Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Több, Mint Aminek Látszik

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione

Nem tudtam elhinni. Képtelenség. Az utolsó dolog, amire emlékszek, az, hogy verést kaptam a két idiótától, Craktől és Monstrotól... és úgy keltem fel, hogy a sérüléseim eltűntek... és Malfoy előttem ült. Mi a pokol történt? A kezemet az ajkaimhoz emeltem, ami felhasadt előtte.. semmi fájdalom. És aztán a mellkasom, ahol bordatöréstől szenvedtem; újra nem volt fájdalom. Draco Malfoy meggyógyított. Egyértelmű volt; a pálcáját szorongatta a kezében. Egy kiolvashatatlan kifejezés volt tökéletes vonásain. Egy fotelben ült előttem; a jelenléte fura érzést váltott ki belőlem. Aztán minden elöntött újra. Crak és Monstro megvertek egy régi tanteremben. Az utolsó dolog, amire emlékszek, mielőtt minden elfeketült, hogy Malfoy besétált a terembe. Vissza kellett hoznia a szobába, nem volt más magyarázat. De miért.. Miért tenne Draco Malfoy ilyet? Miért nem hagyott ott engem, hogy valószínűleg meghaljak? És mindennek a tetejében, tudtam, hogy meggyógyított. Volt ott valami, ami esetleg törődött? Lehet, hogy a szíve nem kőből készült?

Nagyon lassan szétnyitottam az ajkaimat, hogy beszéljek. - Draco miért gyógyítottál meg?

Hangoztattam a szavaimat lassan és tisztán. Mikor kimondtam őket Draco ugyanolyan riadtnak és zavartnak tűnt, mint én. Kinyitotta a száját, hogy  szóljon valamit, de aztán újra becsukta. Első alkalom, hogy Draco Malfoy szótlan volt.

Újra megszólaltam, amikor nem kaptam választ. - Draco... kérlek... Miért tetted?

Kényelmetlenül elmozdult a székében és az ökle összeszorult a pálcáján.

- Miért hívsz Draconak? - csattant fel durván. Aztán én is észre vettem, hogy tényszerűen a keresztnevén hívtam. Hogy lehetek ennyire hülye.

- Ez most nem fontos - szóltam.

Úgy tűnt Malfoy jön valami visszaszólással. De semmit nem mondott és le a padlóra nézett. Úgy gondolom sok időbe fog telleni neki, hogy válaszoljon a kérdésemre.

Sóhajtottam. - Válaszolj a kérdésemre.

- Az nem fontos.

- Fenébe Malfoy - csattantam fel. - Miért gyógyítottál meg?

Minden hirtelenből Malfoy felállt, lenézett rám, a szürke szemei tele voltak dühvel és haraggal.

- Az Isten szerelmére Granger. Hálásnak kellene lenned, hogy még mindig élsz és jól vagy. Miért csináltam, az nem számít - kiabálta. Malfoy szavai mérgesek voltak és megteltek méreggel. Aztán fel és alá kezdett járkálni a szobában újra és újra.

- De nem értem - motyogtam. - Utálsz engem. Elégedettnek kéne lenned, hogy Crak és Monstro azt tették, amit tettek.

Malfoy befejezte a járkálást, de mindenhova nézett csak a szemeimbe nem. - Fogd be Granger.

Észrevettem, hogy kerülte az összes kérdésem. Nem volt sok értelme, ő utált engem, én is eléggé utáltam őt, miért tette azt, ami tett?

- Te magad sem tudod miért gyógyítottál meg? Nem igaz Malfoy? - kérdeztem tőle. Keresztül ment rajtam az erős felismerés.

Ez a kérdés kiborította. Gyilkos fegyvereket lőtt felém a tekintetével. - Esküszöm Granger, ha egy szót is mondasz bárkinek, többet fogsz szenvedni, mint egy felszakadt száj és törött csontok.

Durva szavaitól megmozdultam a helyemen. Kivel szórakoztam?Mindenesetre ő Draco Malfoy volt, a borzalmas Draco Malfoy. Kőszívű végülis.

