Az aranysárkány

Egy új tanár?

Sziasztok! Amint látjátok az új rész egy új tanárról fog szólni, aki valami furcsa dolgot fog csinálni... Vagy már csinált? Esetleg van valamije, ami gyanús? Jó olvasást!😘

Másnap reggel már nyugodtabban keltem, mint a ki mit tud napján. Kicsit fáradt voltam, de nem volt semmi különös érzésem. Azonban a suliban valami furcsa dolog történt.
Reggel az igazgató nyitott be hozzánk.
- Jó reggelt! Üljenek le- mögötte egy magas, barna hajú, élénk tekintetű, kedves mosolyú férfi lépett be a terembe- Sajnálattal kell közölnöm, hogy a testnevelés tanárjuk, Mr. Smith nem fogja önöket tanítani. Azért, mert a felesége veszélyeztetett terhes és vele akar lenni a kórházban. Részmunkaidőben átkerült egy másik iskolába, hozzánk pedig jött egy új testnevelő tanár. Bemutatom önöknek Mr. Gerhard-ot.
- Szép napot mindenkinek- mosolygott a fiatal tanár úr.
- Az osztályfőnökük átadta az első órát is a tanár úrnak, hogy dupla órában megismerhessék egymást, hiszen csak önöket fogja tanítani- folytatta a diri bácsi.- További kellemes napot!- mondta, majd kiment.
- Ez esetben megkérlek benneteket, hogy fáradjatok le a tesiterembe és az öltözőkben vegyétek át a felszereléseteket. Ott találkozunk- mondta mosolyogva, majd kiment a teremből. Egy pár lány, köztük például Kamille, Keira és Rebeka hangosan felvisított.
- Te jó ég!!! Ez a csávó nagyon helyes!- sikította Keira.
- Én hozzá megyek feleségül- mondta Rebeka az arcát fogva.
- Én pedig veszek magamnak egy csomag füldugót- nyöszörögte mellettem Andy befogva a fülét. Ez jó ötletnek bizonyult, így követtem a példáját.
A tesi óra pont olyan volt, mint vártam. Talajgyakorlat, sima ügy. Az mindig is ment. Utána pedig jött az én kedvenc kis rémálmom: szekrényugrás.
- Tanár úr- emeltem fel a kezemet.
- Mondd csak bátran- mosolyodott el Mr. Gerhard.
- Nekem... Hogy is mondjam... Egészen egyedi technikám van a szekrényugráshoz.
- Ezt hogy érted?
- Általában fejjel előre érek földet- szisszentem fel, mire mindenki nevetni kezdett.
- Hát rendben. Akkor te kezdhetsz- egy ütemet kihagyott a szívem.
- Micsoda?- nagyon féltem a szekrénytől. Nem csoda, mert többször kellett a szőnyeget tőlem, mitsem a portól megtisztítani.
- Jól hallottad. Mehet- mosolygott bíztatóan. Nyeltem egy nagyot. Képes vagyok legyőzni négy sötét lovagot is egyszerre, gondoltam, sőt képes vagyok repülni, bezzeg egy vacak szekrénytől félnék? Na azt már nem! Nekifutottam és elrugaszkodtam az ugródeszkáról. Már akkor láttam, hogy valami itt nem lesz jó. Felvisítottam, bár ez a hang lassan egy üvöltéssé alakult át. Egy göthös, hörgő sárkány lehalkított üvöltésévé. Éreztem, ahogy koppant a fejem és azt is, amikor a matracra érkeztem.
- Hát...- kezdte a tanár mellém lépve.- Van hozzá tehetséged, de a technikán még csiszolni kell- majd felhúzott a földről. Nagyon megdöbbentem a reakción. Csiszolni kell? Micsoda egy poén bomba.
Természetesen én voltam az egyedüli, aki ilyen béna volt. A szekrényugrás mindenkinek erős oldala az osztályban, kivéve nekem.
Szerencsére a sárkánylányok sem vették észre a hörgős üvöltésemet, ezért abból egyáltalán nem származott hátrányom.
Amikor végre végeztünk a szekrényugrással, akkor kezdődhetett a játék, amit az új tanár az óra elején megígért.
