Brave night Angel

Ne etess kövel angyalokat

Mark teljesen úgy nézett rám, mint aki bekattant.
- Mark kérlek! Mondom bármit meg teszek.... Vagy is khm. Ami meg nem őrültség. - Komolyan én is hülyének ereztem magamat. Legszívesebben inkább  a kepébe üvöltenem, hogy PRANK de...most komoly volt a helyzet. Ö ki ismeri magát az ilyen témákban. Mert neki nem egy démonnal es angyallal volt mar dolga. Mark felsóhajtott, majd megfogta a kezemet es elhúzott valahova a távolba. 

- Te rendesen bekattantál, ember! Ha valaki észrevett volna ott téged, rég halott lennel!
- Te hat segítesz?

- NEM! - Üvöltötte a kepémbe. Wow, ezt egy igennek veszem. Vigyorral az arcomon, össze csaptam a tenyereimet. Nyert ügyem van, de nem tudom mit fogok ezert neki fizetni. 

- Szóval, kijelölt cél személy vagy egy úgy nevezett Ash nevű angyalnak, sőt Zeraf is totál rám van szállva. Tehát mit kell csinálnom?
- Ásd el élve magad, halott vagy. - Hát ez kedves válasz volt, mit na mondjak. Most komolyan, nekem tényleg szükségem van valamire, én nem így akarok megdögleni.

- Semmi fegyver, valami ami talán mégis csak hatasos? Te ismered ezeket a dolgokat nem én! - Azt hiszem a hangom mar teljesen a síró görcs szélén állt. Jesszus mária, mi történik velem. Előbb akasztom fel magamat mint, hogy úgy nézzek ki a végen mint egy csaj. Nem akarok nőve változni. Nem az csak a rémálmaiban vannak Es remélem ez nem az. Kell lennie valaminek. Kell! Jobbra majd balra kezdtem járkálni, mert kurvára ideges voltam. Mind a kettőnk hallgatott, es én meg itt pánikolok. Ügyes vagy Sage! Így tényleg meghalhatok akar mar most is!
- Kezdjük az elején: hogyan akadt rád a démon? - Miért pont ez? Ez a legfontosabb? Miért nem az, hogy...nos igaz. Minda kettő meg akar ölni. Vagyis kétséges, nem tudom!

- Öhm... Nos... Azt hiszem...hogy a vadaszat miatt...?

- Azt hiszed?! Meg az indokát se tudod, miért van így rád kattanva egy démon? - Mark idegesen szívta be a levegőt majd fújta ki. - Jo tehát kezd az elején. Részletről részletre. Es ekkor minden egyes szír szart össze hadartam neki, aminek mar mondjuk semmi értelme nem volt, de mindegy. Valahogy sikerült neki elmagyaráznom. Legszívesebben a falba vernem a fejemet. 
- Meg nézhetném a fegyvereidet? Kitől kaptad őket, pontos választ, semmi hazugság! - Mi van? Miért érdekli ezt öt? Minden fegyveremet a földre dobtam majd ö vizsgálni kezdte őket. 
- Nos...a szüleim mar kiskoromban meghaltak, de azt hiszem, hogy ezek-