Kilőttem a helyemről és felálltam a szőke hajú fiú előtt. - Miért kerülöd továbbra is a kérdésemet? - kiabáltam. - Kérdeztem, hogy miért gyógyítottál meg? De te nem adsz nekem egyenes választ? Miért Malfoy? Ezt igazán megérdemlem.

- Mert nem tudtam hagyni, hogy meghalj! - kiabálta. Szürke szemei még mindig tele voltak utálattal és haraggal. Miután kimondta a szavait, úgy tűnt azonnal meg is bánta őket. Elakadt a lélegzetem. Minden megfagyott, a szívemmel együtt.

- Én.. mi? - dadogtam teljes hitetlenkedéssel.

Malfoy ökle olyan szoros volt; meglepett, hogy nem törte el a kezét. Gyorsan elfordult tőlem és az ajtó felé ment. - Itt semmi sem történt Granger. Felfogtad?

Követtem. - Hová mész?

- Az - csattant fel. - Nem számít. Említs egy szót bárkinek is arról, ami történt, és megbánod.

- Állj le a fenyegetésekkel Malfoy. Semmit sem tudsz tenni, hogy megváltoztasd a tényt, miszerint meggyógyítottál.

Malfoy ajkai egy kemény vonallá préselődtek. De az öklei, amik egyszer annyire szorosak voltak, most elengedtek. Minden hirtelenből Malfoy sápadtabbnak látszott, mint általában. Tudom, hogy Malfoynak sápadt bőre van, de komolyan úgy nézett ki, mintha hánynia kellene, de nem mutatta jelét, hogy ez megtörténne. Még mindig csendben állt, egy pillanatig úgy tűnt nem lélegzik.

- Öhm.. Jól vagy Malfoy...? - kérdeztem kínosan.

Az ökle egyszer összeszorult és a szemeimbe nézett, az ő gyönyörű viharos szürke szemeivel. Még mindig tele volt dühvel és haraggal... de miért?

- Említs egy szót is erről bárkinek és halott vagy Granger. Esküszöm Istennek... kérlek - mondta Draco megzavarva a gondolataimat. Azt hiszem a szavainak durvának kellett volna hangzania, de inkább könyörgésnek tűnt. Draco Malfoy könyörgött nekem? És azt mondta kérlek?

Aztán más fényben láttam Draco Malfoyt. Néha amikor Draco Malfoy volt a fejemben, akkor a sötétség jutott eszembe. Egy szívtelen görényként gondoltam rá, akit egyszerűen semmi más nem érdekelt csak önmaga. De ma este, hogy engem meggyógyított, éppen bebizonyította, hogy nem csak egy kőszívű emberi lény? Lehet azt mondja, hogy utál és nem érdekli, ha meghalok stb.... de... esetleg... hogy több van benne, mint aminek látszik? Lehet nem. Lehetséges, hogy tévedek. Lehet tele van meglepetésekkel... Lehetséges, hogy nem. Aztán észre vettem, hogy a lehet szót sokszor mondom a fejemben. De aztán újra, amikor Draco Malfoyra gondolok, sok kérdés felmerül. Egy rejtély volt számomra.

Draco Malfoy egy mérges, öntelt, hitvány, önző és hideg-szívű kígyónak tűnik kívülről. De belül... több volt?

Lehet Draco Malfoy nem volt mérges. Lehetséges, hogy csak szomorú.

Tényként tudtam, hogy sok mindenen ment keresztül az életében. Egyszer halálfaló volt és az apja követelései alatt élt. Tanúja volt Dumbledore halálának, amiért tudtam, hogy magát okolja.

Mielőtt még lehetőségem lett volna kinyitni a számat, elment. Az ajtót becsapva maga mögött. Nem mertem követni. Annyira... mérgesnek tűnt. De tudtam, hogy volt eshetőség arra, hogy az egész egy színjáték volt. Mert Draco semmit sem csinált, csak egy hitvány és hideg-szívű ember volt az első nap óta Roxfortban... egy elképzelhető lehetőség szerint, a szürke szemek mögött valami több volt.

Tudom, hogy valószínűleg nem vagyok értelmes a gondolataimban, nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Soha az eddigi életemben, egy személy sem volt ilyen formájú hatással rám, még Ron sem. Nem tudom megmagyarázni szavakkal ezt a hatást.