Az aranysárkány

Buster meséje

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm a 3k olvasót!!!! És azt is, hogy nem sokára meglesz a száz követőm!😍 Bevallom egyikre se számítottam, mikor felléptem wattpadra. Köszönöm még egyszer, írjatok véleményt kommentbe, hogy javíthassak, ha valami nem jó. Jó olvasást!!!❤😘

Nem nyugodtam meg attól, hogy hazaértem. Ebédeltünk, meg minden, de az óra csak nem akart sietni. Igazság szerint túl akartam lenni ezen az egészen.
A csengő megszólalt. Az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Buster ismét az ajtó előtt állt, nem a kerítésnél. Ezt már megfejtettem: azért csinálta, hogy minél kevésbé legyen feltűnő. Bár azon csodálkoztam, hogy a régi ajtócsengő még működik... Mindegy!
Felmentünk a szobámba, amit már lassan sárkány haditanácsnak is nevezhetnénk. A lányok kérdőn néztek hol rám, hol Buster-re, hol egymásra. Andy a gondolataiba mélyedt, így csak maga elé bámult. Szerintem ő is azon gondolkodott, ki lehet Buster, meg mit akar tőlünk.
- Na, először is- kezdte a csata-sárkányfia, mikor felértünk a szobámba- a nevem Buster.
- Szép név- mosolygott gonoszul Emma.
- Igen, tudom- nézett rá vissza ugyan így Buster.- Sárkány vagyok, amint látjátok. Az erőm a csata. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő harcokat előre látom.
- Azaz megjósolod?- kérdezte Andy.
- Igen, macsek, megjósolom- bólintott Buster.
- És honnan tudtál rólunk?- kérdezte Anne gyanakvóan.
- Már egy ideje figyellek titeket, de csak nem rég kaptam parancsot, hogy segítsek nektek.
- Kitől?- kérdeztem döbbenten.
- A nővéremtől.
Elgondolkodtam... Honnan ismerhetnénk mi még egy sárkánylányt.
- Ki a nővéred?- tettem fel az újabb kérdést.
- Az igazat megvallva féltestvérem, mert más az anyánk. Az én anyám ember, az övé sárkány.
- Nem a kérdésemre válaszoltál- említettem meg az apró tényt, mire a srác elmosolyodott.
- A célom az, hogy rávezesselek a megfejtésre. A jóslataimnak is ez lesz a lényege. De innen egyébként már könnyű rájönni. A csata-sárkánygyermekei egy ember és egy éjsárkány utódai.
- Nina- motyogtam döbbenten.
- Igen- mondta Buster elégedetten mosolyogva.
- Akkor az tuti nem álom volt!- örültem meg hirtelen.
Bustert leszámítva mindenki kérdőn nézett rám.
- Igen, a nővérem tényleg üzent neked. Emlékszel még a jóslatra?- kérdezte figyelmen kívül hagyva a többiek értetlen tekintetét. Elővettem egy jegyzettömböt és felolvastam, amit ráfirkantottam.

Ne félj, mert nem bánt, jó vendég.
Bízz benne; bár te nem kedveled,
Más szeretheti még.
Tanácsát fogadd el, mert lát ő,
Mit te nem, s más sohasem,
De csakis egy a fő:
Ne bízz abban, mit a kedvesség sugall,
És engedd el a múlt fájó emlékeit,
hogy a jövőt urald.
De ne félj, nézd a jobb oldalát,
Mert csak így nyerheted meg a csatát.