- Ezek tökéletesen megfelelnek ahhoz, hogy egy Arkangyalt is megölj. A szüleid valami, nagyon gazosat hagytak rad. Az egyetlen egy tanácsom: Rohanj, változtass nevet, költözz másik országba. Igaz nem fog semmit se érni. Egyszóval: esélyed sincs. Vagy halott vagy, vagy nem tudom. Ki tudja mit akar tőled az a kettő. Es lehetőleg ide vissza se tedd a lábadat. - Azzal fel állt es ott hagyott. A fegyvereket vissza tettem a helyükre. Azt hiszem előhívom a barátnőmet mihelyst haza értem. Igen a barátnőm Wikipedia, a barátom pedig Google. Vagy, hogy is volt. Mondjuk innen nem tudom, hogy hogyan jutok haza, de csak nem olyan nehéz feladat. Valahogy ide találtam...Gyorsabb léptekkel, mentem az erdőben, bar minden ugyan úgy nézett ki. Úgy döntöttem, hogy fákat jelölök meg, hogy tudjam mar merre voltam. Csalódottan jelentettem be, hogy egyik jelhez sem tértem vissza. Ami lehet jó is, vagy az, hogy komplett eltévedtem. Lefeküdtem a fűbe. Ez mar nem az első este, hogy este nem találok ki az erdőből. Eddig egy fura állat sem evett meg, most sem fog. Majd világosban kijutok innen. Remélem. Csak, hogy az alom nem jött. Rohadt hideg volt, es kezdtem azt hinni, hogy jégkocka lettem. Akkor a másik megoldás: kezdünk el tovább rohangálni, hogy melegen tartsam magamat. Túlélő tipp: Soha ne próbáld ki. Szerintem ez a legjobb tanács amit valaha is adtam. Amolyan egy órás séta után, sikeresen egy tóhoz jutottam. Amolyan tisztás fele tóhoz, csak, hogy az egész körbe volt véve fakkal es nagyon kis rész volt szabadon. A tó közepén meg egy kis sziget állt. Mondjuk a "kicsi" tó nem is volt olyan kicsi. Szóval mégsem próbáltam körbe sétálni. Megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne most egyet úszni. De hat meg mindig mínusz húsz fok van, szóval inkább nem.  Most mar nem volt telihold, de akkor is a vízen nagyon szépen tükröződött a hold. Itt meg a csillagok is látszódtak, azt hiszem nem bántam meg ezt a sok boklálást. Egy idő után elaludtam egy fának dőlve. A föld elégé kényelmetlen, de ha az ember hozza szokik, akkor mar rendesen tud aludni. De akkor is a legjobb a francia pihe puha hatalmas agy. A hideg szellőre egy kicsit magamhoz tértem. Mivel, hogy ébredés után általában mindig homályosan latok, így ez miatt most sem láttam sokat. Csak annyit láttam először, hogy van valaki a vízen. Komolyan? Vizen járó ember? Nem, nem létezik. Nem is fog. Minél többet pislogtam, annál jobban láttam, hogy a vízen allo ember egy angyal volt. Es ekkor tűnt fel, hogy inkább lebeg. Vagy nem tudom. De így nagyon szuper. Én meg, meg mozdulni sem vagyok kepés. Előttem meg egy angyal van. Hatalmas fekete szarnyak, amiknek a repülő tollai, átmentek éjfél kékbe. Ujra vissza csuktam a szemem. Valahogy nem nagyon érdekelt most. Hanem inkább az, hogy megint ujra fázni kezdtem. Ez így annyira nem igazság! Mindeki boldogan alszik, én meg szét fagyok. Lépések. Faszomat, Sage kelj fel! Ez nem vicc, élet veszély van, mar megint! Ma már a hányadik? Második? Vagy kitudja, lehetséges, hogy mar hajnal van. A szemem felpattant, azonnal a pisztolyom markolatara kulcsoltam a kezemet. Ezt most csak beképzeltem? Valahogy a lény eltűnt. Nagy nehezen felkeltem a fölőröl, igaz, hogy úgy néztem ki mit valami részeg. Egy idő után sikeresen megtaláltam az egyensúlyomat, es egyre jobban magamhoz tértem. A víz fele közelítettem. Hunyorítottam hátha eszre veszem. De nem semmi. Mely levegőt vette,. Nem szabad pánikolni, ez csak egy angyal. Nincs semmi oka, hogy felkössön. Kivéve ha, az "Ashnak" nevezett példány az. Mondjuk igazság szerint neki sincs oka, kivéve ha tényleg nem a szüleim műveltek valamit. Körbe néztem. Meint ez a sehol senki. Játszunk bújócskát! Kezdem unni, hogy mindenki ezt csinálja. Ebben semmi mulatság nincs. Leültem törökülésbe. Akkor most varunk megint addig, amíg el nem alszok. Bar most nem éppen a legjobb megoldás aludni. Nos a varas nem tartott sokáig. Ismeretlen aura, es ez majdnem olyan mint Zerafe. Szinte az egész a földhöz préselt. Félig alomban harcolni mesés lesz. Vajon melyik belsőszervemtől búcsúzok el? Legalább kedves leszek es adományozok egy szívet. Amikor felpillantottam, pont abban a pillanatban guggolt le elem a látott lény. A szívem agyon össze vissza kezdett verni. Valahogy képtelen voltam ébren maradni. Ez van ha az ember nem alszik rendesen, pompás. Hirtelen meleg vett körbe. Persze en belekapaszkodtam a meleg forrásba. Ujra pislognom kellett, ez a nyomorék felvett engem a földről. De a jo az, hogy meleg. Ha nem láttam volna a szárnyait, simán farkasnak tippeltem volna. Nekik szokott magas testhőmérsékletük lenni. Ahogy kinyitottam újra a szemeimet, csak annyit láttam ahogyan a környezet változik. Majd amikor mar a meleg levegő is megcsapott, teljesen elnyomott az alom. Lehet tényleg fel kéne hagynom a hősködéssel, nekem ez nem megy. Amin mar mégsem lepődtem a saját agyamban találtam magam. Morcosan forgolódtam egyet kettőt. Nehezen össze szedtem magamat. Az éjszakai ruháim voltak. Meg a fegyverek is. Kész csoda, hogy nem sértett fel. Mivel szűkségem volt válaszokra, igy azonnal célba vettem a Fehér Épületet. Nem tudom pontosan, hogy kapok-e választ, de egy probat megér. Amikor sikeresen beertem, össze futottam Nellel. Nell végig nézett rajtam. Ettöl mindig is kiráz a hideg, gyűlölöm ha az emberek igy megnéznek maguknak.