itt fogva tartva? - Kérdeztem tőle. Nem éppen a leglogikusabb kérdés, sőt sok mást is feltehetnék...De miért ne. Az angyal csak haragosan nézett rám. Nem volt törékeny teste. Pedig azt hittem, hogy az összes angyal kis törékeny. Úgy illik hozzájuk.
- Ha nem válaszolsz itt is hagyhatlak...De segíthetnék akár kiszabadulni. - Tettem fel neki az ajánlatot.
- Így is úgyis megölne, az-az elmebeteg, úgy, hogy mindegy. - Morogta vissza a szárnyas. Felsóhajtottam majd körülnéztem mivel tudnám szétvágni a láncokat. Lehet még hasznát tudom még venni neki. Bár ki is láncolta ide egy hatalmas balfasz volt. Itt hagyta a lakat kulcsát. Ennek hála könnyedén kitudtam szabadítani az angyal, aki azzal hálálta ezt, hogy rám ugrott és a kezei a nyakam köré fonódtak. Hamar elfogyott a tüdőmből a levegő, de az angyal elengedett. De lemászni nem mászott le rólam.
- Egy hatalmas idióta vagy... - Kitárta a szárnyait, amik hatalmasak voltak. Az angyal ereje teljesen megrémisztett. Egy lövés gördült el és az angyal és démon keveréke a földre hullott. Ijedten néztem, hogy mégis ki tette ezt. Tristan volt az. Majd a lény felé fordítottam a buksimat, és hál istennek élt még amaz. Tristan lépései túl gyorsan közeledtek felém, még menekülni se volt időm.
- Látom te mindenbe bele ütöd az orrodat. - A hangja ijesztő volt. Mint aki ki akarna belezni. Megpróbáltam odébb kúszni de a lába ebben megakadályozott. A csizmája a gyomromba nyomódott és késztetett egy fájdalmas nyögésre. Félelem futott végig rajtam. Hirtelen egy kép ugrott be, ahogyan az erdőben futok és valami üldöz. Megpróbáltam lelökni magamról a lábát, de ezzel csak magamnak okoztam több fájdalmat. Tristan belemarkolt a hajamba és úgy húzott magához közelebb.
- Vágjam le a két lábadat, hogy végre egy helyben maradj?! - Üvöltött a képembe. A hátam mögött halottam az angyal fájdalmas nyekkenéseit.
- Ennyi erővel ölj meg. - Morogtam vissza neki. Tudtam, hogy nem szabad ebben a fickóban bíznom. Tristan felnevetett. Vicceset mondtam volna, vagy mi? Én komolyan gondoltam. Nem látok értelmet annak, hogy éljek. 
- Ha most megölnélek abban nem lenne semmi élvezet. Majd amikor könyörögni fogsz érte, hogy tegyem meg, majd talán akkor.  - ennek meg mégis mi a fasz baja lett? Az angyal mögöttem megpróbált feltápászkodni, de a golyó túl nagy fájdalmat okozz neki ez miatt újra vissza zuhant a földre. Viszont engem még jobban belepréselt ez a köcsög a földbe. Miért mászik rám mindenki? A keze a felsőtestemet járta be. Menekülni akartam, de nem voltam rá képes. Sokkal erősebb volt, mint én. Az ajkai a nyakamat szívogatták.
- Óh nocsak-nocsak. A démon tényleg élvezheti a testedet, nem gondolod? - A nyelve végig futott a kiszívott területen. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat. Ráharaptam az ajkaimra, hogy még egyszer ne forduljon elő. A kezei nagyon rossz helyen voltak. Nem hiszem el, hogy ezt műveli velem amikor még egy angyal is fekszik mellettünk. Megpróbáltam felé fordítani a fejemet és az ő kikerekedett szemeibe pillantottam. Nem tudtam sokáig nézni, mert Tristan újra a hajamnál fogva fordított vissza. Az ajkai most az enyémen voltak. Az egyik ujja hirtelen felcsúszott belém. Hátra dobtam a fejemet és egy baszd meg-et üvöltöttem. Ennek teljesen elment az esze. Nem akarná végre levágni a fejét, vagy valami?
- Ezt szereted, mi ribanc? A kis kurva szereti ha ilyeneket művelnek vele. - Morogta a nyakamnak. ennek nincs ki a négy kereke... Könnyek folytak le az arcomon, de őt ez nem nagyon érdekelte. Lassan a munkáját két ujj folytatta bennem. Legszívesebben sikítottam volna, hogy hagyja abba.
- K-könyörgöm...Hagyd abba.. - Lehet sikítani nem voltam képes, de beszélni még igen. Ha kell akkor folyamatosan könyörögni fogok. Megpróbáltam másfelé terelni a gondolataimat, de nem nagyon ment. A fájdalom amit okozott nem foszlott semmivé. A láncok újra mozgásba kerültek. A fejemet vissza fordítottam az angyal felé. Viszont az angyal újra ki volt kötözve hála a szellemnek. szóval már ez is nézi, ahogyan megfognak erőszakolni. Bár ha csak néz az még mindig jobb, mintha maga venne részt benne.
- Mi? Nem halottam? Azt mondtad, hogy ne hagyjam abba? - Az ujjai erősebben mozogtak bennem és a torkomat mégis elhagyta egy sikoly. Majd egy harmadik ujj is csatlakozott. Akár mennyire is küzdöttem az akaratom ellen, a testem egy idő után élvezni kezdte. Hányinger kapott el ettől az érzéstől. Lehunytam a szememet és hagytam, hogy a dolgok megtörténjenek. 

*   

A zuhany alatt álltam. A hideg víz folyt rám és meleg könnyek égették az arcomat. Csak, hogy most nem szabad akaratom miatt álltam a hideg víz alatt.

- Ha azt mondom, hogy maradj ott, akkor ott maradsz. Még egyszer meg ne lássalak, hogy lemész oda. - Morogta. Belemarkolt a hajamba majd erősen a falba verte. Az egész testem remegett. További ütések értek, de egy idő után megunhatta és magamra hagyott. Elzártam a vizet és megtörülköztem. Megálltam a tükör előtt és tanulmányoztam a sápadt arcomat.Teli voltam kisebb sebhelyekkel. Az egész testemet véraláfutások borították. Vagy kék is lila foltok. a hányinger újra elkapott és ezzel kidobtam a taccsot. Kimostam a számat és a törcsit a derekam köré tekertem majd leültem a nappaliba.