Az aranysárkány

Felismerő sárkányösztön

Andy jobb kezét a hasára szorította. Sziszegett. A hasából ömlött a vér.
Mellé guggoltam és ijedten a hátára tettem a kezemet. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Miért?!- kiáltottam sírva Carolra.- Mit ártott ő neked?
- Igazából semmit, csak már nagyon irritált- mosolygott lesajnálóan.- De ártalmatlanítottam- nevetett fel a saját, ízléstelen poénján.
- El ne olvadj, Hópihe- guggolt le hozzánk Emma.- Nem halálos- nyugtatott főleg engem.
Közelebb mentem a sebéhez, majd megpróbáltam anyám varázslatát, persze átalakítva, hogy ne sárkánylány legyen benne.
- Chat guerison!- mondtam, de nem működött. Mondjuk nem tudom, mit vártam, hiszen sárkány varázslat.
- Ha most elmegyünk és elláthatom a sebét, talán normális gyógyszerekkel is meg tudom gyógyítani!- ajánlotta fel Emma, miközben Andy sebét vizsgálta.
- És gyáva módon itt hagynátok engem?- kérdezte gúnyosan Carol.
- Nem- nyöszörögte Andy. Reszelős hangjából egyből le lehetett venni, hogy nem kis fájdalmai vannak.- Öljétek meg- mondta a szemembe nézve.
- Dehogy! Fontosabb, hogy élj, mint hogy ő ne!- ripakodtam rá könnyes szemmel.
- Mindenkinek jobb így! Nekem már úgyis mindegy...- utalt a sebére, amit bár erősen szorított a jobb kezével, mégis nagyon vérzett.
- Senkinek sem jobb! Főleg nekem nem- mondtam hisztérikusan.
- Nekem jobb- nevetett Carol. Hátra néztem, mert idő közben már hátat fordítottam neki.
- Fogd be, te gyilkos!- morogtam.
- Ugyan, ez életem legszebb napja. Miért is fognám be?- nevetgélt vidáman.- Amúgy Cicus, azt akarod, hogy a kis szerelmed szomorú legyen? És hogy ne tudj segíteni a világ megmentésében?
- Majd lesz más- nyögte ki egy fájdalmas grimasszal HelloKitty.
- Nem, tévedsz. Nem lesz más- vigyorgott a hatalom sárkánya.
- Miért ne lenne?- nyílt tágra Andy szeme. Egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy halálosan megsebesült.
- Megöltelek. Nem véletlenül haltál meg, hanem valakinek a szánt szándékával, utód nélkül- nézett gonoszul rá Carol.
- A fenébe- csattantam fel, mire minden tekintet rám szegeződött. HelloKitty feljajdult és nem úgy nézett ki, mint aki valaha is talpra áll. A szívemben egyszerre éreztem fájdalmat, dühöt, csalódottságot és szikrát. Olyan szikrát, mint ami az elképzelhetetlenül hülye ötletek külső héja szokott lenni. És a tudatot. Ezt a sárkányos felismerő képességemet csak is ösztönből tudom használni.
Nem pontosan tudtam, miért akarom azt tenni, amit tenni akartam, de felpattantam.
- Álljatok köré, lányok- mondtam nekik határozottan.
- Mire készülsz?- fürkészett Anne gyanakvóan.
- Ugye nem azt akarod, hogy... Megöljük?- kérdezte Letti bizonytalanul.
- Nem. Bízzatok bennem és utánozzatok- a lányok még mindig tétováztak. Felálltak, de nem tudták mit csináljanak.- De ha lehet, még ma!- kiabáltam és kinyújtottam a kezemet. Kör alakban álltunk Andy körül, megfogtuk egymás kezét.
- Pusztító varázs- adtam ki a feladatot. Értetlen pillantást kaptam, de mielőtt bárki is mondhatott volna valamit, megszólaltam.- Nem kérdez, csinálja!- majd elkezdtem:- Tűz!
A többiek kicsit tétováztak, de egyesével elindult a kör jobbra:
- Víz!- kiáltotta Letti.
- Föld!- folytatta Emma.
- Levegő!- fejezte be Anne, mire elengedtük egymás kezét és elkezdtük az átváltozásunk és a pusztító varázs mozgássorozatát.
- Mi vagyunk az elem-sárkányok!- majd előrébb hozva a mozdulatsort felemeltük a kezünket, hogy hamarabb letérdelhessünk.- Aranysárkány ereje...- majd Andy minden erejét összeszedve felállt és jobb kezét, amivel eddig a sebét szorította a magasba emelte.
- ...Változtass át engem- üvöltötte téli torokból, mire egy hatalmas fénnyaláb jelent meg előttem. A kör mentén, amit alkottunk a lányokkal arany színű, henger alakú oszlop húzódott. Kb. három másodpercig állt, majd szilánkokra tört és aranyporrá lett. Sikerült.
- Ez nem lehet...- hüledezett Carol.
- De bizony, hogy lehet- zengett visszhangozva Andy hangja. Az arany porfelhő eltűnt. És ott állt ő. Macska fülei lejjebb vándoroltak valódi helyükre és sárgán csillogtak. Fehér macska farok helyett nagy, arany színű sárkány farka volt. Hózentrógeres nadrágját, fehér pólóját és a piros masnit a nyakában arany színű rövidujjú és térdnadrág váltotta fel. Szeme sárgán világított, haja szőke volt. Hátából két hatalmas, fehér, tollas angyalszárny állt ki. Az aranysárkány.
- Te...- morgott Carol. Rám nézett.- Miért kellett beleszeretned? Miért pont belé és miért pont te?!
- Miért kerültem pont hozzád? Hogy egy olyan személlyel éljek, aki meg akar ölni?!- dobtam vissza a labdát.
- Te átkozott kis...- kezdte volna, de Andy félbeszakította.
- Elég legyen! Ne merészeld felemelni a hangodat vele szemben!
- Könyörgöm, kegyelmezz- esett térdre Carol. Meg volt rémülve, mert tudta, mi vár rá.- Bármit megteszek! Kérlek, Wendar!- siránkozott.
Wendar és nem Werdan, ahogy emlékeztem. És még érthető is volt. Anagramma. Vagyis az Andrew betűiből ki lehet rakni az igazi nevét. És ez nekem nem tűnt fel előtte.
Andy... Azaz Wendar felemelkedett a levegőbe.
- Dalear megmondta, de nem fogadtam szót:

