Az aranysárkány

Tökéletes Trió

- ...Mivel a repülés gyakorlása előtt úgy gondoltam, hogy majd utána, a befejezése után meg már azt hittem megtettem.- Ez volt az indokom, amikor Letti megkérdezte, miért nem állítottam be az órámat. Hát igen... Háromnegyed kilenckor ébredtünk fel. Szegény barátnőm halál fáradtan feltápászkodott a leterített matracról, ami vendégágyként szolgált.
Persze, hogy nem sietett, mivel a portásnak is van órája(, mert Mr. Pearl is tanár, csak ideiglenesen ő lett a portás, míg nem találnak másikat a régi helyett, aki nyugdíjba ment), ezért csak háromnegyedtől egészig van nyitva az iskola. És holt biztos, hogy nem érünk be 10 perc alatt. Tehát komótosan elkészültünk, majd mehettünk suliba. Útközben felhívtam Christát, hogy nem pontosan akkor keltünk fel, amikor kellett volna. Persze ezzel csak a sajátomat oldottam meg, mert Letti szülei nagyon szigorúak. A legjobb lehetősége az, hogy ha nem engedik meg, hogy egy darabig nálunk aludjon. A rosszabb az, ha szobafogságot kap, mert akkor nem dolgozhatunk együtt. Ez... Elég kellemetlen lenne!
Megpróbáltam elhesegetni ezt a gondolatot, de sajnos más jött a helyére: Mi lesz, ha HelloKitty nem fog jól kijönni Lettivel? Vagy ami még rosszabb: Túlzottan is jóban lesz vele. Vagy ha megtetszik neki Letti? Mert ugyan Letti sosem járna vele, de mi van, ha előttem fog neki udvarolni... Nem! Azt én nem élném túl.
Eközben megérkeztünk a suli utcájába. Pont a figyelmeztető csengőre értünk be.
Sajnos a tanárnő jó szokásához híven most is előbb bent volt, mint ahogy becsengettek volna és meglepődve vette észre, ahogy betoppantunk kis kabátban és táskával a hátunkon.
- Hát önök hol jártak, ha megkérdezhetem?- nézett ránk szigorúan a biológia tanárnő.
- Elnézést kérünk a késésért...- kezdtem, de Letti félbeszakított.
- Az én hibám volt tanárnő, mert pizsi partiztunk és nem húztam fel az órát- mondta ellentmondást nem tűrő hangon, ezzel nekem jelezve, hogy meg se próbáljak ellenkezni. Lesütöttem a szemem.
- De mindketten késtek. Beírom. Üljenek le- intett nekünk és elbattyogtunk a helyünkig.
- Miért csináltad?- suttogtam.
- Nekem már úgyis mindegy- biggyesztette le a száját.
- Nem, nem mindegy! Ha megmondod a szüleidnek, hogy az én hibám, akkor lehet, hogy kisebb büntetést kapsz.
- Biztos, hogy nem. De ha azt mondom, hogy a te hibád, akkor téged fognak mindennek lehordani, hogy milyen felelőtlen vagy és miért barátkozom én veled, meg hogy csak rossz hatással vagy rám és az rosszabb, mint egy hét szobafogság vagy valami kisebb büntetés- motyogta szomorúan. Elmosolyodtam. Olyan önzetlen, hogy már kellemetlenül érzem magam miatta. Megköszöntem neki, majd előre fordultam, hogy meg is jegyezzek valamit a biokémiáról.
Biosz után mentünk át a kémia előadóba.
- Minek kellett külön választani?- bosszankodott Kathee, aki velünk együtt sétált a folyosón.- Nem lett volna egyszerűbb, ha a két tanárnő egyszerre tart egy dupla biokémia órát, mintsem, hogy két külön órán tanuljuk ugyan azt?- dühögött. Sajnos a költői kérdésére nem kapott választ, mert minket nem annyira érdekelt. Ekkor azonban hatalmas sikítást hallottunk az egyik teremből. A kémia melletti angol teremből.
- Jenna - sikított az egyik 12. B- s lány kiszaladva a teremből. Egy sötét lovag követte. Pompás.
Megragadtam Letti csuklóját és a tömeggel együtt futni kezdtünk, ám a többiekkel ellentétben mi a saját emeletünkön elszaladtunk a mosdó irányába. Bent átváltoztunk sárkányokká, majd vissza szaladtunk a harmadikra. A sötét lovag egyből nekünk rontott. Az én tűzgolyóm fabatkát sem ért. Letti leutánozta a mozdulatomat, de nem pont úgy sikerült, ahogy tervezte, mert a kezében kipukkadt a buborék.
