Brave night Angel

Ne hagyj süllyedni...!

A víz húzott vissza valós jelenetbe. Úgy kapálóztam, mint aki nem tud úszni. De sikeresen kikerültem a partra. Köhögve körbe néztem és próbáltam rájönni, hogy mégis hol a szent szarba vagyok. De egyszerűen nem tudtam, hogy hol vagyok. A hajamba túrtam és azon járattam az agyamat, hogy valami értelmes dologra emlékezzek vissza. De ebből csak annyi lett, hogy egyetlen egy mondat ismételte újra és újra magát. Öld meg, öld meg, ÖLD MEG! Csak is ez ment, semmi más. Viszont ez a gyomromnak nem nagyon tetszett, így ki tudja még mi lehetett a pocimban de azt kiadta magából. Gyengének éreztem magamat. Egy nyomoréknak aki nem bír megmozdulni. De mivel semmire sem emlékszem, ez miatt eléggé furának tartom, hogy tudom ezt a nyelvet beszélni. Abban sem vagyok biztos, hogy ez az anyanyelvem. Mintha kitörölték volna az egész agyamat, vagy én nem tudom. Madár szárny csapásra lettem figyelmes. Amikor képes voltam a földről felemelni a tekintetemet a levegő belém szorult. Ez mégis mi a szent szar?! Milyen drogot használtam, hogy én ide képzelek egy embert szárnyakkal? A legjobb nem csak egyet hanem kettőt is! Mi lehet vajon a bajom? Ennyire gáz lett volna a múltam, hogy ilyen erős cucchoz kellet nyúlnom, vagy mi?    

- Szerinted sikerült? - Kérdezte a világos sárga szárnyú.

- Nézz csak rá! Nem több, mint egy agyhalott nem emlékszik semmire. Kíváncsi vagyok mit tesz vele az a kettő. Ha bele nem pusztulnak. - Ezt a fehér szárnyú mondta miközben gonoszan kacagott. Mégis mi a faszt szívtam én? Mert ez kibaszottul valósághű. Viszont nekem hátra felé kellett kúsznom a földön, mert ez a nyomorék fehér szárnyas valami felém közeledett. A félelem mardosott, ki tudja mit akar ez a nyomorék tőlem. Egy bunkó faszfej módjára megfogta a hajamat és így kényszerített, hogy rá nézzek. A gyomron újra liftezni kezdett. Ez a hapsi rémesen ijesztő volt. A szemei végig futottak az egész testemen.
- Kíváncsi vagyok mit szeret rajtad az a kettő. - A szavai teljesen megrémisztett. Megpróbáltam szabadulni a fogásából, de nem értem el semmit. Vissza taszított a földre, majd addig vert ameddig újra az álmok világába zuhantam. Egy puha ágy fogadott engem, amikor újra magamhoz tértem. Sötét volt a szobában így nem sok mindent tudtam kivenni. Az ablakot jó pár réteg függöny takarta, ami nem engedte be a fényt. 

- Magához tért. 