- A játék célja röviden annyi, hogy minél több kérdés kaphasson választ. Aki eltalál valakit a labdábal, az elkiáltja magát, hogy idő. Ez azt jelenti, hogy mindenki megáll ott, ahol van és az, aki kidobott valakit, kérdezhet tőlem, vagy akár a kidobott embertől egy kérdést, amire, ha nem túl intim kérdés- húzta a száját a tanár- válaszolni kell. Ha az idő közben valaki megmozdul, akkor ő pedig válaszol az én kérdésemre. Érthető?- kérdezte, mire mindenki vidáman bólogatott.- Akkor indul- majd bedobta a labdát. Természetesen az első kidobó Anne volt. Keirát dobta ki.
- Hol tanított ezelőtt?- kérdezte Mr. Gerhardtól.
- Egy egyetemen, Angliában. Meg még régen egy ilyen gimnáziumban, mint ez, csak Európában, Franciaországban. Mehet tovább.
A labda tovább repült. Egyenlőre szegény Keira nem futhatott utána, mert három emberes kidobós volt az alapjáték, azaz még három kérdés és ő fel is szabadult.
- Hány éves?- kérdezte Rebeka, aki szegény Lettit dobta ki.
- 38- válaszolta a tanár.- Mehet tovább.
Utána Emma dobta ki Erikát.
- Van gyereke - kérdezte. A férfi arcáról eltűnt a vigyor.
- Nem.
- De szeretne?- kérdezte ismét Emma.
- Egyszerre csak egy kérdés- mosolyodott el imrét Mr. Gerhard. - Egyébként igen. Mehet tovább!
A következő labdát Keira dobta, aki már felszabadult és engem talált el. Meglepetésemre tőlem kérdezett és nem a tanártól.
- Még mindig odáig vagy HelloKittyért?- elmosolyodtam.
- Természetesen- elfintorodott, mire felnevettem.
A játék folytatódott. Két kérdést is kapott a tanár, de az egyik Andytől jött, a másik pedig Markustól. Mind a kettő az általa űzött sportokról kérdezett.
Ekkor azonban már Letti is szabad volt, de nem sokáig, hiszen Katherin kidobta.
Viszont ő Lettitől kérdezett.
- Ha nem HelloKitty, akkor ki tetszik neked?- kérdezte, mire Letti elvörösödött.
- Senki.
- Ne hazudj!- kiáltott rá.- Rád van írva!
- Nem mondom meg- kiáltotta hisztérikusan. Néma csend telepedett a teremre, amit a tanár tört meg.
- Jól van, elfogadjuk a senkit is, mert úgymond intim kérdés volt. Tovább!
Végre én is kidobtam valakit. Szegény Emilyt, aki eddig gondosan elrejtőzött a bordásfal mögött, de én ott álltam mellette.
- Van felesége a tanár úrnak?- kérdeztem.
- Sajnos nincs. De nem is lesz- mondta szomorúan. Ekkor Emma felkapta a labdát és nem törődve a barátsággal kidobott engem.
- Miért nem lesz felesége?- kérdezte, mire a tanár elszomorodott.
- Intim kérdés. Tovább- mosolyodott el megint, de eltűnt a szeméből a csillogás. Mi történhetett szegénnyel?
Óra után még beszélni akartam a tanárral, hogy mire számítsunk következő órán, de már nem volt ott, miután átöltöztem. A terem szélén sorakozó padokból összeállított sor mögött valami fehéret láttam meg. Felemeltem és megnéztem. A képen egy lány állt. Nem lehetett több, mint 20 éves, de olyan volt, mintha már láttam volna valahol.
A lányokkal jó szokásunk szerint ismét a MEM-be mentünk. Az én agyam folyamatosan pörgött. Hol az új tesitanáron, hol a fényképen, hol azon, ki lehet Letti választottja, akiről még én sem tudok. Amikor beléptünk a mosdóba hirtelen eszembe jutott valami. A homlokomra csaptam és a falnak támaszkodtam.
- Jó vagy, Mimi?- kérdezte Emma. Nem reagáltam. Egy kép, egy emlékkép nézett velem farkasszemet. Az a kép, amikor először beszéltem anyámmal a MEM-ben...