Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Spekulációk És Egy Fegyverszünet

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione SZEMSZÖG

Jóformán tíz percet igényelt, hogy kirángassam a testem az ágyból. Igazán örültem volna plusz egy óra pihenésnek, de a reggeli tíz percen belül kezdődött. Kevesebb, mint öt perc alatt öltöztem fel, a hajam rendbetételével együtt. Aztán felkaptam néhány könyvet és a pálcámat, mielőtt elindultam volna. Felfigyeltem arra, miszerint semmi jel nem volt, hogy Malfoy a hálókörletben tartózkodott volna. Lehet még ágyban van - gondoltam magamban. Megszakítás nélkül, elkezdtem hangosan kopogni a hálószobája ajtaján.

- Draco? Bocsi, hogy zavarok, de a reggeli lassan kezdődik. Ébren vagy? - szóltam. Kopogtam és újra a nevén szólítottam, amikor nem érkezett válasz. A kopogtatásom egyre sürgetőbbé vált. - Draco, ha nem felelsz, bejövök... Jól van, megyek is.

Gyorsan kinyitottam az ajtót és elállt a lélegzetem. Az ágyon keresztben végig kinyúlva feküdt, a lábai köré csavarodott takaróval. Ajkai színtelenek, enyhén elnyíltak és sokkal sápadtabbak voltak, mint általában. Megközelítettem, és kétségbeesetten rázni kezdtem a vállainál fogva. - Draco hallasz engem? Draco! - nem mozdult, közben én szenvedtem, hogy megtaláljam a pulzusát. A pánik úrrá lett rajtam, ahogy folytattam az erőszakos rázogatást, reménykedve, hátha érkezik valami válasz.

A kétségbeesettségem eltűnt, amikor egy kicsi sóhaj szakadt fel az ajkaiból, a szemei még mindig le voltak hunyva. Hangosan felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől.

- M-mi történik? - nyitotta ki a szemeit és zavartan nézett fel rám. - Granger? - Látom visszatértünk a vezetéknév rendszerhez.

- Te seggfej! Azt hittem meghaltál alkoholmérgezésben, vagy valami.

Hangosan felnevetett. - Nyugi. Mélyen alvó vagyok, ez minden... és hol a pokolban vannak a ruháim? - nem tudtam elrejteni a mosolyomat, miközben ő lenézett a testére. Gyorsan eltakarta magát a takaróval, és egy kérdő pillantást vetett rám.

- Emlékszel valamire a múlt estéből? - kérdeztem.

Bólintott. - Ja... de nem emlékszem, hogy vetkőztem is volna. Mindenesetre úgy látszott, mintha élveznéd, hogy engem nézhettél. Szóval azt hiszem nem kellene aggódnom - kacsintott rám és én elkaptam a tekintetem.

- Nos, most, hogy tudom élsz és nagyszerűen vagy, mennem kellene a nagyterembe - mondtam neki egy apró mosollyal. - És neked pedig igazán fel kéne venned valami ruhát.

Önelégülten elmosolyodott. - Tök mindegy. Élvezd a napodat.

- Te is - épp azon voltam, hogy elsétáljak, amikor valami az eszembe jutott, így megálltam. - Draco?

- Igen?

- Mi... öhm semmi, felejtsd el.

- Mi van velünk? - szólt határozottan. - Mondd el.

- Nos, csak azon elmélkedtem... úgy tűnik, hogy mostanában egész jók voltunk egymással... Minden oké köztünk? Szóval magunk mögött hagyhatjuk a múltat, és tovább léphetünk? - a szavak lassan jöttek. Sosem számítottam arra, hogy fegyverszünetet próbálok majd kötni egy fiúval, aki kínzott és zaklatott engem és a barátaimat éveken keresztül. De ez most már teljességgel a múlt része volt. A dolgok megváltoztak, ahogy az emberek is. És kétségkívül változást láttam Dracóban az utóbbi időben. Lelkesen vártam válaszra, de ő csendben maradt.

- Akkor ezt egy nemnek veszem - suttogtam szomorúan.

- Igen... mármint úgy értem NEM. A szarba - a reakciója szórakoztató volt. Felemeltem a szemöldökeimet kérdően és ő felsóhajtott. - Nem akarok veled többet harcolni. Készen állok fegyverszünetet kötni, de nehéz lesz. Az osztálytársaink és a másik házak fogadtatása nem várható jónak. Valószínűleg úgy fog végződni, hogy téged bántanak... újra - mondta az utolsó részt óvatosan. Tudtam, mire célzott. Annak emléke, amit Crak és Monstro tett velem néhány hete; rosszul lettem tőle.