Az aranysárkány

Wendar

Itt az utolsó rész! A magyarázat mindenre. Kérdésekre válaszolok!😉 Jó olvasást!❤

Leültünk ott, ahol voltunk. A nagy aréna visszhangzott, ahogy beszéltünk. Úgy tűnt Wendar is képes fenntartani, bár nem ő hozta létre.
- Akkor most mesélsz is, vagy csak nézzük egymást?- kérdezte Anne, mire Emma fejbe vágta.
- Viselkedj már, azért mégis csak herceg, vagy mifene!
- Dehogy! A barátaim vagytok. Nehogy azért beszéljetek velem másként, mert átváltoztam- tiltakozott Wendar.
- Mesélj már! Kíváncsi vagyok- lelkesedett Bred.
- Hát jó. De hosszú lesz...
- Van időnk- vágtam rá, mire mosolyogva elkezdte.
- Bred nem ismer olyan régóta, mint ti. Tizedik év elején jöttem a sulinkba. Bár ez senkinek nem volt meghatározó esemény, mert eléggé magamnak való voltam. Nem beszéltem senkivel, mert utáltam a Földet. Ez az igazság. Utáltam mindent és mindenkit.
Mikor a Földre jöttem, emberként ebbe a suliba kellett járnom. Akkor még meg volt a sárkány oldalam. A gonosz erőt kerestem, amit csak én tudtam pontosan meghatározni. Ott láttam, amint egy nő engem bámul, ezért elkezdtem jó túrista módjára a folyót nézni, mint aki még életében nem látott vizet. A nő azonban megindult felém. Oda kaptam a fejemet. Az arca jellegzetes volt, ezért mondtam, ha látnám, felismerném. ,,Segíthetek, fiatalember?"-kérdezte közvetlenül. Elgondolkodtam, hogy akarok-e tőle segítséget kérni, de nem tartottam jó ötletnek egy embert beavatni a dologba. Megköszöntem, de nem tartottam igényt a segítségére. A nő hirtelen kinyújtotta a kezét és a mellkasomra tette, oda, ahol a szívem van. Meglepődtem, ezért nem tudtam reagálni. Valami éreztem, hogy szíven szúrt...

,,Mi történt? Mit csinált velem?"- kérdeztem, de olyan gyengének érzetem magamat, hogy azt hittem, menten elájulok.
,,Megöltem a benned élő sárkányt"- kacagott fel gonoszul. Azért nem ismertem fel, mikor először találkoztunk vele, mint hatalom sárkánnyal, mert eltorzította a hangját. Meg ugye át is volt változva.
,,Lehetetlen"- hüledeztem.
,,Nem hiszel nekem? Akkor győződj meg róla magad!"- majd kinyújtotta a kezét. A semmiből egy fekete páncélos lovag tört elő.-,,Ő itt az egyik szolgám. Még ő is erősebb nálad"- kuncogta, mire megpróbáltam átváltozni.
,,Aranysárkány, átváltozás!"- de nem történt semmi. Ekkor tűnt fel, hogy volt a derekamon egy öv. Viszont sosem hordtam övet. Végighúztam rajta az ujjam, mire átváltoztam.-,,Azt hiszem, tévedtél"- nevettem fel. Caroline felkacagott. Gúnyosan és kárörvendőn.
,,Csak nézz bele a vízbe"- törölgette a szemét. Megfordultam. Akkor láttam magamat először, mint fehér, nyakkendős macskát. Ha nem tudtam volna, hogy én vagyok az, biztos felnevetek, de valamiért nem voltam vicces kedvemben.-,,Én az ellenségre koncentrálnék, HelloKitty!"- kacagta.
Visszafordultam. A lovag nekem rontott. A hátamra volt erősítve egy bőr tok, amiből ösztönösen elő tudtam rántani a kardot. Vissza is vertem vele a lovagot, akit a nő eltűntetett, mielőtt megölhettem volna.
,,Átkozottul kitartó vagy Wendar. Azt hiszem, csak megsebesültél, de nem aggódok. Max. két hónap és végleg meghalsz"- vont vállat, majd eltűnt. A szavai hatalmas nyomást gyakoroltak rám. Eszembe jutott a jóslat, amit a palotai éjsárkány mondott nekem és amit ti is hallottatok már. Az jutott eszembe, hogy ez az én hibám. Hogy várnom kellett volna és nem ilyen fiatalon elindulni. De én menni akartam. Kalandvágyó és meggondolatlan voltam.
Ekkor valaki megkocogtatta a vállamat. Egy középkorú nő volt egy mikrofonnal a kezében.
,,Szép napot, fiatalember! Láttuk az előbbi harcot, amit sikeresen megnyert! Megtudhatnánk, kit tisztelhetünk a hős megmentőnk titokzatos és nem hétköznapi álruhája mögött?"- kérdezte, mire egy pillanatra megállt a szívem. Nem tudtam, mit mondhatnék. Eszembe jutott a sok akció mese, amit apám mutatott nekem, mikor kicsi koromban lehozott a Földre: hősök. Szuperhősök, akik segítenek az embereknek. Titkos személyazonosságokkal és különleges képességekkel. Azt hitték, hogy én is ilyen vagyok. Elmosolyodtam. Az első név, ami eszembe jutott az volt, amit a támadóm mondott.
,,A nevem HelloKitty"- mondtam bizonytalanul. A nő majdnem elnevette magát, de bólintott.
,,Tehát megmentőnk a Csodálatos HelloKitty, hölgyeim és uraim"- fordult a kamerához.-,,És ki volt a páncélos ellenség?"- kíváncsiskodott.
,,Egy sötét lovag"- improvizáltam tovább.
Szerencsére egy ,,dolgom van, egy szuperhős élete sosem áll meg" magyarázattal le tudtam lépni és megúsztam a további kérdéseket. Véletlenül leütöttem az övemről az egyik kis tasakot, ami köddé vált és füstfelhőt csinált. Gyorsan elfutottam, hogy hitelelssé tegyem a nem létező képességemet.
Ez után a suliban nem beszéltem senkivel. Azokkal sem, akikkel előtte jóban voltam. Meggyűlöltem a világot. Az lett a sorsom, hogy olyanoknak segítsek a hátra lévő, rövidnek ígérkező életemben, akik csak ártanak. Ártanak a világnak, a környezetnek, az embertársaiknak, mindennek!
Aztán lett segítségem. Mimi, akiről már első pillanattól kezdve tudtam, hogy kedvel, de tetszett, hogy titkolja. Jó színészi képességei vannak, és ha nem hallom a saját fülemmel, hogy ,,cukinak" tart, el is hiszem, hogy nem a rajongóm. Aztán jöttek a többiek. Majd megjött a suliba Bred. Ember, nagyon utáltalak, amiért kiadtad magad nekem. Majd mikor még Mimire is ráhajtottál, azt hittem, menten kitekerem a nyakadat. Csak az mentett meg, hogy te voltál Buster. Rengeteg történetet hallottam már a csata-sárkányfi jellegzetes vonásairól. Hogy el akarják terelni a figyelmet valódi énjükről.

