Stay By My Side (Hermione Granger és Draco Malfoy) Fordítás

A Szerelem Fáj

ÍRÓNŐ: NickiTxox

Hermione SZEMSZÖGE

Kinyitottam a szemeimet. A napfény fürdőzött a bőrömön miközben az oldalamon feküdtem. Az óra az éjjeliszekrényemen fél nyolcat mutatott, amely azt jelentette, hogy a reggeli fél óra múlva kezdődik. Ahogy elkezdtem kinyújtani a testem megéreztem egy kart a derekam köré kígyózni. A szívem megtorpant és megcsavartam a fejem, hogy lássam kihez tartozott. A hirtelen pánik el is tűnt és elmosolyodtam. A múlt éjjel kedves emlékei visszatértek.

- El is felejtetted, hogy itt vagyok? - nevetett Draco.

- Hajlamos vagyok arra, hogy zavarodott legyek reggelente - válaszoltam közelebb húzódva hozzá. - Semmi személyes.

- Remélem is, hogy nem - ásított. - Jól aludtál?

- Igen - válaszoltam a teljes igazat mondva. Dracóval az oldalamon mindig jobban aludtam. Nem voltam benne biztos, hogy ez azért volt, mert kényelmet biztosított, hogy valaki mellettem van mikor alszom, vagy csak általánosságban Draco lénye. Lehet mind a kettő. De akármely éjjel, mikor lefeküdtem mellé az ágyba és csak a szemeibe néztem, azt kívántam, hogy a pillanat sose érjen véget. Azt akartam, hogy a fáradt szemeim ne csukódjanak le, hogy addig nézhessem amíg képes vagyok rá.

- Mindenki jobban alszik a jelenlétemben, ez nem újdonság - piszkálódott, mintha a gondolataimban olvasott volna. Válaszul megforgattam a szemeimet és játékosan meglöktem a karját. Eleinte utáltam Draco nárcisztikus megszólalásait, de idővel megszoktam őket. Nehéz lett volna megvetnem. Hogyan tehetném, amikor ő az egyetlen férfi, aki megfelelő törődést és szenvedélyt mutatott felém?

Nem vagyok benne biztos, hogy mennyi ideig maradtunk ágyban együtt, de végül is eljutott addig a pontig, amikor mind a kettőnknek muszáj volt felkelni és összekészülődni az iskolai napra. Draco kiment a szobámból, persze azért, hogy egy kis privát szférát biztosítson az öltözködésemhez. Nem tartott sokáig, hogy megtegyem. Felsóhajtottam a külsőmet nézve a fürdőszoba tükörben, miközben mostam a fogaimat. A hajam sokkal simább volt, mint tegnap este. Hálás voltam, hogy pálcámmal javíthattam a helyzeten, hiszen ha nem lett volna tudomásom a varázslásról, fogalmam sincs hogyan tartottam volna karban. Draco is készen állt, amikor kiléptem a fürdőből. Lazán a falnak támaszkodott; felemelte a fejét és elmosolyodott amikor meglátott, ettől pedig a pillangók életre keltek a hasamban.

- Gyönyörű vagy ma.

- Ó kérlek! Gyakorlatilag ugyanúgy nézek ki mindennap - válaszoltam elfordítva a tekintetem, miközben az arcom a vörös különböző árnyalataiban égett. Próbáltam elfoglaltnak tűnni, miközben felkaptam a könyveimet, de másodperceken belül éreztem a jelenlétét mögöttem.

- Csak azért mondom, mert igaz - az arcomat söprő forró leheletétől elgyengültem. - Higgy nekem, gyönyörű vagy. Sok olyan dolgot eszembe juttat, amit szívesen megtennék veled, vagy... érted.

- Ó Draco, viselkedj! - kuncogtam. Az ujjbegyeit végig vezette a vállamon és felfele végig a hajamhoz. Eltűrte, majd a hátamra seperte. A másik keze puhán súrolta a nyakam és bezárta a helyet kettőnk között.

- Nehéz mikor veled vagyok.

- Nos, akkor lehetséges, hogy meg kéne fontolnod az önuralom elsajátítását? - kérdeztem piszkálódva. Éreztem ahogy puha ajkai a bőrömhöz értek a nyakam hátulján és én felsóhajtottam. Az ujjai a hátam súrolták és kirázott a hideg az általuk hagyott nyomok mentén. A keze óvatosan haladt a hátamon felfelé és lassan keresztül ment a nyakamon, a hajvonalam alatt landolva. Hirtelen elkezdtem kívánni az ajkai ízét, összeszorítottam a szemeimet.