Nem ismered, el nem éred,
Ne kényszerítsd akaratod!
Az idő múlásával megérted a jóslatot.
De ki nem fogad szót, meg fog halni,
Meghal, de fel lehet támasztani.
Szíved kemény, s ki meglágyítja,
Tested formáját visszaadja.
S a bizonytalan bizalom,
Aranysárkány hatalom

Győz! Csak mondd: AKAROM!

Andy kezében egy aranysárga energia gömb jelent meg.
- Andy- szólaltam meg hirtelen. Odakapta a fejét.- Kérlek... Ne öld meg- motyogtam. Az aranysárkányon kívül mindenki kérdőn nézett rám.
- De hát ez közveszélyes!- csattant fel Anne.
- Lehet. De ő nevelt fel. Ettől függetlenül bűntetni kell, vagy újra erőre kap. Csak... Ne öld meg- néztem mélyen Wendar szemébe, akinek pont olyan szeme volt, mint mikor még HelloKitty volt. Csak Andy hajával és más ruhában volt. De ugyan olyan megnyugtató, határozott, hűvös, mégis szeretetteljes csillogás volt benne, mint ami miatt beleszerettem HelloKittybe.
- Nem akarom megölni- mondta a szemembe nézve.- Én nem szoktam gyilkolni- fordult vissza Carolhoz.- De megbűntetlek, hogy soha többé ne tudj támadni. A sárkányok birodalmába soha többet nem teheted be a lábadat, de itt sem lesz arany életed- mondta, majd a kezében tartott energia gömböt Caroline-ra ejtette.
Carol ijedten kelt fel a földről. Mint aki pontosan tudja, mi történt, de nem akarja felfogni. Megdörzsölte a szemét, majd könnyezni kezdett. Sírt, de hangtalanul. Gyászosan.
Wendar leszállt a földre és Carol elé lépett.
- Haza küldelek. Boldogulj, ahogy tudsz- majd megérintette a vállát.- De soha többé nem fogsz látni- A nő eltűnt.
Wendar hozzánk lépett. A szemembe nézett.
- Köszönöm- majd megsimította az arcomat. Megremegett a térdem.- Mindenkinek- emelte fel a fejét.
Az aranysárkány végig mérte a társaságunkat. Csettintett egyet, mire a háta mögött megjelent Bred.
- Mi a... Hol vagyok?- nézett körbe, majd meglátott minket.- Mit keresek itt?- majd észrevette Andyt. Tágra nyílt a szeme és megremegett a lába. Közelebb lépett és féltérdre ereszkedett Wendar előtt.
- Ha ezt én tudtam volna...- motyogta, mire kuncogni kezdtem.
- Elmondhatod magadról, hogy harcoltál az aranysárkány ellen- mondta Wendar vidáman.
- Kínos...- motyogta maga elé Buster.
- Felejtsd el- legyintett Andy, majd oldalra lépett, hogy mindenkit lásson.- Érdekel titeket a sztori, vagy ne fárasszalak vele?

Sajnos, vagy nem sajnos elcsúsztam a sztorival, szóval még egy-két rész lesz! Addig is sziasztok!😉❤