De... Az a baj, hogy mivel én vagyok az uralkodó, nem maradhatok itt tovább- sütötte le végül a szemét Wendar.- Haza kell mennem.
- Úgy érted, itt hagysz minket?- kérdezte aggódva Letti.
- És... Nem látunk többet- jutott el a tudatomig, amit mondott.
- De! Bármikor meglátogathattok! Sőt! Úgy jöhettek a Sárkány Birodalomba, mintha haza jönnétek- mondta kedvesen Andy. Nekem viszont összeszorult a szívem. Wendar a szemembe nézett.- Aki akar, velem jöhet.
Felcsillant a szemem. Mégis mit veszíthetek? Már nincs családom, nincs hol laknom. És nem akarom elveszíteni Andyt.
- Aaaazt hiszem, ez ránk nem tartozik- adta le a jelzést a többieknek Anne, majd felállt és odébb ment. A többiek követték. Zavarban voltam. Nem is tudom, miért. Andy... Azaz Wendar szeret engem, én is őt... Csak nem pontosan tudtam még, hogy mit akarok... Csak azt tudtam, mit nem: nem akarom elveszíteni őt.
- Veled megyek- mondtam határozottan.
- Biztos?- kérdezte a szemembe nézve Andy.
- Igen. Nem akarlak elveszíteni. Apám elkövette azt a hibát, hogy hagyta elmenni anyámat. Mind a ketten szenvedtek, amíg újra nem találkoztak. Én ezt nem akarom. Veled akarok menni. Ide engem már nem köt semmi, és nem akarom, hogy nélkülem menj el- mondtam. Wendar felállt és felhúzott a földről, majd szorosan magához ölelt.
- Nem is tudtam volna elmenni nélküled- suttogta a hajamba, majd megfogta a kezemet és a többiekhez sétáltunk.
- Akkor jöttök, amikor csak akartok- mondta a többieknek.- És ha időnk lesz, mi is jövünk vissza. Sárkányok vagytok. A birodalom kapuja előttetek mindig nyitva áll.

Írói szemszög/ epilógus:

Mimi elment a Sárkány Birodalomba Wendarral és pár év múlva a felesége is lett. A sárkányok lakóhelye valóságos paradicsom volt. Mindenki szép és kedves volt, minden seb hamar gyógyult. Gyógyító és gyakorló mágiát használhatott bárki. Az élet pompás volt.
A többiek, azaz Letti, Anne, Emma és Bred szintén boldogan élhettek. Letti Breddel maradt. Iker gyermekeik születtek, egy fiú és egy lány. Letti orvos lett, Bred pedig színész, bár ez gondolom nem meglepő.
Anne egy ember fiúval házasodott össze, aki író volt. A nevét nem árulom el, de a leghíresebb sárkány-sztorikat ő írta. Anne énekes lett. És született két kislánya is.
Emma kutató lett. Kutató és vegyész, amit Wendar szinte megjósolt a becenevével. Emma ugyan férjhez ment, de el is vált, mert férje nem volt eléggé talpra esett. Született egy fia, majd egy lánya. Ennek hatására szakmát váltott: kémiát és biológiát tanított egy gimnáziumban.
Mimi és Wendar házassága után hét évvel azonban valami megváltozott. Megint éreztek egy sötét aurát. Egy aurát, ami a földről sugárzott. Wendar nem merte bevállalni, mert félt, persze ezt senkinek sem mondta. Ezért valaki sokkal erősebb, fiatalabb és keményebb személyt kellett elküldenie, hogy a tábornoka képezze ki harcosnak, hogy ha hét év múlva az aura megszilárdul, meg tudja menteni a világot. Ez a gyermek a következő aranysárkány...

Folytatása következik...?

Ha úgy gondoljátok, megérné folytatni, írjátok meg a véleményeteket. Ha elég érdeklődő van a dologra, pár hét és hozom a folytatást egy teljesen másik sztorival!😉❤