Az aranysárkány

Most mi van Lettivel?

Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most rakok ki részt, de félév volt, mindenből most írtunk. Most már kezd minden visszaállni, én pedig igyekszek majd rendszeresen hozni részeket. Jó olvasást, puszi😘

Letti a bejáratnál állt és dühösen tuszkolta bele a lábát a bakancsába.
- Letti, kérlek várj- mentem le hozzá.
- Nem, elegem van- válaszolta idegesen.- Képtelenek vagytok együtt dolgozni, tudomásul vettem, ne erőltessük.
- Ez butaság, csak ismerkedünk. Figyelj- álltam meg mellette- én megígérem neked, hogy igyekezni fogok, hogy ne legyek vele barátságtalan és bizalmatlan. Megpróbálok nyitni felé.
- De ő makacs, mint egy öszvér- kiabált.
- Igen. De az öszvérre is lehet nyerget tenni, ha figyelsz rá- próbáltam hasonlatot gyártani hozzá.
- De attól még nem fogsz tudni versenylovat csinálni belőle, mert ha ráülsz, nem fog elindulni, ha azt mondod, menjél!- ezzel agyon is csapta a hasonlatot.
- De Buster nem egy öszvér- mondtam határozottan.
- És? Csak magára gondol- mondta Letti dühösen.- Senki nem kedveli a bandából, kiváltképp én, aki ebben teljesen az ellentéte vagyok, hiszen én pedig csak másokra gondolok. Megpróbáltam segíteni neki, erre elpoénkodta azt, hogy kiálltam mellette.
- Ez nem igaz- hallottuk meg az emlegetett ,,öszvér" hangját a lépcső tetejéről. Becsukta a szobám ajtaját és elindult lefelé.- Oldani akartam a hangulatot, mert úgy leordítottad a fejemet, hogy azt hittem, összecsinálom magam- nevetett kínosan.- Te mindig ilyen harcias vagy?- kérdezte mosolyogva, de nem gúnyosan, hanem kedvesen mosolygott.
- Hát- nevetgélt kínosan Letti.- Sajnálom, igazából nem szoktam kiabálni- sütötte le a szemét.
- Sosem hallottam még kiabálni- mondtam megerősítésül. Letti már nem volt dühös. Ott kezdett el tudatosulni benne, miket mondott és az önzetlen lelke kezdte rosszul érezni magát.
- Vigyázz Letti, még a végén lesz önbizalmad- kiabálta le Anne, aki a résnyire nyitott ajtó mögül kukucskált. Letti felnevetett.
- Annie- mosolygott fel gúnyosan a legjobb barátnőm, mire Anne egy durcás kislány arcát öltötte magára.
- Nem vagyok Annie!- morogta, mire felnevettünk.- Na, gyertek vissza, mert így unalmas a buli!
Megpróbáltunk felelsz vagy merszezni, de mivel Buster mindig mert, nem tudtunk semmilyen információt kicsikarni belőle, pedig még mindig nagyon zavart benne valami. Megbeszéltük, hogy másnap délután átjön, hátha addigra többet fog tudni a támadásról.

