Brave night Angel

Mi a picsáért rohangálnak nappal vámpírok?

Nos, mivel amolyan órával ezelőtt megemlítettem, a nappal rohangáló vámpírokat adok egy gyors magyarázatot erre. Mielőtt meg félre értés esne. Nem, ők nem a "twilight" filmből jönnek. Az valami katasztrófa volt.  Amikor egy vámpír fényes nappal meztelenül rohangálnak az utcán... Emberek ez nem jó dolog, hogy ilyesmit filmezzünk, ezt ki nézi már meg? Bocs fanok. Tehát ami a megbízást illeti... Hat elégé sokkolt. A Főnök azonnal a lecsóba vágott. " A feladat nem más, mint öld meg ezt az angyalt." Egyszerűnek hangzik ugye? Hat, nem tudom. Én nem szívesen kezdenek ki egy angyallal. Amiről nem tudunk semmit. Meg azt se, hogy hol tartózkodik. Csak a meggyilkolt hullai vannak hatra, ami nem tudom, mennyit segít. De most hagyjuk ezt a témát, es faggassuk kicsit Dantet.

- Danteeeeeee~ - Ugráltam oda hozza. - Nem akarsz egy kicsit a fajtádról mesélni? Csak egy keveset! - Dante szájat egy sóhaj hagyta el, es maga elé morgott valamit. Ahhah, mondjuk, mintha mar nem halottam volna ezerszer. De minél többször hallom, annál jobb nem? 
- Oké. Tehát voltak a sima vámpírok. Akik persze természetesen csak éjjel éltek,ver volt a táplálékuk...Es hat ez miatt démonoknak tartottak őket. Ez amolyan tízezer evvel ezelőtt volt. Azután jöttek a furcsa emberek, akik elfogtak ezeket az ártatlan teremtményeket, majd kísérleti patkányoknak használták őket. Napnak kitéve, mérgeket fecskendeztek beléjük. Kínozták őket. Addig amíg bele nem haltak. Több száz éveken keresztül, folytak a kutatások. Es aztán megszületett az első Hybrid. Ez egy vámpír es egy ember keveréke volt. "Knum-nak" hívták akkoriban.  Mostanság mar csak, félig ember félig vámpír. De ahogy a tudomány egyre jobban fejlődött, úgy fejlődtek a vámpírok is. "Shadow" lett az éjszakai faj. "Light" a nappali vámpírok. Igazság szerint ez a három nagy csoport. Vannak több fele keverékek is. Őket a Hybrid alá soroljuk. 
- Tehát akar mivel van keresetezve az adott vámpír, az egy hybrid? 
- Pontosan. Sage, kész, te tudsz gondolkodni. Gratulálok. Most végre beken hagynál? Mennem kell edzésre, neked se ártana. Legalábbis ha nem akarsz meghalni. - Oké erről, ennyit. Szerintem ez így elég magyarázatnak. Ahhoz képest az emberiség elég kegyetlen. Ez van. Az egész világ kegyetlen. Felsóhajtottam. Mivel meg világos van ezert haza tudok menni. Letudok pihenni, vagy éppen a internetes játékokkal elfoglalni magam. Vagy akar csak simán zenét üvöltetni. Nyújtózkodtam egyet, majd haza fele vettem az irányt. Valahogy este fele, az emberek mindig vissza húzódnak. Igaz, jogos. Ők mind tudjak, hogy léteznék a természetfelettiek. Es szinte senki sem védene meg a kis ártatlan lelküket. Mi vadászok, nem azért vagyunk, hogy az embereket védjük meg. Mi eleinte csak azért kezdtük el, hogy versenyezzünk ki a jobb. Ez régebben  csak egy hobbi volt. Lassan lépdeltem az utcán. A pulcsi zsebembe gyűrtem az így is szét fagyott ujjaimat. Gyűlölöm a hideget, de a meleget is. Ahogy vissza értem a hat emeletes házhoz, ahol az én lakásom is található volt, felszakadt belőlem egy kellemes sóhaj. Edes itthon. Sehol sem jobb, mint otthon lenni. Amint sikeresen felértem az emeletre....egy rémalomnak tűnő való idő volt. Persze, hogy ilyenkor krepál be a lift. Basszak meg az építők, mindig csak velem csesznek ki. Majd ha ötven éves leszek, akkor is befog krepálni majd a lift? Biztos. Mihelyst beleptem a kicsi lakásba vezető ajtón, azonnal a szobámba rohantam. Az egész lakásban található volt egy konyha, egy fürdő, egy nappali es egy hálószoba. Kellemes