Az aranysárkány

A sárkánymintás medál

Sziasztok! Ez az első storym, remélem tetszeni fog! Jó szórakozást: Chy

Világos volt. Túl világos. Valaki tehát felkapcsolta a villanyt. Utálom, amikor pazarolják az áramot azzal, hogy felkapcsolják a villanyt, amikor süt a nap. Főleg, ha még aludnék...
- Mimi! Boldog szülinapot!- hallottam anya hangját az ajtóból.
- Könyörgöm, villany!- nyafogtam, majd mikor leoltotta a lámpát kinyitottam a szemem.- Ma van a szülinapom!- jutott el az agyamig anyukám mondata, majd kipattantam az ágyamból és átültem az egyik fotelemre. Anya mosolyogva adott a kezembe egy kis csomagot. Széttéptem, majd felsikítottam:- Á, egy saját kép a Csodálatos HelloKittyről!- emeltem a magasba a kis fotót, amin egy hófehér hajú, fehér ruhás, macska jelmezes fiú állt, majd rögtön az éjjeli szekrényemhez siettem. Mindent lesöpörtem róla, és a közepére tettem a képet a példaképemről.- Tökéletes!
- Örülsz neki?
- Naná! Ez egy nagyon jó ajándék, köszönöm!- ugrottam a nyakába.
- Szívesen. A másik nem az én ajándékom.
- Hát kié?- kérdeztem döbbentem, mivel anyukám mindig is egyedül nevelt...
- Édesanyádé- nyújtott felém egy becsomagolt kis dobozt.
- Az igazié?- tettem fel a költői kérdést, mivel számomra Christa volt az anya, mert az igazi letett az ajtaja elé még baba koromban és ott is hagyott.
- Tudod ezt veled együtt kaptam, de rá volt írva, hogy szigorúan csak 16 éves kor felett lehet odaadni neked.
Felbontottam az ajándékot. Egy csodaszép medál volt benne. Vízcsepp formájú volt. A tetején volt öt gyöngy. Mind hófehér. A vízcseppbe pedig egy alvó sárkány volt rajzolva.
- De szép!- kiáltottam fel.- De te jobban ismered az ízlésemet!- kacsintottam anyára, aki felnevetett.
- Az is szigorú utasítás, hogy hajpántnak kell használnod.
- Miért?
- Mert van hozzá egy fejpánt és mert az igazi anyukád azt írta- megvontam a vállam. Sosem hordtam hajpántot. A szögegyenes barna hajamat csak még bénábbá tette, ha egy vacak kis hajráfot tettem bele. De ha azt akarja... Hordom pár hétig... Talán.
- Indulnod kell, mert elkésel- simított végig a hajamon.
- Jó, már készülök is- pattantam fel, majd elkezdtem a szokásos reggeli szenvedésemet. Hétfő. A hét legborzalmasabb napja. 8 tanóra. Egész napos blablabla. Úgy is mindent otthon tanulok meg, akkor minek kell iskolába mennem?
Felvettem a kedvenc fekete farmeromat és az iskolai egyen pólót. A hajamba belebiggyesztettem a hajpántot, majd mielőtt elindultam suliba lefotóztam a képet HelloKittyről, hogy a csajok had irígykedjenek majd bent.
Természetesen amint beléptem az osztályba, a baráti köröm letámadott:
- Nagyon boldog szülinapot!- visították egymás szavába vágva a barátnőim.
- Nesze, boldogat- nyomott a kezembe egy tábla csokit a legjobb barátnőm, Letti. Szorosan megöleltem és megköszöntem mindannyiuknak a köszöntést.
- Mit kaptál?- kérdezte Katherin.
- Hát... Ezt itt ééés- böktem a homlokomra, majd előkotortam a telómat, hogy megmutassam a képet. A lányok egyszerre sikítottak fel.
- Mázlista!- pattogott Erika féltékenyen.
- Ezt rakd be a csoportba háttérképnek!- vigyorgott Amy.
- Hé, ez az én képem- próbáltam jelezni, hogy bocs, de majd én eldöntöm.
- Kitalálom- hallottam a hátam mögül egy flegma hangot.- Kapott egy fotót Mr. Cicuskáról- grimaszolt mögöttem Anne Morgan, a suli beképzelt ,,hercegnője". Gondolom nem kell definiálnom a szó valódi jelentését, mert mindenki ismeri azt a lekezelő, undorító stílust.
- Anne Morgan. Sajnálom, de ajtót tévesztettél. Keresd meg azt az ajtót, amire az van írva: szemészet- vágtam vissza (talán az eddigi alkalmak közül először sikeresen)-, mert vagy a látásoddal, vagy az ízléseddel van valami hatalmas probléma.
- Pff- horkantott fel, majd hátra dobta aranyszőke, persze hibátlan haját.- Én valódi fiúkba leszek csak szerelmes.
- De ő valódi- kérte ki Letti.
- Na, Violet, te pedig inkább maradj csendben, mert neked még ő sem tud igazán tetszeni- nevette ki Anne Morgan.
- Be lehet fejezni- szóltam rá. Kiröhögött.
- Ki beszél?- vigyorgott továbbra is ravaszul.
- Én, te kis csitri! Szállj le a... - emeltem fel a hangom, de abban a pillanatban olyan fájdalom nyilalt a fejembe, mintha baltát dobtak volna bele. Életemben nem fájt még így.
- Na honnan?- nevetett fel.
- Minden rendben?- kérdezte aggódva Letti.
- Nem. Kicsit sem- sziszegtem minden arcizmomat megfeszítve. Kiszaladtam a mosdóba. Még hallottam, ahogy Anne Morgan utánam kiabálja, hogy ,,Fuss csak, gyáva", de akkor épp az érdekelt a legkevésbé.
A mosdóban nem volt senki. Főleg azért, mert a mi emeletünkön volt a leglepukkantabb a wc. Oda nem járt senki. Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek, mert még nem is hallottam, hogy valakinek, bárkinek fájt volna ennyire a feje valaha is. Le akartam venni a hajpántot, de egyszerűen nem tudtam. Hozzám nőtt. Azonban amikor megragadtam a rajta lévő medált, a fejfájás azonnal megszűnt és valami furcsa fénylő dolog repült ki belőle. Sőt, talán nem is valami, hanem inkább valaki...