Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Szomorú Hírek

ÍRÓNŐ:  NickiTxox

Hermione SZEMSZÖGE

Meghökkentem, amikor egy ismeretlen szobában keltem fel. A fekete selyem takarók hűvösen érintették a bőröm, és a kívülről érkező napfény elhomályosította a látásom. Összeszorítottam az ajkaimat, amikor megéreztem a magamon lévő kart szorosabbá válni. Felkaptam a fejem, ébredj. A pánik azonban eltűnt, amikor megláttam, hogy Draco mosolyog rám. Mindenre emlékeztem a múlt éjszakából. A lábaim közül érkező halovány fájdalom még inkább emlékeztetett.

- Végre ébren vagy - mondta lazítva a szorításán.

- Ja - ásítottam. - Mennyi idő van, és mióta vagy ébren?

- Nem olyan régóta, de már majdnem nyolc óra van - válaszolt. - És megmondtam neked, hogy itt leszek, amikor felébredsz.

Félénken elmosolyodtam. - Igen, ezt tetted.

- Jól aludtál?

- Aha - mondtam neki őszintén. -  Valójában hónapok óta most a legjobban.

Egy arrogáns vigyor játszott az ajkain. - Biztos vagyok benne, hogy miért aludtál ilyen jól.

Az orcáim égtek. Nem tudta megállni, hogy ne jegyezze meg, de emiatt nem éreztem dühöt felé. Játékosan megütöttem a karját, és ő rögtön közelebb húzott magához egy csókra. Az ajkai duzzadtak és nedvesek voltak. Amikor befejezte, a homlokát az enyémnek döntötte. - Nem akarok kikelni ebből az ágyból.

- Én se, de igazán éhes vagyok - mosolyogtam. A hasamból érkező halk morgás pedig megerősítette ezt.

- A francba! Pedig reménykedtem egy reggeli előtti gyors menetben - a hangja flörtölő volt, és nem tudtam eldönteni, hogy komolyan beszélt, vagy sem. Nevetésben tört ki, miután már teljesen  bizonytalan voltam abban, hogy mit válaszoljak; megpöckölte az arcom és elvigyorodott. - Egy újabb vicc, Hermione.

Megforgattam a szemeimet. - Néha annyira reménytelen vagy.

- De azért ez neked tetszik. Valld be!

Félrenéztem.  - Lehet.

Felültem, és elakadt a lélegzetem, amikor rájöttem, hogy még mindig meztelen voltam. Megragadtam a takarót, és a testem köré csavartam. A zavarba jött énem nagyon jól szórakoztatta Dracot, és ebből nem is csinált titkot. - Már láttalak meztelenül; nem értem miért érzed úgy, hogy el kell takarnod magam.

Vállat vontam, szorosan kapaszkodva a takaróba, mintha Draco bármelyik pillanatban letéphette volna azt. - Öhm... Az más volt.

Az oldalára fordult, a karján az izmai megfeszültek, amely elég volt, hogy akármelyik lány nyála kicsorduljon. - Miben?

- Nos, mert önkétesen engedélyeztem neked, hogy úgy láss engem. És most, hogy már nem csinálunk semmit... tudod úgy... nincs okod rá, hogy látnod kelljen a ruháim nélkül - a padlón tornyosuló ruhákra pillanatottam.

Kuncogott. - Ez egy elég gyenge kifogás.

- Óh. Szóval nem voltam elég meggyőző?

- Nem.

Nem mondtam semmit, csak egy félmosollyal jutalmaztam, mielőtt körbe tekertem volna az egész testem a takaróval, és végül felálltam. Draco összeráncolta a homlokát, aztán felnevetett. - Visszaadom majd a takaród, de csak miután felöltöztem.

- Vicces, hogy nem bánod, hogy itt kell hagynod meztelenül feküdve, te magad pedig felöltözöl. Nem fair - nyafogta keresztbe fonva a karjait. Elnevettem magam a látványától, és aztán leszegtem a fejem. Még sosem aludtam senkivel meztelenül, főképp nem olyan valakivel, aki történetesen szintén pucér volt.