ugye? Nem is kell több. Azonnal az agyba zuhantam. Az edzés meg ráér. De viszont, engem nagyon is érdekel az angyal. Főleg, hogy egy démon fog velünk dolgozni....Nem is akar milyen démon. Lucifer jobb keze. Es nem azért van itt, hogy minket nyírjon ki. Kész csoda. Kíváncsi vagyok, hogy ki lehet ez az angyal, ha Lucifer jobb keze személyesen vadászik rá, sőt képes az emberekkel együtt működni. Zeraf. Mhm. Amolyan öt percig láttam. Amolyan két méter magas, szarvai vannak...Vörös szemek amiket lila köd ékesít. Es persze a pupillája egy mácskáéhoz hasonló volt. Fekete haj. Talán inkább kicsit vöröses. Ennyi. Többet én sem láttam belőle. Kényelmetlenül forgolódtam az agyban. Akar mennyire is próbáltam pihenni, nem ment. Folyamatosan a macska szemeit láttam magam előtt. Az egész angyalról, csak annyit tudunk, hogy szereti az áldozatai veret lecsapolni. Majd egy furcsa jelet hagy maga után. Amolyan X es Y keveréke. Viszont az áldozatok között semmi össze függés nem volt. Miért van olyan érzésem, hogy a démon igenis nagyon jól ismeri azt az angyalt? Most vettem csak eszre, hogy mar este van. Nyögve az órámra pillantottam. Ami erős neon zöld kent világított a szembe. Áucs. Az ora tizenegyet mutatott. Huh, tényleg ideje lenne egy kis gyakorlatot végre hajtani. Egy két élőlényt meg dobálni par dobókéssel. Vagy egyszerűen az edzőterem robotjait. Meg nem tudom, lesz ami lesz. Mihelyst megmozdultam, a hasam nagyot korgott. Rémesen tudok főzni, es semmilyen mélyhűtős kajám sincs. Es ilyenkor mar semmi sincs nyitva. Maradt egyetlen egy lehetőség: zaklassuk Adamot. Nyujtozgottam telefonomért, ami meg kész csoda, hogy működött. Ripityára volt törve a képernyője. Szegény telefon, de nincs pénzem újat venni. Valahogy a kicsi akciókat nem nagyon fizetik meg. De most végre pénz idő van! Csak fejezzük be ezt a nyomorult küldetést, es akkor gazdák leszek! Ahh olyan tökéletes érzés mar most. Adam telefonja kicsörgött. Na mi lesz mar, nem akarja fel venni? Nem? Gyerüüüüünk~
- Sage...? Miért hívsz? Ugye nem nyírtál ki senkit?
- Ahh tesó! Ismersz, ha kinyernek valakit biztos, hogy nem téged hívnálak. Van kajád? - Halottam ahogy Adam felsóhajt, majd motyogja, hogy igen. Azonnal megszakítottam a hívást. Felkaptam valami normális es meleg göncöt magamra, majd kirohantam a lakásomból. Persze az ajtót kulcsra zárni. Nem akarok még egyszer úgy járni, mint a múltkor. Elfelejtettem bezárni az ajtót azt' kiraboltak. Oké most jön a szenvedés lefele. Azt hiszem ma Adamnal alszok, de lehetséges, hogy az edzőterem szekrényében. Lassan, mint valami vén banya lesétáltam a lépcsőn. Ahh nem kéne a vén banyát használni, szerencsétlen öreg boszik. De mondjuk ki nem szarja le őket. Ők mar öregek semmi hasznuk sincs a mai világban, azon kívül, hogy megjósolják előre a halálod. Egyetlen egyszer voltam egynél. Az meg amolyan húsz perc után közölte velem, hogy meg fogok halni. Legalábbis felfogok valami olyasmi áldozni, ami akar a halálomat is okozhatja. Tehát egyenlő a halállal. Az utcák teljesen kihaltak. Most mar csak itt-ott rohangált egy-egy kóbor kutya. Tíz perc szenvedés után, sikeresen ráfeküdtem Adam csengőjére. Talán két perc után abba hagytam a csöngetést. Persze ez a barom, egy rendes házba lakkot, mert, hogy neki a szülei gazdagok voltak. És rámaradt az összes pénz. De persze engem nem segít ki, de a barátnőjének mindent megvesz. Jó. Jó. Bevallom. Kapok ingyen kaját. Az a legjobb nem? Adam ajtót nyitott. Egyáltalán nem nézett ki komásnak. Pedig ö a nappal dolgozok körebe tartozott. 
- Tudod hol találod, lehetőleg ne csapj nagy zajt. 