- Nem volt rossz ötlet felírni- bólintott Buster, de eszébe sem jutott megmagyarázni a nővére jóslatát.
Mondjuk a nagy része érthető. A vendég csakis ő lehet. Nem kedveled... Ez igaz, nem kedvelem és nem szimpatikus, de másnak joga van kedvelni. Az, hogy lát, az a jóslásra vonatkozik, logikus. És innen nem értem.
- Nem segítenél megfejteni?- kérdeztem reménykedve.
- Nem- mosolyodott el.- Igazából nem segíthetek, de kedvem sincs hozzá- nevetett fel. Jujj, de behúztam volna neki egyet!
- Hé!- ennyi maradt meg a gondolatmenetemből.
- Bocs, de alapból nem úgy nézel ki, mint akit érdekel a véleményem- jó, ebben nem tévedett.
- Nem is a véleményedre vagyok kíváncsi, hanem a jóslat megfejtésére- vontam vállat flegmán.
- Fejezzétek be- mondta határozottan Letti.- Nem azért jöttünk, hogy a ti veszekedéseteket hallgassuk...
- De miért? Olyan vicces volt- szontyolodott el Anne, mire jó sok lesújtó pillantást kapott.
-... hanem azért, hogy valamiféle útbaigazítást kapjunk- nézett szigorúan az új fiúra Letti. Buster arcán egy gonosz mosoly szaladt át, de ez egy olyan pici rándulás volt, hogy alig lehetett észrevenni.
- Ahogy a hölgy óhajtja- engedett el egy félmosolyt Lettire, aki nagyon meglepődött a srác reakcióján.
- Neked is van általános tulajdonságod?- kérdezte Emma, majd elővett egy jegyzet tömböt (???) és ráfirkantott valamit.
- Van.
- És meg is osztod velünk?- faggatta tovább Emma.
- Nem- vigyorodott el Buster.
- Miért nem?
- Mert nem és kész!
- Rossz válasz.
- Nem az én bajom- vont vállat, ezzel lezárva Emma kérdéseit és elégedett mosollyal dőlt neki az ágyam szélének.
- Ripacs- mordultam fel.
- Parancsolsz?- nézett rám Buster idiótán vigyorogva.
- Beképzelt vagy- mondtam, mire a vigyora inkább vicsorrá fancsalodott le.- Ez az általános tulajdonságod.
- Nem is- próbált védekezni, de ez már nem használt.
- Az enyém a felismerés. Nincs esélyed. Ha egyszer rájövök valamire...- vigyorogtam gúnyosan, direkt elhagyva a mondat végét.
- Akkor az már nem titok, hanem tény- fejezte be helyettem Letti.
- És a többiek- mutatott körbe Buster.
- Anne az udvariatlanság, Emma a kiismerhetetlenség és Letti az önzetlenség.
- Mondjuk igaz...- gondolkodott el.- Annyira jellegzetes tulajdonságok ezek. Rátok vannak írva.
- Már akire- mordult fel Anne. Tehát nem csak én nem bírom a srácot.
- Neked nincs ilyened- mosolygott gonoszul Andyre, aki eddig csendben ült a forgószékemen.
- Miért lenne. Macska vagyok, nem sárkány- vont vállat. Buster a szemét forgatta. Vagy nem ismerte el HelloKittyt, vagy nem volt neki szimpatikus, vagy Andrewként nem kedvelte, de az arcára volt írva, hogy nem kedveli.
- Mondasz nekünk valami érdekeset is vagy akár el is mehetünk- kérdezte Anne gorombán.
- Nyugalom kisasszony- emelte fel a mutatóujját.- Ne siessél sehova. Mert holnapután csata- mondta félmosollyal a száján.- Az a sárkánynő megint meg fog titeket támadni- a szemében keringeni kezdtek a csillagok, amiket addig észre sem vettem.- Új tervvel és új veszéllyel érkezik. Mindig nézzetek hátra, mert bármikor ott teremhet- a csillagok megálltak a szemében. A szája ismét gúnyos mosolyra húzódott.- Ennél többet nem tudok.
- Hűha. Sokat segítettél- ironizált Anne.
- Bunkó- bökte oldalba Emma.
- Aú- kapott a fájó ponthoz.- De bókolással semmire se mész- kacsintott rá.
- Azt hiszem nem igazán érzitek a súlyát ennek az egésznek- komorodott el Buster.
- Mondod te, aki folyton vigyorogsz- dobta vissza a labdát Anne.
- De én legalább csinálok valamit- vont vállat gúnyosan az újonc.
- És még én vagyok a bunkó- csattant fel Anne.
- Befejeznétek?- kiabálta el magát Letti. Életemben szerintem először hallottam kiabálni.- Miért nem bírtok úgy viselkedni, mint két érett és elszánt szuperhős, akik nem akarnak meghalni?- kérdezte ingerülten. Senki nem mert válaszolni. Anne felé bükött- Te! Legyél egy kicsit kevésbé idegtépően bunkó. Te- mutatott Buster felé.- Vegyél vissza egy kicsit, mert mégiscsak te vagy az újonc. Te- bökött felém- Legyél egy kicsit kevésbé elutasító és tegyél úgy, mintha elfogadnád a jóslatot. Világos?- emelte ismét meg a hangját, mire mindenki hevesen bólogatni kezdett. Letti elmosolyodott.- Pompás- vette vissza a kedves hangját.- Van még valami?- kérdezte Bustertől, aki félig lesokkolva, félig elismerően nézett Lettire.
- Öhm... Őket kihagytad- mutatott Emmára és Andyre.
Letti arcán megrándult egy ér.
- Na mész te a büdös fenébe- motyogta összeszorított fogakkal, majd kiviharzott a szobámból.
- Gratulálok, Egókirálynő- vicsorogtam Buster felé, majd elindultam a legjobb barátnőm után.