Másnap a suliban azonban más kötötte le a figyelmemet. Letti a padján feküdt. Emma még nem volt bent, ezért leültem mellé.
- Mi a baj, Letti?- kérdeztem, mire felkapta a fejét.
- Jaj, semmi, csak álmos vagyok- mosolyodott el.
- Nem szoktál álmos lenni.
- Hát... Most az vagyok- vont vállat. Hazudott. Csak akkor kezdi háttal a mondatot, amikor hazudik. Ismerem, mint a rossz pénzt.
- Szóval mi bajod?- ismételetem meg a kérdésemet.
- Nem fontos- zárta rövidre azzal, hogy lefeküdt ismét a padra. Nem tudtam mit mondani, szóval inkább vissza mentem a helyemre.
Nem tudtam eldönteni, hogy mi baja van Lettinek. Rám haragszik, vagy mindenkire, esetleg tényleg csak fáradt... Nem. Biztos, hogy nem fáradt, gondoltam magamban.
Mikor megérkeztek a többiek, kimentünk a MEM-be. Letti nem úgy nézett ki, mint aki figyel, de ott volt, ez is valami.
- Hallod, ez a Buster nem valami jó arc- fintorogta Emma.
- Igen, kicsit nagy az arca- helyeselt Anne.
- De tud kedves lenni- vágta rá Letti, mire csend lett.
- Csak nyalizott, hogy ne utálja mindenki- tette Letti vállára a kezét Emma.- Ez a srác csak magára gondol.
- Ez nem igaz- emelte fel a mutatóujját Letti.- Akkor nem segített volna nekünk.
- Szerintem nem volt más választása- vont vállat Anne.
- Legalább próbáljatok meg adni neki egy esélyt- tárta szét a karját Letti.- És ne beszéljétek ki a háta mögött.
- Most mit véded?- förmedt rá Anne.
- Te se örülnél, ha kibeszélnének!- válaszolta Letti.
- De őt mindenki utálja.
- Én nem- ráncolta össze a szemöldökét a legjobb barátnőm.
- ,,Te nem kedveled, más szeretheti még!" A látomás- mondtam, mire meglepődtek. Nagyra nyitott szemekkel bámultak rám, szóval csak megvontam a vállam.- Nem bánthatjuk őt, mert lehet, hogy mi nem kedveljük, de Lettinek joga van máshogy gondolni- magyaráztam el nekik.
- Köszönöm- mosolygott rám Letti hálásan. Ezután Letti nem szólt többet. Emma mondta, hogy órán is csendben volt. Első óra után megkértem Emmát, hogy menjen el Anne- nel a MEM-be, majd én beszélek vele.
- Haragszol ránk, Letti?- ültem le Emma helyére.
- Már miért haragudnék?- mosolygott furcsán.
- Mert nem beszélsz velünk.
- Ez butaság! Előző szünetben is beszéltem veletek!
- Pontosabban veszekedtél- javítottam ki.
- Nem is.
- Ne vitatkozz megint!- szóltam rá, mire lehajtotta a fejét.
- Bocsánat. Nem akartam veszekedni, csak...- motyogta zavartan.
- Mi baj van?- folytattam a reggeli faggazózást.
- Én... Nem tudom- húzta grimaszra a száját.- Fogalmam sincs, miért csinálom ezt...
- Biztos?- vigyorodtam el gonoszul, mert már volt sejtésem.
- Miért vágsz ilyen fejet?- kérdezte ijedten.
Ekkor simán besétált a terembe az, akitől eddig sikerült tartanom a távolságot: Bred.
- Mizujs csajok?- jött oda hozzánk.
- Na, már csak te hiányoztál- forgatta a szemét Letti. Egyet értettem vele.
- Mit akarsz, nem érünk rá- vágtam hozzá.
- Ó, csak tudni szeretném: miről beszéltek?- vigyorgott idiótán a ,, csábító" mosolyával. Hát, nálunk ez nem válik be.
- Éppen Letti új pasijáról beszélünk- vágtam vissza, mire Letti feje rákvörös lett. Bred szemöldöke megrezdült.
- Mimi!- kiáltott rám a legjobb barátnőm.
- És ki a szerencsés fiú?- vigyorgott ismét Bred. Menjen már el, könyörögtem magamban.
- Buster. Egy kedves kosaras srác. Egy fejjel nagyobb nálad és kétszer ekkora válla van- húztam az egóját. Tikkelt egyet a szeme, tehát talált!
- Azt hiszem láttam már a srácot... Szóval inkább megelégszek veled is- kacsintott rám.
- Bocs, de nekem is van pasim- vigyorodtam el.
- De miért pont ő- fintorgott, majd kiment.
- Ez tudja, hogy...- néztem idegesen Lettire.
- Csak a szája jár. Honnan tudná?
- Azt is tudta...- kezdtem, majd suttogva folytattam:-..., hogy sárkány vagyok.
- Honnan?- kérdezte döbbenten Letti.
- Látott átváltozni- mondtam megint suttogva.
- Mit csinált itt ez a barom?- kérdezte a mellénk lépő Andy.
- Csak menőzni próbált, de le lett oltva- nevettem vidáman, mire bólintott és visszaült a helyére.
- Amúgy...- kezdte Letti, majd mélyen a szemembe nézett-... Te megőrültél?- sziszegte.
- Miért?
- Komolyan azt mondtad, hogy Buster a pasim?- csikorgatta a fogait.
- Igen. Így leráztam. Nem jó?
- Te! Buster figyel minket. Te mondtad, hogy tudta, hol laksz és a nevünket is, szóval figyelt minket, kémkedett, tehát tudja miket mondunk és már azt is, hogy...- itt megállt. Tehát beletrafálram.
- A francba. Neked tényleg tetszik Buster...