Brave night Angel

Epres süti

A napok nehezen teltek. A szárnyaim használata rémesebb volt, mint hittem. Jelen pillanatban nem tudom mit tettem, de valamit nagyon elbasztam. Az angyal pincéjébe foglalok helyet és arra várok, hogy kaját adjon. Vagy szimplán rájött a rohama, vagy megint valamit én rontottam el. Három napja itt éhezek, komolyan azon gondolkoztam, hogy megeszem a port. Legalább lenne valami a gyomromban . Mondjuk, ki tudja mennyire egészséges. De ez a nyomorék nagyon nem akar nekem kaját adni. Lassan már teljesen mindegy, hogy mit művel csak adjon kaját. Mivel a kezeim kivoltak láncolva, így még a földön sem tudtam elterülni. Ha ezek után még valaha is érezni fogom a kezeimet, akkor dobok egy szaltót. Khm, szaltót azért nem. Nem akarom kitörni a nyakamat. Elég ha ez a barom élve kienged innen. Lehet kéne neki énekelnem, hogy adjon kaját. Az éneklést is kihagyom, nem éppen van szép hangom. Legalább én kedveves vagyok és megkímélem őt a rémes hangomtól. A lépcső felöl nyikorgást halottam. Vagy kinyitotta az ajtót, vagy van egy egere. Legyen az ajtó, könyörgöm nem akarok egeret. Kis undorító valamik. Hogyan lehet ezeket a kis rágcsálókat szeretni? Soha nem fogom megérteni. Hál istennek tényleg az angyal volt és nem valami egér féleség. A szemeiben égett a gyűlölet. Magamat se értem. Miért kedvelem én ezt a balfaszt? Háromnapig éheztet, kikötöz, szét töri a csontjaimat majd játssza a kedveset. Bár ha kedves is maradna nem lenne vele semmi bajom. De így...Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy most ez az igazi énje vagy csak szimplán rossz napja van. Vagy egyszerűen elakarja hitetni velem, hogy tud kedves is lenni, majd jól megerőszakol. Vagy a jó isten tudja, mit akar velem kezdeni.
- Ahh, szóval még is csak meg várod míg szép lassan eléhezek. - Jegyeztem meg neki. Le jün kaja nélkül. Távozhat is. Nincs kaja? Akkor nem is akarom látni. Sokkal könnyebben beadnám neki a derekamat ha adna kaját. Az angyal vészesen közel lépett hozzám. Mivel a földön ülök ez, miatt még nagyobbnak tűnt. Nem akar végre békén hagyni? Sokkal jobb lenne öt perc alatt eléhezni. Legalább nem kéne ezek a szép szemeket nézni.... Meg kezd itt lent hideg lenni. Hozhatna egy pokrócot is. Várj. MIVAN? SZÉP?! Azt gondolom, hogy szép szemei vannak? Mégis mi a szar baja van az agyamnak? Megfagyott volna? Normális gondolataim sincsenek már....Oh, eddig se voltak. Egy hatalmas pofont kaptam, amiért kikerekedet szemekkel az angyalt néztem.
- Jó tudni, hogy nem csak a szellem beszélt belőled az előbb.
- Mi van? - Szellem? Jah, persze. Biztos öt perc alatt éhen haltam és itt maradtam kisérteni.
- Három perce hozzád beszélek, te meg nem reagálsz semmit. - Hupsz, kicsit elmerültem a gondolataimban. De akkor is. Nem szabad ilyenekre gondolnom. Megnehezítem a saját dolgomat. Ha kivágom a szívemet, akkor talán abba marad ez a fura érzés. De ha kivágnám akkor én se élnék többé. No kaja. Neeem, ez nem tetszik. Inkább nem akarok meghalni. Se kórházba kerülni. Ott rémes a kaja.
- Sage.
- Mia jó isten szar bajod van? Nem tudnál végre egyszer békén hagyni? - Köptem a szavakat. Valahogy nagyon nem volt most kedvem hozzá. Örülnék ha agyon verne és hagyna tovább szenvedni. De viszont nem kellett sokáig ezen gondolkoznom, egy erős ütés érte az arcomat, aminek hála hátracsapódott a fejem és az jobban fájt, mint maga az ütés. Az angyalról levettem a tekintetemet és a földre szegeztem. Viszont talán ha nem idegesítem hamarabb megunja és békén hagy. Az angyal kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. A testem remegett. Őszintén valamiért rettegtem tőle. Vagyis ott ült bennem a félelem, hogy bármelyik pillanatban megöl de ott volt bennem a halvány vágy is érte. Amit a legszívessebben kiégetnék. De ez van, ezzel kell megelégedni. A szemei az enyémbe néztek, valamiért most más, hogy csillogott. Nehezen nyeltem. Az egyik ujja végig síklott alsó ajkamon, majd finoman a számba nyomta. Azt hiszem nekem ez elég válasznak, hogy mégis mit akar tőlem. De mivel nekem ez az ötlete nem tetszik, így ráharaptam az ujjára. Amivel csak annyit értem el, hogy még egy pofont kaptam.
