Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Maradj Vagy Menj

ÍRÓNŐ: 

Hermione SZEMSZÖG

- Ginny! Várj meg! - szóltam neki. Az ebédnek éppen vége lett és azon voltam, hogy elkapjam őt a folyosón. Egy mosollyal az arcán fordult meg.

- Bocsi, ha későn szólok, de nem lenne baj, ha esetleg nálad aludnék ma este? Nagyon nem akarok Malfoyjal maradni - kérdeztem. Aznap éjjel bárhol aludtam volna, ami távol volt Dracótól. Igazán taszított a gondolat, hogy újra szembekerüljek vele, főként a kis kifakadásom óta.

- Természetesen, persze. Bármikor maradhatsz nálam, amikor kedved tartja - mondta Ginny izgatottan. - Azt hittem sosem kérdezed már meg.

- Nagyszerű, nagyon köszönöm - emeltem meg a hangomat, hogy a siető tanulók tömegében is meghalljon. Azonban elvesztettem a gondolataim fonalát, amikor a szemem sarkából észrevettem egy szőke fejet. Éreztem, hogy nem egyedül ment. Nem is volt a közelemben, éppen csak kilépett a nagyteremből. Mertem megfordítani a fejem, hogy vessek arra egy pillantást, de meg is bántam. Egy alacsony csinos kicsi lánnyal beszélgetett, akinek rövid fekete haja volt. Úgy emlékeztem, hogy hollóhátas lehetett. Mindketten boldogan csevegtek, aztán észrevettem, hogy a lány álmodozó tekintettel nézett fel rá. Tisztában voltam vele, hogy ez nem jelent semmit, de attól még emésztő féltékenységet éreztem. Draco, és a lány eltűntek, mielőtt még realizálhattam volna. Mindketten más irányba. A féltékenység akkora már kámforrá vált bennem.

- Hermione nem is figyelsz rám?

- Bocsi Ginny. Miről beszéltél?

Ginny megforgatta a szemeit, figyelmen kívül hagyva, hogy kit is néztem. - Azt mondtam, hogy még mindig van maradék vodkám és borom arról a napról, amikor Roxmortsba mentünk.

- Ó - az volt az éjszaka, amikor Draco és én először csókolóztunk. Annak az estének az emléke mind melegséggel, mind zavarodottsággal töltött el.

- Ja... szóval mit szólsz?

- Öhm... Nem vagyok benne biztos Ginny - motyogtam.

- Gyerünk Hermione! Szombat van, ez egy hosszú iskolahét volt, és semmi baj sem lehet abból, hogy ha egy kicsit szórakozunk. Főként neked nem árthat - fonta keresztbe a karjait, valamint a lehető legmogorvább pillantásával jutalmazott.

Felkacagtam. - Oké, oké. Hogy is mondhatnék neked nemet?

- Ez a beszéd. Mikor szeretnél átjönni?

Vállat vontam. - Tíz perc? Visszamegyek a szobámba, és összeszedem az esti cuccaimat. Korán kezdjük az éjszakát.

- Jól hangzik. Akkor majd találkozunk.

- Szia.

Fürgén elmentem Ginny mellett, és elindultam vissza a szobámba. Reméltem Draco még nem ért oda vacsora óta, habár erre is volt lehetőség.

-  Minden a legnagyobb rendben lesz - mondtam magamnak. - Nem kell semmit sem mondanod neki. 

Elsiettem a tanulók tömege mellett és éreztem, hogy a testem neki ütközik valakinek. Megfordultam, hogy bocsánatot kérjek, de Pansy Parkinsonnal kerültem szembe. Nem úgy nézett ki, mint arrogáns és sznob énje. Pirosság ült a szemei körül. Sírt? Kicsit sajnáltam; amikor Dracót áthozta hozzám őszintén bűnbánónak tűnt.

- Igazán meg kéne fontolnod a szemvizsgálatot Madam Pomfrey-nál - csattant fel.

- Biztosíthatlak, hogy erre nincs szükség. Baleset volt. Én kérek bocsánatot - mondtam gyorsan.