Brave night Angel

Valóság vagy csak álom?

Hirtelen forróság vette körül a testemet. Mintha tűzbe raktak volna és élve akarnának felgyújtani. Nem éreztem semmit, csak ahogyan égek. Lehetséges, hogy megint csak álom de az is lehet, hogy ez a valóság. A valóság, hogy nem bízhatok meg abban akiben szeretnék megbízni. Majd az égető érzés csillapodott. Addig ameddig már csak a semmi vett körül, de nem sokáig. Amikor kinyitottam a szemet alattam volt egy "föld" vagy nem is tudnám minek nevezzem. Az egész ég helyett fehérség borított szinte mindent. Talán nagyon halvány kék is volt benne. Alattam kicsi angyal gyermekek játszottak valamit. Ahogy feltűnt ilyen szigetek voltak. szigetek amiken házak, parkok és egyéb dolgok álltak. Vissza térve az alattam lévő gyerekekhez. Öten voltak és háromnak fehér szárnya volt. A másik kettőnek kékes fehér vagy koszos fehér. Majd feltűnt, hogy egy kicsi gyermek húzódik meg az árnyékban. A szárnyai ismerősek voltak. Majd hirtelen fejbe találta a labda, amivel a többi kicsi angyal játszott. A szegény gyermeknek a feje belecsapódott a fába. Annyira szerencsétlen is volt, hogy még vérezni is kezdett neki a fejecskéje. A többiek csak röhögtek rajta.  

- A névtelennek vérzik a feje! - Nevetés...Nevetés...Még az én fejem is fájt ettől. A kis srác felállt az árnyékból és a nap csillogtatta a pengét a kezében. Ekkor esett le, ki is ez a tökmag. Majd hirtelen pillanatok alatt minden csupa vér volt. Az egyik még élt és könyörgött.

- Ne! Kérlek ne! É-é-én nem akartam!

- Csak mindig úgy, ahogy eddig, nem? Eddig is én voltam akin nevettek, de most én nevetek. - Azzal egy ijesztő mosoly jelent meg az arcán. Össze szorítottam a szememet, majd a gyermek halál sikolyát halottam csak. Majd szárnycsapásokat halottam. A fiú vissza menekült az árnyékba, majd beletakarózott a szárnyaiba. Igaz nem volt teljes sötétség az árnyékban, de mégis beleolvadt. Mintha ott sem lenne, ha most kerültem volna ide, akkor nem látnám. Hirtelen két felfegyverzett felnőtt angyal jelent meg. Az öt angyal testet vizsgálták mégis ki vagy mi tehette ezt. Én valahogy sikeresen oda lebegtem a fekete szárnyas gyermekhez. Viszont a két férfinak nem tartott sokáig megtalálnia őt. A vérnyomok elárulták. Az egyik férfi eléje ment, majd lehajolt hozzá. Ami viszont hirtelen elgondolkodtatott, az angyalok nem később kapják meg a szárnyaikat? Megráztam a fejemet és tovább figyeltem mi történik. 

- Ugye ezt te csináltad? Most mit mondjak az apádnak, hmm? - A kis angyal kiburkolózott a szárnyai közül. A szemei üresek voltak. A pengét még mindig az apró kezei között tartotta. Ilyen fiatalon mér így érteni a penge használatához nem semmi. Majd hirtelen egy újabb szárny csapás. A két angyal megfordult és meghajoltak a most érkezett angyal előtt. Angyal szárnyai voltak, amiknek a repülő tollai fehérek voltak. 

- Vigyétek kiképzésre. Belőle tökéletes harcos lesz.

- NEM AKAROM!!! - Visított hirtelen fel a kicsi. A két katona össze nézett, majd elkapta az ellenkező angyalt. 

- Ez a te saját hibád fiam. Ha nem ölted meg volna őket, akkor betudtad volna bizonyítani, hogy egy normális angyal tudsz lenni. De ezt elbuktad. Benned is meg van az a vér szomj ami az anyádba. Ha túl messzire mész, akkor ugyan úgy foglak megölni, mint őt. - Majd hirtelen képszakadás. Teljesen más helyen voltam most. Valamilyen edző terem lehetett. Itt már Ash idősebbnek nézett ki. Bár ami feltűnt az edzője nem a nevén hívta. Mindig csak "fiú" volt. Amikor az edzésnek vége volt, Ash volt az első aki fürdeni ment. Vöröslő fejjel nem néztem, ahogyan tusol. Csak akkor pillantottam ki a két tenyerem közül ha mér végre volt rajta egy törcsi. Majd elment a saját szobájába, és átöltözött. Megvárta ameddig takaró időt nem fújtak, majd kiosont a szobából. Hm...Ez olyan romantikus filmnek néz ki... Fogadni merek, hogy itt még hetero volt. És igen tádám! Ash egy lánnyal találkozott.  Ashnál egy nyaklánc volt, amit most a szép lánynyakára kötött.