Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Várni, remélni

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Draco SZEMSZÖGE

Három nappal később

Az ablakon át beragyogó napfény azt árulta el, hogy reggel van. Gyakorlatilag kiugrottam az ágyból és annyira gyorsan öltöztem fel amennyire csak tudtam. A nap egyetlen dologból állhatott, abból amelyet az elmúlt párban is csináltam. Amikor múltkor elvittem Hermione-t a gyengélkedőre Madam Pomfrey azt mondta, hogy elszenvedett néhány fejsérülést és nem fog felébredni rögtön, lehetséges, hogy el kell telnie egy kis időnek. De mindezen kívül rendbe fog jönni. Az apróbb vágások és zúzódások hamar begyógyultak Madam Pomfreynak köszönhetően. Persze a híreket egyikünk se vette félvállról. Ginny könnyekben tört ki, és a bátyja pedig önzően elviharzott órákra. Én Hermione oldalán maradtam, amíg a látogatási idő véget nem ért. Ha szabad tovább is ott lettem volna. Azt kívántam bárcsak.

A világon a legnagyobb kínzás számomra a várakozás. Várni valamire, akármire. Szívfacsaró nem tudni, hogy mikor fog felkelni. Rettegtem az ötlettől, hogy felébred és én nem leszek ott, vagy akárki más sem. Még több ok, hogy mellette legyek mindig, nem érdekel ki mit mond, vagy gondol erről, semmi sem állíthat meg. Nyilvánvalóan az, hogy látni fogom kínos lesz, tekintve, hogy legtöbbször Potter is ott volt Weasleyvel. Hogy a dolgok pozitívumát is megemlítsem, Potter és én alig beszéltünk pár szót egymással, kivéve az apró köszönéseket. Azt hiszem egyikőnk se érezte szükségét, hogy akármit is mondjunk egymásnak. Lehet így volt helyes. Azt kívántam bárcsak hasonlót állíthatnék Weasleyről is, hiszen egyszer sem könnyítette meg a helyzetet. Gyakorlatilag felrobbant a dühtől akárhányszor a szemei elé kerültem. Azt viszont megállapítottam, hogy Potter egyre jobban megelégeli a bizarr viselkedését és ebből a szempontból együtt is éreztem vele. Nem vagyok benne biztos, hogy én mit tennék, ha valaki ennyire elmebetegen viselkedne mellettem. Egy jó dolog viszont, hogy úgy döntöttem jobb ember leszek és nem veszek tudomást arról, ha Weasley megpróbál fojtani, mert egyszerűen össze tudtam volna nyomni, mint egy kis bogarat. Garantáltan. Amint megelégedtem magammal és elkészültem, elhagytam a hálókörletet elindulva a gyengélkedő irányába. Láttam ahogy a legtöbb ember úton volt a nagyterem felé reggelire, de nem én. Nem vesztegethettem el egy órát.

Potter már az oldalán volt amikor megérkeztem a gyengélkedő szárnyba, és csak addigra nézett fel mire ott álltam Hermione ágyának végében. Békésnek tűnt, már-már láttam egy apró mosolyt az ajkain. A mellkasa mozgott, egyenletesen vette a levegőt, legalább ez jelezte, hogy rendben van. Leültem az ágy Potterrel szemközti oldalára. Megengedtem a szemeimnek, hogy lecsukódjanak egy másodpercre, pillanatokig bántam, hogy nem maradtam tovább ágyban. Mostanában nem aludtam jól.

- Valami hír Blaise-ről? - kipattantak a szemeim a meglepettségtől, hogy Pottert hallottam hozzám beszélni.

- Eltanácsolták - mondtam. - A döntés csak tegnap született meg, miután McGalagony beszélt a szüleivel. Soha többet nem jöhet a közelébe - Blaise eltanácsolása volt valószínűleg az egyetlen pozitív dolog ami megtörtént az elmúlt pár napban. Nem értem McGalagony miért nem tudta egyszerűen kirúgni az iskolából ott helyben, de nem mintha nekem ebbe lett volna beleszólásom. Megértem, hogy hallania kellett az ő oldalát is a dolgokról. Azok alapján amit eddig hallottam, Mr és Mrs Zambini távol állnak a boldogságtól a fiuk tettei miatt. Blaise mindig azt mondta nekem, hogy mennyire szigorúak a szülei és mennyire szerették volna, ha sikeres lesz az életben és jól teljesít a Roxfortban, akkor viszont Blaise mindent elrontott csakis az egója miatt. Nem tudtam elképzelni, hogy a dolgok egyszerűen mennének neki. A szülei valószínűleg háziőrizet alá veszik, hogy megbüntessék és ráébresszék amit tett az megrontotta a család hírnevét. Annak ellenére amelyet Hermione-vel csinált, őszintén reméltem, hogy az élete újra jó útra fog térni és tesz valami értelmeset is.