- Nem megy- kezdett el bepánikolni.
- Nyugi. Minden rendben lesz- mosolyogtam rá, majd félre löktem, mielőtt a lovag eltalálta volna.
És jött a ködfelhő. Kardok csattogását lehetett hallani. Amikor kicsit oszlott a köd már lehetett látni, ahogy HelloKitty párbajozik a lánnyal, akiről nem igazán ugrott be, hogy honnan ismerem.
A fehér cica hátra ugrott, mert majdnem leütötték, majd mellénk szaladt, miközben újabb elterelő bombát dobott a lovagra.
- Szervusz, Társam... És a Társam társa...- nézett rám, majd Lettire.
- Ő a víz- sárkánylány. - húztam magam mellé a legjobb barátnőmet, aki hirtelen megilletődve nézte a Csodálatos HelloKittyt, aki kezet nyújtott neki.
- Szia... Most bemutatkoznék, de gondolom ismersz már.
- Igen- eszmélt fel, majd kezet rázott vele.- Sokat beszél rólad az osztályom- mosolyodott el. HelloKitty forgatni kezdte a szemét.
- Pompás... Remélem nem azt, hogy milyen ,,cuki vagyok"- mutatott idézőjelet a levegőbe.
- De pontosan azt- nevetett fel Letti. Ebben az a gáz, hogy ezt én mondogattam neki a legtöbbször.
- Kár... Neked is kell keresni egy becenevet... Mi már adtunk egymásnak- kacsintott rám.
- Tényleg? Azt nem mondtad!- nézett rám Letti furán. Ezt a nézést adtam tovább HelloKittynek.
- Én vagyok a Masnis Cica, ő pedig a Társam- magyarázta meg, majd felém fordult válaszért...
- Nem tudom... Valami vízzel kapcsolatosnak kéne lennie...
- Támogatom...- szólt közbe HelloKitty.
- Én is- mosolygott Letti.
- És én is- bólintott a sötét lovag immáron előttünk állva.
- O-ó...- kiáltottam fel, majd megragadtam a két barátom kezét és felrepültem.
- Wow, te ilyet is tudsz?- kérdezte Masnis Cica döbbenten.
- Hogyhogy sikerült?- nézett rám kérdőn a víz- sárkánylány is.
- Hát... Tudod sokat segít a motiváció- mosolyodtam el, majd éreztem, hogy verejtékezni kezd a homlokom... Azért mégis csak két embert fogok csak a kezeimmel, na! Összenéztem HelloKittyvel, aki bólintással jelezte, hogy belelát a gondolataimba, majd meglendült én pedig elengedtem. Ő pont a sötét lovag elé esett és elterelte a figyelmét, amíg leereszkedtem. Letti a homlokomra tette a kezét.
- Wow, mint a hidegvizes borogatás- mondtam, mikor rájöttem, hogy hideg a keze.
- Gondoltam, hogy ez lesz- vonta meg a vállát, majd levette a kezét a fejemről.- Hol a medálod?- halkult lejjebb.
- A nyakamon, jobbra hátul- mosolyogtam megnyugtatás képpen. - Hogy fogjuk legyőzni... Nem tudsz valamit erről a Jennáról? - kérdeztem tőle.
- Jenna? Milyen Jenna?- kérdezte.
- Hát a sötét lovag. 12. B osztályos.
- Á... Tudom, őt ismerem... A vívós csaj...- ekkor ijedten odakapta a fejét, ahol a küzdelem folyt. Villámgyorsan elrugaszkodott, majd a lovag fölé repült. Intett nekem, hogy szóljak HelloKittynek.
- Vissza- kiáltottam, mire a fehér macska hátra ugrott. Letti egy bubodékot fújt a zárt öklére és mint egy pisztolyt, a sötét lovag felé tartotta. Sok buborék zuhant a fejére.
- Nem látok- kiabálta gépiesen- Á, a szemem- nyafogta, majd teleportált.
- Ennyi?- kérdezte Letti.
- Nem tudunk velük mit csinálni. Sajnos mindig elmenekülnek- magyaráztam meg neki.
- Kár- húzta a száját.
- Én viszont kitaláltam neked egy becenevet- vigyorgott HelloKitty.
- Mi az?- kérdeztem először én.
Amikor a Masnis Cica kiejtette a száján a becenevet, mind a ketten sírva röhögtünk és mindhárman tudtuk, hogy ez a tökéletes becenév Letti, azaz a víz- sárkánylány számára. A szó így hangzott: Mosószer.