Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Jövő

ÍRÓNŐ:NickiTxox

Sajnálom, hogy lassan töltöttem fel a következőt. Nemrég egy új részmunkaidős melót szereztem, miközben próbálok haladni a tanulmányaimmal is, szóval elég nehéz. Habár próbálok mindent megtenni. De mivel már nincs sok hátra a sztoriból, *szipog* igyekszem az utolsó részeket a lehető legtökéletesebbé tenni, ez pedig szerintem időt fog igényelni.

Draco SZEMSZÖG

Sem Ginny, sem én nem mondtunk semmit egymásnak. Kétségbeesetten akartam hinni abban, hogy valamiféle álom volt az egész és nem történt meg valójában, de csak magamból csináltam bolondot. Blaise-re gondoltam és az arckifejezésére, amely arrogonás büszkeséget mutatott, valahányszor valami rosszat csinált és ettől az ökleim összeszorultak. A forró harag égett az ereimben, nem akartam semmi mást tenni, mint pusztítani és megölni akármit, ami az utamba került.

- Nem állhatunk itt egyszerűen. Tennünk kell valamit - suttogta Ginny mellettem könyörgő hangon. Hirtelen kizökkentem a gondolataimból és a fókuszom Hermione-n volt. Látnom kellett. Most.

- Várj - suttogtam. - Én megyek, te szerezz segítséget.

- Semmit se tudsz mondani, vagy tenni amivel...

- Nincs erre időm. Hallgatnod kell rám - csattantam fel idegesen. - Blaise ott lesz, amint befordulok a sarkon és nincs olyan pillanat, amelyet elpazarolhatnánk. Menj, keress segítséget, amilyen gyorsan csak tudsz.

Felsóhajtott és tiszta aggodalom jelent meg az arcán. - Rendben. De esküszöm Malfoy, ha akármi történik vele miattad, személyesen fogok komoly bántódást okozni neked.

Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint Blaise volt az egyedüli, aki bántotta, de úgy döntöttem nem fogok reagálni erre. - Nem fog semmi sem történni vele, segítek neki. Viszont nem mehetsz erre, mert azt jelentené, hogy Blaise meglát téged. Egyedül kell szembenéznem vele. Fordulj vissza és menj a hosszabb úton, tudom, hogy kellemetlen, de minél gyorsabban mész annál jobb.

Gyorsan bólintott jelezve, hogy értett mindent, amit mondtam neki. Nem néztem tovább ahogy eltűnt, mert már arra erőszakoltam magam, hogy előre lépjek és megnézzem mi is történt valójában. Pillanatokon belül ott találtam magam, a jelenet előtt állva. A szemeim gyorsan a földön fekvő mozdulatlan testre szegeződtek. A haja elterült mögötte, száradt vér az ajkain és a homlokán... ha nem tűnt volna annyira fájdalmasnak, valószínűleg azt hinném alszik. Felzaklató módon békésnek látszott. A szívem sajgott Hermione-ért. El akarom érni és az apró testét a karjaimban tartani, soha el nem engedni. Sose hagynám, hogy akármi, vagy akárki is bántsa, soha. Tettem pár lépést előre, míg felé nem értem. Éppen le akartam térdelni és felkapni, amikor egy kemény kéz jelent meg a vállamon és elrántott. A mély haragom újból életre kelt. Már Blaiset néztem és a mániákus vágyam, hogy ott és akkor ott helyben megöljem megsokszorozódott. De mit érnék el vele? Jót tennék vele magamnak? És neki? Tudtam, hogy ez nem érdekelt abban a pillanatban, mert annyira elemésztett a düh, sok minden kellett ahhoz, hogy visszatartson. Végig pásztáztam Blaise érzelemmentes arcát, keresve a választ. Nem tudom, mit kutattam. Megbánást esetleg? Ez nem látszott rajta. Valójában semmit sem tudtam megállapítani abból, hogy mit gondolhatott. Semmit sem mutatott. Elengedte a szorítását a vállamról és mély levegőt vett. A padlóra fókuszált és nem mondott semmit.

- Jobb lesz, ha megszólasz Zambini, mielőtt nekem kell kiszednem belőled - a hangom valamennyire nyugodtan tűnt.

- Mit kellene mondanom? - nézett a földre.- Egyértelmű, hogy mit tettem.