- Értettem főnök! - Azzal besurrantam a házba. Az egésznek kellemes régies hangulata volt. Szerettem itt lenni. Kiszedtem a rántott csirkét a hűtőből, majd a mikroba dobtam amolyan két percre. Majd a túl melegített kaját az asztalra tetem, es kényelembe helyeztem magamat a székben. Adam megjelent es leült velem szembe. Nagyon komoly pofát vágott. Most jön az, hogy  így, úgy, amúgy kell vigyáznod magadra, mert egy örült vagy....Lassan unom ezeket.
- Sage.. Mond csak mennyit tudsz az angyalok es démonok közötti háborúról?
- Nos, voltak időszakok amikor rendesen egymásnak ugrottak, de most jelen pillanatban béke szünet van nem? 

- De. De ha mi csak is egy rossz lépést teszünk majd, minden előröl kezdődik. - Megállt a falat csirke a torkomban. Köhögni kezdtem, hogy az a darab elmozduljon onnan.

- Ezt most nem mondod komolyan? - Könnyeztem, ahogy beszeltem. Az a darabka meg mindig ott volt, úgy, hogy tovább köhögtem.
- De igen. Gondolom neked is feltűnt, hogy Lucifer jobb kezével dolgozunk. Jobb lenne, ha majd nem basztatnád. - Adam felsóhajtott. Nekem az összes szőröm felállt. Valahogy, nagyon rossz érzésem volt.

- Ugye nem akartok engem csalinak használni?
- Néha, tényleg elég eszes tudsz lenni. De igen, mivel te amúgy sem követned a tervet ez miatt, te leszel a csali. Így azt teszel amit akarsz, csak vond magadra az angyal figyelmet.
- De meg azt sem tudom, hogy néz ki, hol van es mivel vonjam magamra a figyelmet! - Végre! Az elakadt csirke falat vissza tért az igazi útjára. Biztos öröm lesz neki a gyomorsavban fürdeni. 
- Ezt mar neked kell Zeraffal megbeszélni, én nem tudom. De kérlek ígérd meg, nem teszel semmi hülyeséget. Tudom! Nem akarod ezt hallani, csak ígérd meg. - Adam most engem aggódó szemekkel fürkészett. Először kinyitottam a számat, mert mondani akartam valamit. Majd mégsem tettem. Lehunytam a szemeimet. Tehát én leszek a csali, ami elégé nehéz egy feladat. Főleg, hogy egy ver mániás angyalról van szó. De meg azt sem tudom, hogy nő vagy pasi. Ki tudja. Hangos levegő hagyta el a tüdőmet.
- Igérem, Adam. 

~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~

Szervusztok, mar is itt a folytatás wui. Remélem kíváncsiak lesztek, mit takar a csali feladat, es, hogy ki ez a rejtélyes alak. :p Addig is vigyázzatok, magatokra kicsi Vadászok <3

A ti kis zabálni való pihe puha párnátok *^*