- Kész csoda. Kezdtem azt hinni, hogy egy sírt kell neki ásni. - Két férfi hangját halottam. Pedig biztos voltam abban, hogy itt nincs senki. Vagy csak én vagyok szimplán vak. De miért kellett volna nekem sírt ásni? Átfordultam a hang irányába és rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán semmiféle fájdalmat nem éreztem.  Pedig biztos vagyok abban, hogy engem agyonvertek így mindenemnek fájnia kellene. Mégis mi a szar folyik itt? A legjobb, hogy akikhez tartozik a hang baromira nincsenek előttem! Ez kezd egyre furább lenni. Lehet csak képzelődtem vagy ilyesmi. Felálltam az ágyból majd az ablakhoz sétáltam. Elhúztam a sok-sok függönyt és ennek hála kiégett a szemem. Persze, hogy bele kell néznem a napba. Viszont a szoba legalább megtelt fénnyel így mindent láttam. De emberek sehol sem voltak. Nem valami bátran az ajtó felé vettem az irányt, majd a kilincsre helyeztem a kezemet. Az említett testrészem remegni kezdett, de mégis lenyomtam és kiléptem az ajtón. Az egész házat bejártam de sehol sem volt senki. Valamiért furcsa érzés markolta a szívemet. Vagyis inkább, mintha valami össze akarná nyomni. Végig futtattam az ujjaimat a konyhai asztalon és kirázott tőle a hideg. Valamiért könnyek gördültek le az arcomon, amik a földre hulltak. Megráztam a fejemet, majd elhagytam a konyhát. Valahogy beestem a fürdőbe ahol az első dolgom az volt, hogy ledobjam magamról a ruhákat. Majd a tükör elé léptem és azt hittem leesik az állam. Az egész testemen vágások és hegek torzították. Némelyik nagyon csúnyán nézett ki, és én meg nem éreztem semmiféle fájdalmat. Halott lennék talán? Fejet rázva a kád felém fordultam, majd megengedtem a meleg vizet és belemásztam. A meleg víz szép lassan ellepte a testemet. Még mindig nem tudom honnan jöttek azok a hangok. Biztos vagyok abban, hogy nem képzelődtem.  Egy idő után elzártam a vizet és megtisztálkodtam. Olyan fél óra után csak kimásztam a vízből, majd a derekam köré csavartam egy törcsit. Mivel nem volt kedvem a koszos ruhában mászkálni, így felfedező útra mentem. Az egyik szobában sikeresen találtam ruhákat. Nevetséges, hogy jók rám. Még mindig ugyan abban a szobában állok, valami nem akar innen elengedni. Hirtelen olyan érzésem volt, mintha valaki átölelne. Szeretlek és ezt te is tudod. Meg pördültem de sehol sem volt senki. A nyakamhoz nyúltam, mert biztos voltam abban, hogy valaki hozzám beszélt. Éreztem a leheletét! Gyorsabb léptekkel elhagytam a szobát. Mi van ezt a helyet a szellemek kísértik vagy mi? De van már ruhám, már csak valami kaját kéne magamba tömni. Vissza mentem a konyhába, majd megnéztem a hűtő tartalmát. Meglepődtem. Arra számítottam, hogy a hűtő üres lesz, de nem volt az. Mondjuk az egész ház teli van friss cuccokkal. Csináltam magamnak egy szendvicset, amit lassan megettem. Nem akartam a házba sokáig maradni, így felráncigáltam magamra meleg ruhákat. Volt egy olyan érzésem, hogy hideg van kint. Nem tévedtem sokat. Fogtam egy konyhai kést, hogy megtudjam a fákat jelölni. Mert még vissza akarok ide találni. Az első fa mellett elhaladtam, majd a másodiknál, harmadiknál és így tovább. Olyan tíz percenként megjelöltem egy fát. Amolyan órás bolyongás után vissza fordultam. Csak, hogy vissza felé nem mentem egyedül. Valamiféle farkas követett folyamatosan. Legszívesebben pánikkal elrohantam volna valamerre, de mivel még nem támadott le eddig nincs semmi bajom vele. Ameddig nyugodtan követ addig folytatom az utamat a szállásom felé. Már láttam a házat. Viszont volt egy kis baj. Időközben besötétedett. A házban égnek a villanyok. Tehát ez azt jelenti, hogy a tulajdonosa már haza érkezett. Nem valami bátran de bementem az ajtón. A farkas besuhant az ajtón, mielőtt még becsuktam volna. Majd eltűnt a házban. Csendesen becsuktam az ajtót, majd a konyhába mentem. Levettem az egyik polcról egy poharat, majd megtöltöttem vízzel.
- Nocsak-nocsak. A kis beteg már fel is ébredt. - Annyira megijedtem, hogy a pohár a földön törött szét és a víz a lábamra fröccsent. Az egész testem remegni kezdett. Nagyon lassan megfordultam. Az ajtó félfánál támaszkodott egy férfi. A szemei élénk zöld színben csillogtak de néha, már-már sárgásan vagy éppen kékesen. A gyomromban furcsa érzés keletkezett. Hirtelen forogni kezdett velem az egész konyha. Ha most a férfi nem kap el, akkor a földön végzem. Finoman felemelt, majd már csak annyit éreztem, hogy betesz az egyik ágyba. Újabb furcsa hangok kúsztak a fejembe, amik csak annyit mondtak, hogy öljem meg. Hogy nincs rá szükségem. Hogy ő fog engem megölni. De nem akartam ezeknek a hangoknak hinni. Valamiért kellemes érzés fogott el. A férfi épp magamra akart hagyni, de utána nyúltam.

