Csókolj Meg Most

7.7K 409 113
                                    

           
ÍRÓNŐ: NickiTxox
Hermione SZEMSZÖGE

Teljes hitetlenséggel figyeltem, ahogy Draco felhúzta az inge ujját, ezzel minden ott lévő előtt felfedve a Sötétjegyet a karján. Körbe néztem magam körül, megfigyelve az emberek különböző reakcióit. Valakinek kellemetlenség ült az arcán, mások megbotránkoztak, néhány hollóhátas lány elkezdett sírni, Neville Longbottom úgy nézett ki, mintha ez lenne a legérdekesebb dolog, amelyet egész évben látott és Seamus Finnigan álla pedig bármely pillanatban az asztalon koppanhatott volna. A figyelmem újra Dracóra irányult, akinek olvashatatlan volt az arckifejezése, ahogy a megjelölt kezét egyenesen a teljesen összezavarodott Blaise felé mutatta. Miért csinálta ezt?

- Olyan vagy, mint a többiek - mondta Draco iszonyodva. - Arra vársz, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Sosem akartam ilyen lenni. Ők tették ezt. Miért nem tudja ezt senki sem megérteni? - mutatott le a kezére, tisztán kifejezve, hogy miről is beszélt.

- Haver nem kell...

- Én NEM vagyok a haverod - csattant fel Draco. Gyorsan lehúzta az ujját, és megszorította a karját. - Semmi vagyok.

A levegő megváltozott, amint Draco kiviharzott a nagyteremből. Mindenki folytatta a beszélgetést, elfeledve az eddig történteket. A szavai az elmémbe szegeződtek. Semmi vagyok. Dühöt és pusztítást éreztem egybefonódni. Ebben a teremben soha senki sem fogja megérteni Draco szenvedéseinek mértékét. Értettem, hogy mire célzott azzal, hogy ő semmi. Leginkább azért, mert a családja úgy bánt vele, mintha nem is létezne és mert az Apja ráerőltetett kimondatlan dolgokat. A szívem megszakadt Draco Malfoyért. Abban a pillanatban semmit sem akartam jobban, mint belé kapaszkodni, és megvigasztalni. Valószínűleg az ismerőseim közül ő az, akit a leginkább nem értettek meg, és elszomorított, ahogy arra gondoltam, hogy senki soha sem fogja átérezni ezt.

- Nos... ez dramatikus volt - mondta egyszerűen Ginny. - Nem tudom, hogy ezek után tudnék-e enni. Sosem hittem, hogy még mindig meg van neki az a ... dolog - mozgolódott kényelmetlenül.

Sóhajtottam. – Bizony, mindig is ott lesz. És eltüntetni sem lehet.

Ginny gyanakvóan felém hajolt. - Utána mehetsz, ha szeretnél, nem bánom.

Felvontam a szemöldökeimet kérdően. - Micsoda?

Ginny félig elmosolyodott. - Folyamatosan az ajtó felé nézel és biztos vagyok benne, hogy beszélni szeretnél vele. Menj csak. Később még beszéljünk oké?

- Sosem tudok eltusolni dolgokat előtted, ha? - nevettem, miközben felálltam. - Köszi, majd hamarosan beszélünk.

- Mesélj el mindent, amint lesz időd rá.

- Persze.

**

Öt perccel később megérkeztem a hálókörletbe, és nagyon ideges lettem, ahogy lenyomtam az ajtó kilincsét. Még mindig mérges volt? Rám fog förmedni? Azt hiszem éppen most fog kiderülni. Rögtön kinyitottam az ajtót és láttam, ahogy a díványon feküdt és a mennyezetet bámulta. A testemet ellepte a hideg verejték, ahogy lassan beléptem a szobába, és becsuktam az ajtót. A lábaim szilárdan ugyanazon a ponton maradtak. Nem mertem megmozdulni. Azóta levette az iskolai egyenruháját és most fekete nadrág és fehér ing volt rajta.

- Épp azon gondolkodtam, hogy mikor fogsz visszajönni - szólt üresen, miközben a mennyezetet bámulta.

- Én... én aggódtam érted és biztosra akartam menni, hogy rendben vagy - motyogtam félénken. A szemeim az arcára vándoroltak, és észrevettem egy kis halovány lila zúzódást az állán. - Az arcod... mi történt?

Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) FordításDonde viven las historias. Descúbrelo ahora