Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

Egy Alku Az Ördöggel

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione SZEMSZÖG

Draco egyeltalán nem jött vissza a szobába aznap este. Ültem és vártam rá, de később feladtam és lefeküdtem. Gondoltam, hogy kimegyek, megkeresem, de aztán nem tettem meg a végén. Főként azért, hogy ne legyen mérges rám. Mielőtt ágyba mentem, csak egy pillantást vetettem a külsőmre a tükörben. Ugyanúgy néztem ki, mint előtte. A hajam ki volt engedve és smink-mentesen. Egy kicsi bizonyítéka sincs, hogy bántalmaztak.

Megtámadtak...

Az emlékek visszaáramlottak az elmémbe. Crak és Monstro hülye okokból megtámadtak és ettől a hideg végig kúszott a gerincemen. Rosszul voltam. Hogy tud két ronda, kövér fiú ennyire kegyetlen és szörnyű lenni? Végig vizsgáltam az agyamat a válaszokért. Még sosem voltam ilyen szituációban, szóval ötletem sem volt mit kéne tennem. El kellene mondanom valakinek? Egy tanárnak? Ginnynek? Harrynek?

Tudtam, hogy valószínűleg ez lenne a helyes dolog. De ha elmondanám nekik, hinnének nekem? Figyelembe kellett venni, hogy már semmi sem maradt, nem volt többé karmolás és zúzódás, hogy bebizonyítsam. De végülis ha a barátaim, miért ne hinnének nekem? És akkor sem lennének túl boldogok, ha rájönnének, hogy Draco meggyógyított egy olyan okból, ami ismeretlen számomra.

Ásítottam, ahogyan összegömbölyödtem egy gombócba az óriási ágyamban a takaróim alatt.. Megmakacsoltam, hogy a mai este történésein hagyjam magam stresszelni. Mentálisan blokkoltam az agyamból őket.

Helyette másodperceken belül elaludtam.

~

Következő reggel arra keltem fel, hogy a nap az arcomba sütött az ablakon keresztül. Kinyújtóztattam a testemet és hangosan ásítottam lerúgva a takarókat magamról. Mozdulatlanul feküdtem egy pillanatig. Hallhattam a gyenge madáréneket az ablakomon kívülről. Mindig is imádtam erre kelni. Csak ezután a momentum után füleltem meg a hangos puffanást az előszobából. A szívem kihagyta az ütemet egy pillanatra és félelmet éreztem.

Hallottam szitkozódni egy férfi hangot, pár nem szép szóval. Aztán rájöttem, hogy Draco volt.

Draco...

A testem automatikusan kilőtt és az ajtó felé mentem. Gyorsan kinyitottam, hogy lássam Draco hosszú testét elterülni a padlón a táskám mellett.

- A fenébe Granger próbáld meg a táskádat nem a padlón hagyni mostantól - csattant fel.

- Nos bocsáss meg, de nem az én hibám, hogy vak vagy és nem veszed észre merre mész - zördültem vissza.

Elmormogott még néhány szitokszót az orra alatt, ahogy összeszedte magát a padlóról. Nem tartott szemkontaktust miközben elsétált mellettem és a hálószobájába ment, néhány másodperccel később a pálcájával jött ki. A pálca, amit arra használt, hogy múlt éjszaka  meggyógyítson vele. Mindenre emlékeztem. Most volt lehetőségem, hogy válaszokat szerezzek.

- Malfoy - kérdezetem apró lépéseket téve felé. - Öhm.. teljesen figyelmen kívül fogod hagyni a tegnap estét?

Pislogott, aztán önelégülten elmosolyodott. - Igen.

Kitágultak a szemeim a haragtól. - Hogyan vagy képes... Meggyógyítottál te idióta. Tudni akarom, miért tetted?

Vállat vont bármi érdeklődés nélkül. - Hálás vagy?

Összevontam a szemöldökömet. - Hálás?

- Igen, - mondta - megmentettem az életed, nem igaz Sárvér?