Brave night Angel

Food is my life

Kellemes földön huzigálás. A nagy faszt kellemes! Nyomorult lyukak vannak az úton és ez baromira fája  fejemnek. De ez az egész zavart fel a paradicsomból. Bár ami kellemes érzés, hogy szárnyasok találtak meg és így nem lesz belőlem kaja. Bár, mondjuk simán kinézem belőlük, hogy simán beleraknak egy forró fazék vízbe, majd megfőznek. Nyamm, finom ember husi. Még egy kicsi só és bors, meg talán paprika és paradicsom, nokedlit mellé és kész a mennyei vacsora. Hirtelen a cibálom elengedte a lábaimat, és épp szólni akartam, hogy tovább húzhat mert addig se kell nekem mozogni. De vettem magamon annyi erőt, hogy körül nézzek és no lám. Végül is eljutottam oda ahova akartam. egy ház volt előttem egész jó állapotban. Akkor biztos egy szépséges konyhában leszek megfőzve! Még a gondolattól is kiráz a hideg.... A szárnyas még mindig mellettem állt, sőt! Még kedvesen rám is mosolygott amikor végre feltápászkodtam a földről. ennyi erővel ha ilyen kedvesen tud mosolyogni akkor miért nem cipel rendesen? Legalább akkor most nem sajogna a fejem meg a tarkóm. Az angyal elindult az épület felé, majd hátra fordította a fejét és kérdően nézett rám, amikor látta, hogy nem követem.
- Jól van, jól van értem én... - Motyogtam magam elé majd követtem. Bélűről az épület nagyon jó állapotban volt. Kíváncsi vagyok arra, hogy az angyaloknak szükségük van-e kajára. Mert ha ezt tudom akkor biztosan kitudom zárni, hogy megegyenek. Az angyal belökött egy hatalmas fa ajtón, ahol egy másik szárnyas várt rám.  Kevésbé kedves arckifejezéssel. Persze ő forgós székben ülhet, neki megjár ez a  luxus... De amit nem értek miért térdel mellette egy ember? Oh elfelejtettem. Természetesen lábtörlő. Mi más lenne. Remélem engem nem ara akarnak majd használni, hogy a koszos cipőjüket belém töröljék.
- Foglalj helyet. - Az angyal hangja megijesztett. Nem kéne ennyire elmerülnöm a gondolataimba. Mivel ebben az egész szobában csak egy szék volt, így leültem abba. Első megjegyzés: Nem kényelmes. Második: Kemény. Harmadik: Ez baromira instabil, én ezzel hátra fogok esni.
- Öhm... Miért is vagyok itt? - Óh tökéletes első kérdés! Miért  vagyok itt.. Hmm.. Eddig arról fantáziáltam, hogy megfőznek. Finom kaja. Persze a gyomrom is jelezte, hogy ha kajára gondolok ő is kér.
- Mennyi mindere emlékszel? - Kérdezte a szemben lévő. Persze erre én fújtattam egyet. Ha így akar játszani, akkor legyen.
- Ki maga egyáltalán? - Kérdésre kérdés. Igaz nem összefüggő, de akkor se fogok neki válaszolni, ameddig ő nem válaszol először. Vagy ha nem ad kaját. Az angyal megcsóválta a fejét.
- Sage. Én nem akarok neked ártani. Szóval jobb lenne ha együttműködnél velem.
- Vagy küllőmben? Megerőszakol, megöl vagy felakaszt? Vagy megfőz kajának? - Vágtam azonnal vissza. Komolyan már most szabadulni akarok innen. Éljen a tökéletes logika. Először ide akarok jönni, majd elakarok innen tűnni. Érdekel, hogy megint milyen elmebeteggel hozott össze a sors. A férfi az ujjait idegesen az asztalon kopogtatta.
- Akkor tegyük fel, hogy nem neked esik bajod, hanem neki. - Majd erőszakkal belemarkolt a lány hajába aki eddig ott térdel és így felemelte a fejét. A lány könyörgő szemekkel nézett rám. Félt meghalni, bár ez engem nem érdekel.
- Nos, még egyszer megkérdezem Sage. Mégis mire emlékszel a múltadból?
- Nem tartozik rád vénszatyor. - A világosbarna hajú csak felsóhajtott és pikk pakk, a lány feje a földön kötött ki. Az én pihe-puha arcomra egy pár vércsepp fröccsent. Valahogy nem lepett meg ez az egész.
- Lehet elkéne mesélnem, hogy öltem mega kis barátaidat. Élvezetes volt nézni, ahogy a földön csúszva könyörögtek az életükért, az egyik már csak a haláláért könyörgött! - A férfi száját egy elmebeteg nevetés hagyta el. Lehunytam a szemeimet és megpróbáltam magam elé képzelni, ahogy a számomra fontos emberek az életükért könyörögnek. De hát halottak. Most mit csináljak? Használjak fel egy zombivá tevő varázslatot, hogy vissza hozzam őket az életbe vagy mi? Eddig azt akartam, hogy megfőzzenek, de most már arra is csorog  nyálam, hogy zombik falják el az agyamat. Egyre érdekesebb lesz a fantáziám. Meg se akarom tudni, hogy mire izgulok fel. De meglehet, hogy lebegő hullákra...
- Mhm. Értem én, hogy maga megölte őket. De én most kezdjek el tapsolni, és dicsérjem meg magát? Mintha valami jó kiskutya lenne? Őszintén? Szerintem ki is végezheti az egész földet. engem ez nem érdekel. Nem is fog. - Vállat vonva közöltem ezt vele. A férfi meglepett arca mosolygásra biztatott. Önelégülten hátra dőltem a székben, és bumm. Mondtam, hogy én hátra esek ezzel a kibaszott székkel.
- Azt a kurva istenit is ebbe az instabil székbe. Óh, de puha a szőnyeg. - Ezt igen hangosan kellett megjegyeznem. Hogy mégis mi a szarért? Ha már hátra estem a székbe akkor miért ne. A vörös szemű angyal csak egy nevetéssel nyugtázta az egészet.
- Kezdem érteni, miért téged választottak ki. Sok sikert fiam.
- Nem vagyok Luke! Maga nem az apám! - Persze erre dühösen felálltam és az angyal szemébe néztem. Amaz meg olyan érhetetlen pofát vágott vissza, hogy az kész. Persze durcáskodva leültem az asztalra majd összefontam a mellkasom elött a kezeimet.
- Addig nem megyek innen, ameddig nem kapok kaját és ki nem pihenhetem magamat. - Morogtam a zöld szárnyúnak. -Seggfej. - Tettem persze hozzá. De ez muszáj volt. Annyira jól esik másokat leszólni. Mondjuk nem a legjobb ötlet, de most mit várunk el az én csodás agyamtól? Az angyal fel állt, és rákellett jönnöm, hogy ő három fejjel is nagyobb nálam. Megfogta a karomat, majd maga után húzott. De én követném őt, ha szólna. Ch. Egy kis szobába nyomott be, majd adott egy pár ruhát és magamra hagyott. De volt itt egy fürdő és ott....egy hatalmas kád! Ugrálva megnéztem, hogy van-e meleg víz, és igen volt. Ledobáltam magamról a ruhákat majd befeküdtem a kádba. Biztos vagyok abban, hogy elaludtam, mert amikor kiszálltam a vízből az már jéghideg volt. Vissza tértem a szobába, ahol ennivaló fogadott. Kicsit már hideg volt, de sokkal jobb mint a teljesen hideg. Ezek után befeküdtem az ágyba majd újra elaludtam. Most persze elsőre sikerült.