Az aranysárkány

Még két nap...

Sziasztok! Itt az új rész. Ehhez most nem mondok semmit.😉 Jó olvasást!❤

- Ez nagyon durva volt!- ugrott a nyakamba Emma gyerekesen visongva.
- Hogy csináltad?- kérdezte Letti.
- Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy elmondtam Nina jóslatát és valami Werdan- ra.
- Nem lehet, hogy egy király?- kérdezte Anne.
- De, lehet. Megkérdezem anyámat.
- Azt a nőt?- kérdezte ijedt arccal Buster.- Megőrültél?
- Dehogy! Az igazit. Az igazi anyámat. Ő Fatme, aki aranysárkány volt.
- Neked...- akadt meg.- Fatme királynő az anyád?- akadt ki.
- Nem most fogom elmagyarázni- mondtam válasz helyett, majd futva elindultam. Nem anyámhoz, csak haza. Túl sok dolog történt és elfáradtam. Haza akartam menni. Úgy döntöttem, csak másnap fogok beszélni anyámmal.
Mikor haza értem megkönnyebbültem. Mintha ezt az egész sárkányos varázsvilágos cuccot kicsuktam volna azzal, hogy bevágtam magam mögött az ajtót.
- Szia kicsim- hallottam meg Chrita hangját.- Hogy ment a tanulás?- egy másodpercig megállt a szívem, mert teljesen megfeletkeztem az alibimről. Szerencsére gyorsan kapcsoltam.
- Jaj, ez a Bred, ez egy isten csapása!- És ezt teljesen szívből mondtam.- Képtelen jól elvégezni a feladatát!
- És hol a füzeted?- nézett a kezemre, ami üres volt. Hát persze, mert a füzetem csak alibinek kellett! Ott is hagytam a parkban. Csúcs!
- Ó, hogy az a... Ott hagytam nála! Úgy felidegesített, hogy teljesen megfeletkeztem a füzetemről- színész leszek! Mondom én, hogy van hozzá tehetségem!
- Biztosan elviszi neked a suliba- mosolygott Christa bíztatóan. Hát... Ha nem hagyta a parkban...
- Ha nem felejti el...- formáltam át a mondatomat.
- Volt még valami, amit félbeszakított ez a fiú?- kérdezte mosolyogva a nevelőanyám.- Például mi van HelloKittyvel?
A név hallatára elmosolyodtam. Be kell neki mutatnom, ha nem is, mint HelloKitty.
- Már nem érdekel...- elképesztően fájt ezt kimondani.
- Hogyhogy?- érdeklődött.
- Van barátom... Szeretném, ha megismernéd- tettem hozzá gyorsan, nehogy szidás legyen a vége, hogy neki nem is mondtam. De semmi ilyesmiről nem volt szó. Christa nem szokott engem szidni.
- De örülök neki!- mosolygott szélesen és őszintén.- Hozd el holnap délután!
- Rendben- mondam kedvesen, majd jó éjszakát kívántam és felmentem aludni.