- Másra nem is vagyok neked jó mi? - Kérdeztem tőle. Valamiért egy válaszban reménykedtem. Szerettem volna, valami olyasmit hallani ami képes meglepni.
- Ha talán nem lennél ennyire ellenálló, akkor még te is élveznéd.
- A kurva anyád élvezné ezt az egészet. - Vakkantottam. Mivel az eredeti célom még mindig az, hogy vadászam le így megfogom tenni. Minél hamarabb. Az angyal, elengedte a fejemet, majd újra a pincébe hagyott. Megpróbáltam leszenvedni magamról a láncokat, de annál jobban a kezembe vágtak. Szóval felvagyok akasztva, éhes vagyok és vérzik mind két csuklóm. Jobb nem is lehetne. Ja meg az angyal megakart dugni. A gyomrom még a beleimet is képes lett volna kiadni, de inkább nem akarom azt. Valahogy van még egy olyan érzésem, hogy arra még szükségem van. De az angyal öt perc után visszatért és ezzel meg mentve az életemet.
- Meg fogsz etetni, vagy mi?
- Mivel ha elengedlek lelépnél ez miatt azt nem tehetem. Így nincs más választásom, vagy? - Jogos. Rögvest kihasználnám az alkalmat, bár nem jutnék messzire. Vagy ki tudja.
- Az ott epres süti? - A szemeim élesen csillogtak. Epres süti az életem. AZ ÉLETEEEEM.
- Előbb meg kell enned a babfőzeléket. 
- De az nem finom, én epres sütit akarok! - Mint valami öt éves kis gyerek, aki nem akarja megenni az ennivalót. De nem fogom megenni, a bab soha sem volt finom. 
- Egy próba?
- Nem. - Ezt. Nem. Hiszem. El. Ez mióta képes kutya szemeket csinálni?
- Oké. Csak ezt a nézést, hagy abba. - Mint valami hülye gyerek kinyitottam a számat és becsuktam a szememet. Az angyal felkacagott.
- Persze, hogy csak perverze gondolsz. - Morogtam oda neki. Majd az első kanál meg is érkezett. Annyira nem volt rémes, de akkor sem finom.
- Most az egyszer te járatod ilyeneken az agyadat. - Ez nem is igaz! Mintha én perverz lennék... Ami igaz is. A harmadik adag kanálnál már kiakartam köpni az egészet, így az angyal befogta a számat és az orromat és mivel nem akartam megfulladni, így lenyeltem.  
- Nem kérek többet. Ettem eleget, epreeees sütit akarooook~. - Nyafogtam.
- Nem, nem ettél elget.
- De. Na adjál már epres sütit. - Durcáztam tovább. Amikor az angyalra néztem, akkor már az arcán egy perverz mosoly ült. Epres sütiért mindent.
- Egy csók? - Kezdtem az alkudozást.
- Nyelves. - Menjen. A. Picsába. De epres süti. EPRES SÜTI! A láncok hirtelen a földre hullottak és ezzel a kezeim is. Ez az egész meglepett...De hé. Egy dolgot még meg kell tennem, aztán békében bezabálni a sütit, aztán a gyors kaja után fájlalni a gyomromat. Egy ideig vártam amíg nem éreztem a kezeimet. Az idegesítő bizsergő érzés azonnal meg támadt. De ezzel most nem nagyon foglalkoztam, hanem ráhajoltam az angyal ajkaira. Mivel a gyomrom liftezni kezdett az arca láttán így lehunytam a szemeimet. A nyelve elég hamar megtalálta az utat a számba. A kezeimet a nyaka köré kulcsoltam. Akár mennyire azt akarom mondani, hogy nem élvezem, azt teszem. Minden egyes porcikámmal. Talán még mindig az agyam ellenkezik. De az agyam is képes megadni magát. Csak kaja kell. Egy idő után megszakította a csókot én meg automatikusan hajoltam utána. Erre csak egy kuncogást kaptam, de van most epres sütim. Felvettem a földről a tányért és egy messzi sarokba mentem, majd ott foglaltam helyet. Feszülten ettem és figyeltem az angyalt. Mivel egyszerre nem tudom a kettőt csinálni, béna módomra leettem magamat. Az angyal meg csak kiröhögött. Meg sem várta, hogy befejezzem oda jött hozzám és felemelt. Az epres sütim majdnem a földön végezte. Majd amikor ójra talajt ért a seggem sikeresen ehettem tovább. Majd amikor végeztem, befészkeltem magamat az angyal ágyába. Mivel a pocim teli volt így nem éppen akartam lelépni. Előbb egy kis szunya, aztán mehet az egész elölről.
- Most el kell mennem, egy két óra múlva vissza jövök. Ha lelépsz, akkor tudod mi fog rád várni. - Csak egy hümmögéssel adtam a jelélre, hogy hallottam amit mondott. Majd az álom újra elnyelt.