- Hozok fájdalomcsillapítót, mert szükséged lesz rá. De utána jövök vissza, úgyhogy ne aggódj. - A hangja miatt teljesen kirázott a hideg. Mondjuk igaza van, mert kezdem érezni, hogy egy két sebem fáj. Nem tartott sokáig míg visszatér. A kezében pohár víz és egy kicsi fehér tabletta volt. Fintorogva de lenyeltem. A férfi még kicsit mozgolódott a szobában, majd ledobta a felesleges ruháit és befeküdt mellém. 
- Meg kéne, hogy öljelek. - Ezzel feléje fordultam és belefúrtam az arcomat a mellkasába. 

- Tudom. Nem lenne kényelmesebb pizsibe aludnod? Vagy csak vedd le őket, kérlek. 
- Csak akkor ha nem nézel.

- Bezzeg te nézhetsz engem, mi? - Vöröslő fejjel kimásztam a takaró alól, majd lehámoztam magamról a ruhákat. Majd vissza másztam mellé. Valahogy ez az egész nem tűnt helyesnek, de jól esett a közelsége. Lehunytam a szememet, majd beszippantottam az illatát. Csak egyetlen kis apró bökkenő volt. Nem tudtam elaludni, így kimásztam mellőle. Ő békésen szuszogott, így feltűnés nélkül ki tudtam osonni. Az utam valamiért kifelé vezetett. Nem tudom honnan volt ez az érzésem, de egyszerűen menekülni akartam. Az erdő hívott, hívott, hogy menjek. Bizonytalanul de magam mögött hagytam a helyet. Rém hosszú idő után elfáradtam. Nem tudom mennyit sétáltam, de nem hinném, hogy sokat. Sötét volt és rajtam csak egy alsó volt. Szóval ketté fagyok és a sötét is aggaszt. Fagyoskodva de folytattam előre az utamat. Amit viszont egy farkas vonyítás szakított félbe. A félelem végig kúszott a testemen, így rohanni kezdtem. Valamiért nagyon rossz érzésem volt. Ahogy előre felé rohantam kilyukadtam egy tónál. Az egész testem remegni kezdett. Könnyek folytak le az arcomon, a földre zuhantam. Nehezen de oda kúsztam a vízhez. Egy mély levegőt vettem majd, hagytam, hogy a testem a vízbe zuhanjon. A testemet mintha egy kő húzta volna le. Túl gyorsan süllyedtem. Kapálózni kezdtem de ezzel csak annyit értem el, hogy gyorsabban a víz aljához közelítsek. Nem akarok süllyedni. Én csak fel akarok kelni ebből a rémálomból. Azt akarom, hogy újra meleg vegyen körül. Azt akarom, hogy biztonságba legyek. Én nem akarok senkinek se ártani. Én erre képtelen vagyok. Akár mit mond a belső énem, biztos vagyok benne, hogy nem helyes. Nem akarom, hogy helyes legyen. Mert van egy olyan érzésem, hogy ő nagyon fontos számomra. Lehet nem emlékszek rá, de akkor is. Valami... Valami van benne, ami különleges. Amit csak magamnak akarok tudni. Valahogy ez az egész nem helyes. Egyszerűen azt akarom, hogy ez az egész abbamaradjon. Egyetlen egy napot akarok anélkül, hogy bármi is történne. Tudom, hogy valami nem stimmel. Tudom, hogy valahol ott vannak az emlékezeteim. Csak nem tudom, hogy. De valahol a távolságban vannak, de ott vannak. Lassan kezdett körülöttem minden homályosodni, így tudtam, hogy közeledik a vég. Nem képzeltem volna, hogy fulladásba fogok bele halni. De hát ez van. De nem mintha nyugodtan tudtam volna meghalni. Valaki az utolsó másodpercben is megment. Mégis mi a faszomért. Gyűlölöm ha mindig az utolsó percben vagy másodpercben történik valami. De nem hagynak meghalni. Most legszívesebben tapsolnék, ha nem vizet köhögnék a parton. Amikor sikeresen újra kitisztult a látásom, akkor láttam, hogy a zöld szemű az. Gyerünk Sage. Öld már meg.  Nem! Nem tehetem. Nem szabad. Lehet nem emlékszek semmire, de ő.... Ő a mindenem. Nem tudom honnan veszem ezt a szart de ez így van.  Vagyis nem tudom. 



Embereeeeeeek. Nehéz idő után ez is felkerült. Csak nagyon nincs időm írni.... So Sorry :c