Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Sötétség és Fény

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione SZEMSZÖG

Az órák múlása perceknek tűnt. Azzal töltöttem ezt az időt, hogy Draco beszédét hallgattam mindenről. Meglepett, hogy érdekelte a mugli örökségem. Kérdezett arról, hogy mit szeretek a Roxforton kívül csinálni, és a szüleimről is érdeklődött. Nem számítottam rá, hogy ennyire személyes beszélgetéseink lesznek, de nem csak szívességből voltam vele. Több, mint boldoggá tett, hogy Dracóval ülhettem és beszélgettünk. Tömören mesélt a Malfoy-rezidenciában töltött életéről, arról, hogy mennyire unalmas és lehangoló volt. Főleg nyáron, amíg az édesanyját látogatta. Láttam, hogy kellemetlenül helyezkedett, még nem érezte magát késznek arra, hogy kibeszélje az életét. Ez pedig így teljesen rendben volt. Ahogy az idő eltelt, egyetértettünk abban, hogy ideje lenne aludni mennünk. Teljesen őszintén kimondom; elvesztettem az időérzékem, miközben csevegtünk.

- Akármikor bejöhetsz hozzám, ha szeretnél - mondta nekem flörtölő hangon, ahogy egyszerűen megállt a hálószobája ajtajában.

- Ó gyerünk már! Esélyes, hogy megijedsz mikor felkelsz mellettem - viccelődtem.

- Nos először sem ijedtem meg, szóval másodszorra végképp nem fordulna elő.

- Mint mindig, most is köszönöm az ajánlatot Draco, de kihagynám - válaszoltam. Nem hagyhattam figyelmen kívül a ragaszkodó érzéseket, amelyek mélyen bennem lapultak. Igazán mellette akartam lenni, és érezni a melegét, de a másik részem azt mondta, hogy nem kellene, hát ha esetleg ellenem fordulna. - Nem tenne ilyet Hermione, megváltozott, ne legyél buta - szólt a lelkiismeretem. Már tudtam, hogy mit is szeretnék, de azt kívántam bárcsak tisztában lennék azzal mi a rossz és mi a jó. Emlékeztetnem kell magam, hogy az előttem álló jóképű férfi Draco Malfoy, és nem lehetek benne biztos, hogy a szívem felkészült arra, akármi is történjék következőleg.

- Oké... Akkor jó éjt Hermione - az ajkai lassan egy fáradt mosolyra húzódtak.

- Kérdezhetek valamit, mielőtt lefeküdnék? Nem fog sokáig tartani - tudakoltam tőle. Felvonta a szemöldökeit kérdően. Egész este azon voltam, hogy egy bizonyos dologra rákérdezzek, de túl kínosan éreztem magam.

- Azt hiszem igen - fonta keresztbe a karjait. Felvettem a kontaktust szürke szemeivel, amelyektől elgyengültem.

- Én... nos a reggel hallottam néhány pletykált a suliban. Arról, hogy dobtad Pansyt egy másik lányért egy másik házból. Tudom, hogy furán hangzik, de úgy gondolod...

- Igen, az a bizonyos lány te vagy, de nem próbáltam semmit sem tenni, vagy mondani erről. Senki sem gondol rád egyébként sem. Nincs szükség arra, hogy aggódj, rendben? - mintha olvasott volna a gondolataimban. - Biztos vagyok benne, hogy úgy találták ki a nagy részét. De van ötleted merről jött?

Hevesen fellélegeztem. Ha elmondtam volna neki, hogy Seamus kihallgatta a Lunával való éjjeli beszélgetésük egy részét, nem tudom, hogyan reagált volna. Mindennek a tetejében, Draco nem is sejtette, hogy tudom miszerint Lunával barátok. Szóval ez még egy ok, hogy féljek a reakciójától. - Nem tudom honnan jöhetett - mondtam neki. - Csak ma reggel hallottam.

Bólintott. - Oké. Az emberek egyébként is már másról fognak beszélni a hétvégén, szóval nem számít - a földre nézett, kínosan érezte magát. - Nos... Azt nem fogják elfelejteni azonban, amit reggel a nagyteremben csináltam. Annyira hülye vagyok - láttam a fájdalmas arckifejezését, ugyanazt, amelyet akkor is, mikor saját magát bántotta azon az éjjelen.