Reggel kimerülten keltem. Persze annyira nem voltam fáradt, mint legutóbb a medál használása után, de azért nem voltam túl fitt.
Leellenőriztem, hogy Christa itthon van-e még, de már elment és meg sem lepődtem.
Visszamentem a szobámba és elhúztam a függönyt a biztonság kedvéért. Küldtem anyámnak egy üzenetet tűzből, hogy lenne egy kérdésem. Nem sokára a medálomon elaludt a sárkány. Megéritettem, mire kiszállt belőle a sárga szellem.
- Anya, fontos kérdésem van a tegnapival kapcsolatban...- kezdtem, de feltartotta a kezét.
- Előbb rakd össze magad- mutatott a tükörre. A szekrényemen lévő üveghez léptem... Egy szörny nézett vissza rám. Sárkányosodtam.
- Dragfille guerison!- mondtam, mire visszaváltoztam normálissá.- Most már kérdezhetek?
- Ez már kérdés volt. Többre nincs lehetőséged, mert nagyon fontos hírem van!
- Nekem meg fontos kérdésem...- kezdtem, de anyám szemében ijedtség csillogott. Eddig még sosem láttam ilyen idegesnek.- Jó, kezd te...- adtam meg magam.
- Akármit is terveztetek ma délutánra, most felejtsétek el. Meg kell találnotok az aranysárkányt.
- Mert eddig nem ez volt a feladatunk?- húztam el a számat.
- De az idő le fog járni.
- Eddig is ezt mondtad- vágtam rá, mire anyám vetett rám egy lesújtó pillantást.
- Holnap után- mondta semleges arccal.
- Holnap után mi?- értetlenkedtem.
- Akkor fog meghalni az aranysárkány- mondta, mire minden életkedv kiszállt belőlem.
- Me... Meghal?- dadogtam.
- Elveszti minden erejét. Egyszer csak össze esik és többet nem kel fel.
- Ne, inkább ne folytasd! Megyünk megkeresni!- egyeztem bele. Nem voltam kíváncsi a részletekre.
- De előbb hozd rendbe a többi sárkánylányt is- mondta, majd eltűnt. Ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem feltenni a kérdésemet. Bár ő úgy se volt rá nagyon kíváncsi... És emellett a hír mellett már tényleg eltörpült az én kérdésem... Bár azt sem értettem, hogy miért mondta azt a jóslat, hogy ,,a király nem segít neked", ha egy másik király segített...
Gyorsan elindultam suliba, hogy segíthessek a lányoknak. A táskámat sem tettem le, úgy mentem a mosdóba.
A lányok azonban nem sárkányosodtak.
- Mi a baj, Mimi?- kérdezte Emma.
Mivel elgondolkodtam, nem válaszoltam. Az jutott eszembe, hogy végülis teljesen logikus, hiszen most nem ment mindenkire az aranyporból, csak az én szememben volt belőle.
- Mimi!? Elvitte a Cica a nyelvedet- vigyorodott el Anne.
- Juj, de vicces vagy- vágtam vissza elmosolyodva.
- Na azért- kacsintott, majd elterelte a témát.- Mi van Andyvel? Mit csinált tegnap, mikor szükség lett volna rá?
- Nem tudom... Még nem beszéltem vele...- mondtam, majd a táskámra mutattam.- Azt hittem, sárkányosodtatok, de csak rajtam volt az aranyporból, szóval...- magyaráztam el gyorsan.
- Akkor addig menj turbékolni, amíg nem vagyok ott- kacsintott rám Emma.
- Kössz- morogtam, majd kimentem a MEM-ből.
Andy a padunkon elterülve firkált valamit az egyik füzete hátuljába.
- Szia, minden oké?- ültem le mellé, mire felkapta a fejét. Látszott rajta, hogy nem aludt valami sokat tegnap.
- Persze... Kicsit fáradt vagyok... Tegnap hosszú napom volt.
- Nekünk is- céloztam a támadásra, de erről Andy nem tudhatott.- Te mit csináltál?
- Azt hiszem, hogy én már láttam emberként Carol-t - mondta halkan, hogy más ne hallja.
- Nagy ügy, mi tegnap a harciasabb oldalát láttuk- fintorogtam, majd leesett, mit mondott.- Várj... Mi?- akadtam ki.- Te tudod, hogy néz ki?- kérdeztem.
- Elméletileg igen. Ha meglátnám, felismerném. Tegnap őt kerestem, de nem jutottam semmire- mondta szomorúan.
- Hát persze, mert velünk volt elfoglalva...
- Sajnálom, hogy...- kezdett volna magyarázkodni, de felemeltem a kezemet.
- Nem sajnálkozik! Ez fontos volt! Csak szólhattál volna nekünk is, mit csinálsz.
- Jogos. Bocsánat.
- Ha még valamiért elnézést kérsz, akkor...
- Jó, befejeztem, ne haragudj- mosolygott pimaszul, mire felnevettem.
- Andrew!- szóltam rá tetetett dühvel.
- Jó, bocsi- nevetve fejbe vágtam a tolltartójával.- Hé- jajdult fel nevetve.
- Upsz, boccs- vigyorogtam gonoszul. Ám sajnos a gondolataim utat törtek a játék felett.- Öhm... Délután megyünk megkeresni az...- majd suttogva folytattam-... az aransárkányt.
Andy is elkomolyodott.
- De azzal, hogy nézelődtök utánna, nem juttok előbbre. Szerintem menjünk el valahova együtt, például hozzátok és találjunk ki valamit- vont vállat. Csak sajnos a ,,hozzátok" szónál leragadtam.
- Banyek...- motyogtam.
- Mi a baj?
- Megígértem Christának, hogy bemutatlak neki- Andy egy kicsit megdöbbent, de bólintott.
- Szerintem simán belefér. Elmegyünk hozzátok, aztán együtt elmegyünk aranyszobrot keresni- összeráncoltam a szemöldökömet.- Jó, tudom, nem aranyszobor. Bocsi- mondta, mire újra elterült egy mosoly az arcán.
- Ha még egyszer bocsánatot kérsz, megharagszom!- mondtam röhögve.
- Hogy ti milyen cukik vagytok- hallottam meg Bred hangját.
- Mit akarsz?- kérdezte Andy mérgesen.
- Beszélgetni.